Először is fontos tisztázni, hogy mit nevezünk szorongásnak. A mentálhigiénés szakemberek akkor használják ezt a kifejezést, ha a gyerek fél, és ez az állapot hosszan elhúzódik. Néha ez az aggódás konkrét helyzetekben lép fel, más gyerekek attól szoronganak, hogy valami rossz történhet. Tudnunk kell, hogy a félelem, az aggódás normális reakciók, és azzal sem teszünk jót, ha minden ijedtségnek nagy jelentőséget tulajdonítunk. Akkor kell komolyabban foglalkozni az érzésekkel, ha ezek erősebbek lesznek annál, mint amit a helyzet indokol.
Hogyan derítsük ki, mennyire komolyak a gyerek aggodalmai?
A normális félelmek (mint hogy ódzkodunk a pókoktól, tartunk az idegenektől) mindenkinél előfordulnak, és nem tartanak sokáig. Ha a gyerekünkön észrevesszük az aggódás jeleit (visszahúzódóvá válik, kevesebbek alszik, mulaszt az iskolában), és ezek három hétnél tovább tartanak, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy nincs-e valami szorongás a háttérben. Ha a tünetek három hónapnál is tovább tartanak, mindenképpen keressünk szakembert.
• A valódi szorongás jelei:
• Nem múlik el.
A rossz emlék (ami történhetett az iskolában, a játszótéren) még mindig kísért. Bár az eset már régen elmúlt, a félelem mégis megmaradt.
• Egyre több jele van a szorongásnak.
Megjelennek a testi tünetek: hányás, fejfájás, hasfájás, alvászavar. A kezdeti állapot egyre rosszabb lesz.
• Az élet más területén is megfigyelhető a félelem.
Már azok a dolgok is nehézséget okoznak neki, amelyekkel régen nem volt gondja. A félelem blokkolja a normális életet, kihat minden területre.
Milyen tünetei vannak a szorongásnak?
• Testi:
– fejfájás,
– kipirul az arca,
– szédül,
– gyorsan kimerül,
– gyakrabban jár vécére,
– folyton rosszalkodik,
– erősen izzad.
• Lelki:
– dühös, agresszív,
– nehezen tud koncentrálni, figyelmetlen,
– levert, kedvetlen,
– rémálmok gyötrik.
• Viselkedési zavarok:
– keveset eszik,
– gyakran sírdogál,
– izgatott,
– rágja a körmét, tikkel,
– kedvetlen, szomorú.
Hogyan segíthetünk a gyerekünknek?
|
Miért szorong annyi iskolás? Az iskolakezdés feszültséggel teli helyzet. A szülőtől távol, idegen emberek között, idegen helyen kell bizonyítani nap mint nap. Nemcsak a feladatokkal kell boldogulni, hanem új kapcsolatokat kell kialakítani. A gyereknek el kell fogadtatni magát a tanító nénivel, meg kell küzdenie az odafigyelésért, ami egy egész osztálynyi gyerek között nem könnyű. Az osztályozás további szorongást generál, hiszen nap mint nap mérik a gyerek teljesítményét. Ez senkinek sem könnyű, a rossz tanulónak folyamatos stresszt okoz a számonkérés, a legjobbak pedig úgy érezhetik, nem hibázhatnak. Egy felmérés során például azt találták, hogy betegségek, mindenféle fájdalmak és rosszullétek miatti hiányzások száma nemcsak a rossz tanulók körében magasabb az átlagnál, hanem az eminens tanulók csoportjában is. Az eminensek jelentősen többet hiányoznak, mint a náluk csak néhány tizeddel rosszabb átlagú, viszonylag jó tanuló, de nem kitűnő diákok. Ez a tendencia különösen lányok esetében jelentős. A kutatók ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a testi eredetűnek látszó panaszok mögött gyakran a tanulás sikeréből vagy kudarcából származó lelki bajok húzódnak meg. |
Kezdjük azzal, hogy meghallgatjuk, anélkül, hogy megpróbálnánk mindenáron megoldást találni, a kérdéseinkre választ kapni. Biztosítsuk a kicsit arról, hogy aggodalmainak nincs valós oka, és próbáljuk arra bátorítani, hogy ne kerülje az ijesztő helyzeteket.
Minden embernek – különösen a gyereknek – szüksége van arra, hogy feszültségét mozgással vezesse le. És itt ne a szabályokhoz kötött balettórát, focitanfolyamot értsük, hanem a szabad levegőn töltött szabad játékot. Napi öt-hat óra ordítozás, futkározás a szabad levegőn – tanácsolja Vekerdy Tamás. Amennyivel kevesebbet vagyunk kint, annál rosszabb, annál idegesebb lesz a gyerek.
A mese és a játék a félelem természetes ellenszere. A mesékben a gyerek belső, érzelmileg átfűtött képekkel vesz részt, ahol végre megszemélyesítheti a félelmeit a sárkánnyal, boszorkánnyal, Hétszünyű Kapanyányimonyókkal, és természetesen a végén minden a helyére kerül. A gonosz elpusztul, a jó győzedelmeskedik.
