Spock Csecsemő- és gyermekgondozás című könyve 1946-ban jelent meg. Nagyon hamar népszerű lett, az évek során negyvenkét nyelvre lefordították, majd ötvenmillió példány kelt el belőle, és talán még manapság is a legtöbbet forgatott tanácsadó könyvnek számít. Szemléletmódja, tartalma, sőt szerzői is változtak az elmúlt negyven év során. Azóta már a pótkötetet is olvashatták az érdeklődők, Szülőnek lenni nehéz címmel.
Sikerét leginkább annak köszönheti, hogy szerencsés időpontban került a piacra. Az addigi gyereknevelési elvekkel ugyanis szöges ellentétben álltak Spock gondolatai. A két világháború közti nyugtalan időszakban azon volt a hangsúly, hogy könnyen beilleszkedő, hatékony embereket neveljenek. Olyanokat, akik ha kell, katonaként helytállnak egy újabb háborúban. A magán uralkodó, érzelmeit elfojtó, gondozójának legkevesebb munkát adó csecsemő volt az anyák vágya, legalábbis ezt erősítették az akkori tanítások.
|
Kapcsolódó cikk: • Milyen gyermeknevelési könyvet válasszak? A Suttogó titkai » Tippünk: |
Amerikában azonban a második világháborút követő időszak végre némi nyugalmat hozott, a szabadabb légkör, a kiegyensúlyozott viszonyok, a gazdasági fellendülés már új gyermekfelfogást igényelt. Spock könyve szinte rárímelt erre a változásra. A gyermekpszichológus kimondta, hogy a gyerek szeretetre vágyó, törődést igénylő ember, akitől elsősorban nem követelni kell, hanem segíteni önkibontakozásában. Spock, bár nagyon ügyelt, hogy ne használjon elvont pszichológiai szakkifejezéseket, mégis nagymértékben támaszkodott Jean Piaget és Sigmund Freud tanításaira. Nagy érdeme, hogy a két nagy egyéniség elvont tanait népszerű, közérthető nyelven tudta közvetíteni a tömeg felé.
Spock teljesen új alapokról indít. Gondolatai forradalmiaknak hatnak egy olyan korban, amelyben az emberek még zsigereikben érzik a „jól neveltté válás” útjának gyermekkori kínjait. Így ír a pszichológus: „Nem kell félni attól, hogy szeresse, hogy örömét lelje a szülő a vele való együttlétben. Minden újszülött igényli, hogy mosolyogjanak rá, beszéljenek hozzá, játsszanak vele, dédelgessék – gyengéden, szeretettel –, éppen úgy, ahogy igényli a vitamint és a kalóriát. Így válik olyan emberré, aki szeret másokat, és élvezni tudja az életet. Az a gyermek, aki nem kap szeretetet, érzéketlen felnőtté válik.”
|
Ki volt Benjamin Spock?  1903. május 3-án született New Havenben. Benjamin McLane Spock egy neves ügyvéd hat gyermeke közül a legidősebb volt, így nem csoda, ha már egész fiatalon tapasztalatokat szerzett a csecsemőgondozás, a pelenkacsere, a gyermekfelügyelet, az etetés terén. Később a Yale és a Columbia Egyetem orvosi karára járt, de hallgatott irodalmat és történelmet is. Kitűnt a sportban, olyannyira, hogy az 1924-es párizsi olimpiai játékokon aranyérmes amerikai egyetemi evezősnyolcas tagja lett. 1929-ben, kétgyermekes családapaként szerezte meg orvosi diplomáját. Szakmájának a gyermekgyógyászatot választotta, s hogy jobban megérthesse kis pácienseit és azok szüleit, lélekbúvárnak is kiképezte magát. Spock nagy nevű egyetemeken tanított, rendszeresen publikált, külön rovata volt a Ladies Home Journal és a Redbook című kiadványokban. Könyvet jelentetett meg a kábítószerek hatásáról, a fogamzásgátlók használatáról és a gyermekgondozási rendszerről, külön tévéműsora volt. Spock első házassága negyvennyolc év után válással végződött, 1976-ban másodszor is megnősült. Nála negyven évvel fiatalabb feleségével szinte élete utolsó napjáig járta a világot, előadásokat és felolvasásokat tartott. |
A nagy baby boom
A siker másik oka, hogy a Spock-könyv megjelenése összekapcsolódott Amerika nagyszabású demográfiai fellendülésével. Az ötvenes évek Amerikájában a magánélet újra fontos szerephez jutott. A média által közvetített ideológia szerint a házasságok szerelemből köttetnek, a család az egyenrangú felek kapcsolatára épül, és a család, a munka mellett fontos szerephez jut a közösen eltöltött szabadidő, a szexualitás és a gyerek. Az amerikaiakat befolyásolta ez az ideál: az 1945-től 1964-ig terjedő „baby boom” időszaka alatt hetvenhatmillió gyerek született, és meghallgatásra találtak Spock tanai.
