Talán nincs olyan felnőtt, aki nem emlékezne arra, ahogy szülei elmondták kedvenc meséjét, vagy arra, hogyan vetítették a diát, miközben megvitatták, mi is történik Jancsival és Juliskával. A mesék elragadó ereje vitathatatlan. De maga a mesélés is több csupán esti elfoglaltságnál. Kapocs, kötelék a gyermek és a szülő közt, ráadásul sokat segíthet abban, hogy a gyermek kiegyensúlyozott, nyugodt felnőtt legyen.
Erősebb kapcsolatok
A mesék azért fontosak, mert segítenek eligazodni az életben, a társadalomban, és segítenek megérteni önmagunkat. Olyan dolgokat tudunk segítségükkel elmondani, amelyekről enélkül talán sosem beszélgetnénk. Legyen szó mesekönyvről, személyes történetről, vagy épp a gyermekünk fantáziájáról, a sztorik, amelyeket egymással megosztunk, erősítik a közöttünk levő kötelékeket.
A mesemondásban különösen fontos, hogy ilyenkor az időt csak a gyermekünkkel töltjük, rá fókuszálunk. A gyermek számára már az is boldogság, ha a szülő csak őrá figyel.
Örök emlékek
Ám mmennyire kívánják a kisebb gyermekek, hogy meséljünk nekik, úgy tolják el maguktól ezt a elfoglaltságot nagyobb korukban, mondván, ez olyan „gyerekes”. Ennek ellenére nem szabad feladni a beszélgetést. Válasszunk új témát, vitassuk meg az újságban olvasottakat. Ha megbeszéljük, kibeszéljük magunkból a napi történéseket, ha mindig meghallgatjuk a kicsit, akkor később is őszíntén, nyitottan fordul majd hozzánk. Fontos, hogy meséljünk a mindennapjainkról, a családról, az egyes személyekről, hiszen ez a gyermek személyiségét, későbbi önképét fejleszti. És meséljünk a családunk múltjáról is. Kutatások kimutatták, hogy azok a gyermekek, akik ismerték a famíliájuk történetét, magabiztosabb felnőttekké váltak, és jobban eligazodtak az emberi kapcsolatokban.
|
Tippek szülőknek: Hogyan mondjunk el egy történetet?
 1. Tegyük le a könyvet, és figyeljük a gyermek arcát. Így tudni fogjuk, hogy melyik rész fogta meg, mi érdekli leginkább. 2. Ha a gyermeked ugyanazt a történetet akarja hallani újra, meg újra, viszont te már rémesen unod, rontsd el úgy, hogy észrevehető legyen a hiba. Nagyszerű játék lehet, ha hagyod, hogy ő javítson ki téged. 3. Kérd meg a gyermeked, hogy narrálja a történetet. Kreáljon új szereplőket, adjon nekik nevet, és meséljen a tulajdonságaikról. 4. Keress olyan témát, amit a gyermek személyesnek érez. Ha például rosszat álmodott előző éjszaka, meséljetek olyan történetet, aminek a főhőse is így járt. És persze kerekítsetek a mesének boldog végkifejletet. 5. Ne a gyerekednek mesélj, hanem a gyermekeddel együtt. Beszéljétek meg a történetet. Kérdezz rá, hogy számára mit mondott a történet. Így tudni fogod, mennyit ért meg, és hogyan gondolkodik a hallottakról. Kérdezz komplexen a történetre: csinálhatott volna-e x, vagy y mást, és akkor mi történhetett volna? Lehetett volna-e más vége a történetnek?
|