A mesén azonban ne a tévés rajzfilmeket értsük. Nem lehet elégszer elmondani, hogy a mai gyerekek túl sok időt töltenek a képernyőre meredve, a televízió, a videó, a számítógépes játékok előtt ülve. A kutatók szerint a televízió előtt eltöltött idő a legkülönfélébb gyerekkori zavarok kialakulásában – például gyengébb olvasási teljesítmény, rosszabb problémamegoldó képesség vagy falánkság és rossz testi kondíció – játszik szerepet. A televíziózás és az alvászavarok közt is lehet összefüggés. A gyerek számtalan feldolgozatlan eseményt fogad be, amelyek félelmet, szorongást keltenek benne, a világot félelmetessé, viselkedését pedig agresszívebbé teszik, s kialakul benne az érzés, hogy általában nem érti a dolgokat. Amikor az édesanya vagy az édesapa mesél neki este, soha nem érezheti ezt, sőt biztonságot, keretet kap az élete.
Hova fordulhatunk?
Fontos tudni, hogy a szorongást a kezdeti időszakban kell orvosolni, hogy gyorsan és hatékonyan működjön. Ha nem kezeljük időben, akkor állandósul, és egyre jobban eluralkodik az élet minden területén.
A gyerekek szorongásával sosem lehet egyoldalúan foglalkozni. A gyerek a család része, tehát a családterápia az egyetlen hasznos megoldás. Ez egy olyan pszichoterápiás módszer, amely szerint a betegség a családé, a beteg csupán a tünethordozó. Mindig mindenkit együtt kell kezelni, hogy az eredmény sikeres legyen. Bevonható a terápiába a megfelelő szakember: a pszichológus, a pszichiáter, a gyermekjóléti intézmény szociális munkásai, az iskola nevelési tanácsadója, a pedagógus, az edző, a könyvtáros, a lelkész, kortárs segítő csoportok, akikhez akár közvetlenül is fordulhatunk.
|
Annyira félt az iskolától Elgondolkodtató, hogy mennyi feszültséget okoz az iskola, ha felnőttként is az egyik legdominánsabb szorongó álmunk, hogy felelni kell, vagy éppen dolgozatot írunk. H. Ildikó üzletkötő, volt pedagógus pontosan tudta, hogy kisfiának sem lesz könnyű a szerető ovis légkörből átcsöppennie a kisköpenyes világba. – Vegyes érzésekkel készültünk az iskolába – meséli. – Egyik oldalról nézve már nagyon várta a fiam, hogy végre írhasson, olvashasson. Sokszor beszéltünk arról is, hogy miben különbözik majd az ovitól, még annak is örült, hogy nem kell aludni ebéd után. Meg hát aki iskolás, az már komoly nagyfiú. A másik oldalon viszont az állt, hogy nagyon félt az új helyzettől, és mindig azt mondogatta, hogy ovis akar maradni, mert akkor együtt maradhat az ismerős gyerekekkel. Éppen ezért ez lett az iskolaválasztásnál a legfontosabb szempont: oda írattuk, ahova az egyik barátja is jelentkezett. Itt az a szokás, hogy az év végén tartanak egy háromnapos iskolanyitogatót. Reggel nyolctól délután négyig iskolásat „játszottak” a gyerekek, ami azt jelentette, hogy egész napos foglalkozások folytak. Az első nap után sírt a fiam, hogy ő ezt nem akarja. Zokogva mentünk a második és a harmadik napon is, akkor már csak azzal vigasztaltam, hogy ez az utolsó. Na de mi lesz szeptemberben? A nyár úgy telt, hogy ahányszor a fiamnak valaki megemlítette, hogy kezdődik a suli, akkor ezt válaszolta: „Nem akarok erről beszélni”, még a fülét is látványosan befogta. Úgyhogy a szorongás bennem is nőttön-nőtt. Nem tudtam kitalálni, hogy mihez is kezdjek. Az iskolanyitogató harmadik napján kétségbeesett levelet írtam a Nők Lapja szakértőjének, Vekerdy Tamásnak: nem lepett meg a válasza, ő maga is rossz módszernek minősítette a júniusi iskolásdit, és azt javasolta, ne vigyük el a gyereket. De a szülő aggódik, hogy miről marad le a gyerek, mit szól majd ehhez az új tanító néni? Azt azonban megtanultam ebből az esetből, hogy a szülő igenis felülírhat iskolai döntést, ha úgy látja, hogy ez nem használ a gyereknek. Az egyetlen megnyugtató megoldás számomra egy másik iskola lett volna. Próbálkoztunk is, sajnos ott nem volt már hely. De azt ígérték, ha lesz, azonnal értesítenek. Aztán valami égből jövő segítség volt az a telefonhívás… Új iskolába mehettünk. A fiamon már az új iskola aulájában látszott, hogy sokkal nyugodtabb. Nézegette a sportversenyek kupáit, amelyek a vitrinben voltak, és azt mondta: „Anya, ezeket mind mi nyertük…” Azt gondolom, annyira nem tetszett neki a másik iskola, annyira elvették a kedvét, hogy már az is megoldotta a feszült helyzetet, hogy legalább nem kell odajárnia. |
Pedagógia.lap.hu »
Nevelés.lap.hu »
Család.lap.hu »