Tisztelt Ranschburg Jenő!
Kislányom, Dóri hároméves, rendkívül okos, értelmes kislány, a koránál fejlettebb minden téren. Sajnos azonban van egy problémánk.
Hosszú ideje félelmei vannak. Fél a doktoroktól, olyannyira, hogy nem lehet megvizsgálni, menekül, és ilyenkor emberfeletti ereje van. Megpróbáltunk már mindent, orvososat játszunk otthon, „kibabázzuk”, de beszélni nem beszél róla, terel, ilyenkor nem akarom erőltetni. Sajnos már nem tudom orvoshoz vinni. A rendelőbe nem jön be, nem tudom, mit csináljak.
Van egy másik – számomra nagyon ijesztő – probléma. Fél a maszkoktól, a bohóctól, a kifestett gyerekektől, a motorosoktól, akiken sisak van, mindenkitől, akinek nem látszik az arca. Iszonyatos, mikor fél, összerándul, minden porcikája megfeszül, minden erejével menekülni próbál, ekkor nem lehet vele beszélni. Hevesen ver a szíve, és csak menekülni szeretne mindenáron. Sajnos napjainkban ezek a dolgok nem kerülhetők el, nem tudom megoldani ezt a problémát. Egyre inkább attól félek, hogy pánikbeteg, mert leginkább a tömegben vannak arcfestéses gyerekek, álarcok.
Én pánikbeteg voltam a terhesség előtt, elég súlyosan, a terhességgel szerencsére elmúlt, de mostanában is van, hogy megjelenik nálam. Attól félek, nála is ez van, csak még nem tudja megfogalmazni, mit érez, és ráfogja a tömegből valamire, és ha azt bármikor látja, fél, hogy újra rosszul lesz. Nem akarok a gyerekemből beteget csinálni, de ha segítségre szorul, mindent megteszek, hogy megoldódjon a problémája, ami az én problémám is.
Válaszát nagyon várom.
Tisztelettel: Kökékény Anna
| Te is kérdezhetsz az ismert gyermekpszichológustól. Dr. Ranschburg Jenőnek a www.ranschburg.hu oldalon írhatsz levelet! |
| Dr. