– 2007 októberében határoztuk el a férjemmel, hogy örökbe szeretnénk fogadni egy babát, ő pedig idén júliusban meg is született.
Azóta körülötte forog minden, az egész család imádja őt, és bár bevallom, nem sokat aludtam az utóbbi időben, az, hogy itt szuszog mellettem, mindenért kárpótol.
Mert az idáig vezető út korántsem volt egyszerű és akadályoktól mentes. Kata az örökbefogadást megelőző időszakról blogot (http://www.pragaikata.blogol.hu/) indított, amelynek mottójául nem véletlenül választotta a következő idézetet: „…ha nem ízleljük meg a legkeserűbbet, soha sem jutunk el a legmagasabbra…”
Tizenegy esztendőn keresztül határozta meg életét a gyermekvállalás kérdésköre. A folyamatos kudarcok, a felmerülő problémák, orvosi beavatkozások felőrölték a házasságát, és az, hogy a férje a lombik lehetőségétől mereven elzárkózott, végül váláshoz vezetett. Ezért, amikor új párjával komolyra kezdett fordulni a kapcsolatuk, Kata egy percig sem titkolta: valószínűleg hosszú út áll majd előttük, ha gyermeket akarnak. Andort azonban nem riasztották a várható nehézségek, ezért házasságkötésüket követően szinte azonnal jelentkeztek a lombikbébiprogramra. A hormonkezelések azonban súlyosan megterhelték az asszony szervezetét, élete első és egyetlen pozitív terhességi tesztjét követően elvetélt, ezt követte egy nőgyógyászati nagyműtét, majd két sikertelen lombikprogram – végül úgy érezte, fizikailag nem bírja tovább. Bár lett volna még (orvosi) esélye a saját gyermekre, ekkor fogalmazódott meg benne először, hogy talán van más útja is annak, hogy családdá váljanak.
A férje azonban nem akart mindenáron gyereket, és kezdetben ódzkodott az örökbefogadás lehetőségétől. Végül Kata unszolására elmentek a Gólyahír Egyesület aktuális találkozójára – és másnap már együtt fogalmazták az örökbefogadáshoz szükséges kérvény szövegét.
|
A Gólyahír Egyesület
– Nyolc és fél évvel ezelőtt, 2000 márciusában alakult a Gólyahír Egyesület, és nekem nyolc és fél éve gyakorlatilag állandóan be van kapcsolva a telefonom – meséli Mórucz Lajosné Gabi, az egyesület vezetője. – Ez idő alatt 373 örökbe adásnál segédkeztünk, és hozzávetőlegesen 150 kétségbeesett édesanyának segítettünk abban, hogy vállalni tudja a kisbabáját. Munkatársaimmal együtt karitatív munkát végzünk, fizetést senki nem kap, csak a telefon- és útiköltséget térítjük a hálózatunkban működő védőnőknek. Célunk, hogy minden újszülött családban nevelkedhessen – lehetőleg a sajátjában, de ha ez nem lehetséges, akkor segítünk megkeresni számára a legmegfelelőbb szülőket. A nyílt örökbefogadás jó a babának, hiszen azonnal szerető családba, a végleges szüleihez kerül, és jó a szülőknek, valamint az Életetadónak (mi így hívjuk a szülőanyát), mert a találkozás a legtöbb esetben megerősíti őket abban, hogy a kisbaba jó emberektől érkezett, jó emberek közé. Az örökbeadó könnyebben dolgozza fel a veszteségét, az örökbefogadók pedig könnyebben, nyugodtabb szívvel tudnak mesélni gyermeküknek születése körülményeiről, mint titkos örökbefogadás esetén. Ha mégis van – lenne – konfliktus, azt csírájában el tudjuk fojtani, mert csak rajtunk keresztül léphetnek egymással kapcsolatba. Aki ezt átlépi, mindig meg is bánja, de komoly zaklatásra, az ismertséggel való visszaélésre a nyolc és fél év alatt nem volt példa. |
Fantasztikus élmény volt látni a sok kisbabát és lelkes szüleiket – meséli Kata. – Hirtelen valósággá vált, hogy egyszer én is édesanya lehetek. Tudtam, hogy évekbe telik, mire sorra kerülünk, hiszen az átlagos várakozási idő 3-4 év, de ezt cseppet sem bántam! A lényeg az volt, előbb-vagy utóbb, de kisbabám lesz! Végre ismét felemelt fejjel jártam! Nem fordítottam el többé a tekintetem, ha pocakos kismamát láttam, nem szorult össze a gyomrom a kisgyerekes családok látványától, nem kerültem fóbiásan a bevásárlóközpontok csecsemőrészlegét. Sőt! Ha apránként is, de elkezdtem megvásárolni a babakelengyét. Neki, a születendő kisfiamnak.
|
Az örökbefogadás lehetséges útjai: nyílt és titkos • Nyílt: az örökbeadó az örökbefogadó(k) részére mond le gyermekéről, a nyilatkozatot közösen írják alá a gyámhivatalnál, így a baba gyakorlatilag születésétől kezdve a családjában nevelkedik. A felek ismerik egymást, de – elvileg – csak a közvetítő egyesületen keresztül léphetnek kapcsolatba egymással. • Titkos: az örökbe adó és az örökbe fogadó szülők nem találkoznak, nem is tudnak egymásról, az örökbefogadás a TEGYESZ-en keresztül jön létre. Az örökbeadónak 6 hét áll rendelkezésére, hogy meggondolja magát, a baba gyermekotthonban vagy nevelőszülőknél tartózkodik, amíg örökbe adhatóvá nem nyilvánítják. |
És nekikezdhettek a meglehetősen hosszadalmas és bonyolult jogi folyamatnak is, amely az örökbefogadáshoz szükséges. Részt kellett venniük egy 23 órás felkészítő tanfolyamon, egy pszichológiai vizsgálaton, és környezettanulmányt végeztek náluk (kétszer is!), hogy alkalmasak-e egy kisbaba felnevelésére. Ezt egy háziorvosi igazolással is meg kellett erősíteniük, miszerint nem alkoholisták és nem is drogfüggők. Miután a jogerős határozatot a gyámhivataltól kézhez kapták, „beiratkoztak” a gólyahíresek táborába, és megkezdődött a „hivatalos” várakozás. Sorszámot kaptak, amely azt mutatta, hogy 394 szülőpár várakozik még előttük. Bár ez a szám szépen lassan csökkent, úgy készültek, hogy 2010 előtt nem lesznek szülők. Hatalmas volt a döbbenetük – és persze az örömük –, amikor egy telefonbeszélgetés alkalmával kiderült: valójában csupán heten várnak előttük hasonló feltételekkel kisbabára, és így minden bizonnyal az év vége előtt meg fog születni a gyerekük.
Hogy mitől volt különleges – és ennyire rövid – ez a sor? Attól, hogy beírták: félroma babát is vállalnának…
– Azt sejtettem, hogy talán kicsit kevesebbet kell várnunk, mivel toleránsabbak voltunk a származással kapcsolatban – meséli Kata –, de ilyen gyorsaságra nem számítottam. Viszont mindenkinek adva van a lehetőség, hogy egy picit bevállalósabb legyen, és tudok is már olyanokról, akik Patrikot és még egy-két félroma babát látva változtattak az álláspontjukon, és ők is vállalják. Ennek borzasztóan örülök! Többen riogattak minket az ismert negatív előítéleteken túl azzal is, hogy a roma családok végső soron összetartóbbak, és ezért a roma származású babák könnyebben „elédesgethetők” az örökbe fogadó szülőktől. Én úgy gondolom, ha a mi gyerekünket bárki el tudja édesgetni tőlünk, akkor nem a gének a hibásak, hanem mi csináltunk valamit nagyon-nagyon rosszul. Erre azonban nem látok esélyt. Hiszen az első pillanattól kezdve imádjuk őt – tulajdonképpen azóta várjuk, mióta megfogant –, és ez az érzés napról napra fokozódik, mióta a világra jött. Egy igazi tündér, akire nagyon büszkék vagyunk. Soha nem fogjuk eltitkolni előle, hogyan lett a mi gyerekünk, és soha egy rossz szót sem fogunk mondani neki a szülőanyjáról, akinek mindörökké hálásak leszünk, hogy ránk bízta őt!
Egy törvénymódosítási javaslat margójára
Időről időre felmerül a törvényalkotókban, hogy nyílt örökbefogadás esetén is hat hét „meggondolási időt” adjanak a szülőanyának – mondja Móruczné Gabi. Mi azonban a munkatársaimmal együtt nem győzzük hangsúlyozni, mekkora kárt okozna ez a nyílt örökbefogadásban részt vevő összes szereplőnek. Igen, az összesnek, hiszen a szülőanyának kilenc hónap áll rendelkezésére, hogy meghozza döntését, erre a pár hétre nincs már szüksége. Sokkal nagyobb szüksége van arra, hogy minél előbb túl legyen az egészen. Fokozottan igaz ez az eltitkolt terhességek esetében.
Hogy az örökbefogadók számára mennyire ijesztő ez a törvényjavaslat, azt pedig mindenki el tudja képzelni, akinek a családjában volt már újszülött. Hiszen hogyan (lenne) lehetséges bemutatni a rokonoknak, testvéreknek, barátoknak a kisbabát, hogy lehet(ne) örülni az első mosolyának, az első tétova mozdulatoknak azzal a tudattal, hogy még bármikor visszaveheti őt a szülőanyja?
Az örökbefogadók gondolatai a törvényjavaslatról itt olvashatók: www.orokbefogadok.blog.hu
Örökbefogadás.lap.hu »
Baba.lap.hu »
Család.lap.hu »
Linkek:
http://www.feszekalapitvany.t-online.hu/index.html
https://nlc.hu/forum/?fid=441&topicid=136099
https://nlc.hu/forum/?fid=441&topicid=174341