Ki lett öngyilkos?
Spock támadói sokat említik azt a tényt, hogy a doktor saját életében távol állt az általa fennen hirdetett eszményektől, sem a boldog kiegyensúlyozottság, sem a megengedő szeretet nem volt rá jellemző szülőként. Felesége az alkohollal küzdött, fiai apjuk ridegségével és gyakori rosszallásával – mindezt persze a nagyközönség nem tudhatta meg. Az viszont téves állítás, hogy a fia öngyilkos lett. Spock unokája, Peter követett el öngyilkosságot 1983-ban, huszonkét éves korában. Leugrott a bostoni gyerekmúzeum tetejéről, aminek az igazgatója éppen az apja volt. Peter skizofrén volt.
Masszív ellentábor
Spock persze nem csak népszerűségnek örvendett, rengetegen támadták nézeteit, sőt egyenesen eretneknek kiáltották ki. Bírálói szerint neki „köszönhető”, hogy Amerikában felnövekedett egy deviáns generáció, akikre a szülők soha nem szóltak rá, akiket nem büntettek, csak kényeztettek.
A túlzott engedékenység semmire sem vezet, és ezt folyton Spock orra alá dörgölték. Az évek folyamán Spock álláspontja is változott, későbbi kiadású könyveiben inkább a „konzervatív” gyermeknevelési tanácsadókhoz hasonló nézeteket vallott. Ezekben már szó esik elkényeztetett csecsemőről, aki éjjel nem engedi aludni szüleit. A tennivaló: ha nincs a sírásnak más oka, csak a csecsemő akaratossága, akkor erről néhány napon keresztül a szülő ne vegyen tudomást. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy Spock ezt a módszert csak akkor engedi, amikor a sírás minden egyéb oka kizárható.
Utóélet
Spock hatása máig tart, számos követője akad, köztük a legismertebb Penelope Leach, aki 1977-ben jelentette meg a Picik és kicsik című könyvét. Leach ugyanazokat az elveket vallja, mint Spock, sőt még Spocknál is következetesebben vezeti végig az engedékeny, gyermekközpontú attitűdöt gyerekgondozási tanácsaiban. Természetesen az ellenpóluson is találni szerzőket (elsősorban gyerekorvosokat), akik a szófogadó, jól nevelt gyerek ideáját igyekeznek megerősíteni.
Itthon Spock elvei nem nyomtak annyit a latban, hiszen a szocializmusban kínált gyerekkönyvek éppen ellenkező álláspontot képviseltek. Későbbiekben persze felfedezték a magyar szülők is maguknak Spockot és követőit. Manapság két irányzat viaskodik váltakozó hevességgel: egyik oldalon megfigyelhető a rendre szoktató, szigorú tanok reneszánsza, különösen az alvással és etetéssel kapcsolatos kérdéseket illetően. A másik irányzat üzenete: Ne vedd túl komolyan egyik szakértő véleményét se. A saját gyerekedet te ismered a legjobban. Szeresd őt feltételek nélkül, és élvezd az időt, amit együtt tölthettek.