Bár a rajzolás az ember egyik legősibb kifejezési formája, a pszichológia a XIX. század vége felé figyelt fel a gyermekrajzok jelentőségére. A különböző rajzteszteket ma már nemcsak a klinikai kezelésben, hanem a pedagógiában, nevelési tanácsadásban, etnográfiában, művészetterápiában is széleskörűen használják.
Az elemzésre alkalmas korosztály egészen 1-1,5 évestől tinédzserkorig terjed, emellett felnőtt rajzok, firkák elemzésére is van mód.
Lényeges alapelve az elemzésnek, hogy „egy rajz nem rajz”, vagyis konkrétumokat, mélyre ható elemzéseket és következtetéseket csak több, azonos személy által készített rajzból vonhatunk le.
Az elemzésnél használt gyerekrajzok általában öt nagy csoportba oszthatók:
- 1. Emberrajz
2. Családrajz (kinetikus család – amikor mindenki csinál valamit)
3. Házrajz
4. Farajz
5. Szabadrajz
Mindegyiknél alapvetően fontos, hogy személyesen is találkozzam a gyermekkel és félig passzív félig aktív résztvevőként megfigyeljem a rajzolás folyamatát, mivel ez rendkívül sok információt rejt magában. Ilyenek például a rajzolás időtartama, sebessége, sorrendje (pl. családrajznál), radírozás, stb. Szintén lényeges információkat hordoz a gyermek rajzolás közbeni kommentálja, illetve feltett kérdések és válaszok. Gyakorlott vizsgáló a feltett kérdésekkel rendkívül sok rejtett információt tud meg a gyermekről.
|
Házrajzban: ki lakik a házban? Farajzban: fa fajtája, életkora, hol van a fa, él-e Állatrajzban: állat elnevezése, mit csinál éppen, életkora Emberrajzban: kit ábrázol, nem, életkor, hol van éppen és mit csinál, hogy érzi magát Családrajzban: melyik figura kit ábrázol, ki mit csinál Szabadrajzban: adjon címet a képnek, és mondja el, mit ábrázol |
Fontos, hogy a gyermek lehetőség szerint minél kevesebb instrukciót kapjon a rajzolás előtt és alatt, semmiben ne befolyásoljuk, mivel még a papírlap elhelyezése (állítva vagy fektetve) is sok információt hordoz. A színek kiválasztása, a rajz témája, esetenként a hozzá adott cím, mind-mind nagyon fontos pontja az elemzésnek. Szintén meg kell figyelnünk a rajzolás külső körülményeit: milyen ingerek érik a gyermeket, esetleg szól-e a tévé, játszanak-e mellette mások, mivel ezek is mind befolyásolhatják őt (pl. a témaválasztásban).
A rajzok elemzése segítséget nyújthat, hogy a beszéddel önmagát kifejezni még nem tudó gyermek az őt foglalkoztató tartalmakat, problémákat, szorongásokat, szomorúságot és boldogságot jelenítsen meg rajzaiban. Sokat segíthet ez egyes traumák, sérelmek feldolgozásában esetleges tanulási, magatartási problémák hátterének felismerésében, valamint bármilyen szavakkal kifejezni még túl bonyolult érzések átvitelében.
A gyermekek elemzett rajzai hűen tükrözik a belső konfliktusaikat, életkori, életvezetési nehézségeiket, szüleikkel, testvéreikkel való konfliktusukat, rivalizációjukat, amelyekről nem szívesen beszélnek. Rajzaik élénken tükrözik hangulatunkat, családjukhoz és környezetükhöz való viszonyukat.
A kis herceg egyik ide illő idézetével zárom soraim, amely mindenki számára elgondolkoztató lehet:
„Most aztán a fölnőttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal. Így mondtam le hatéves koromban nagyszerű festői pályafutásomról. Kedvemet szegte 1. és 2. számú rajzom kudarca. A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.”
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg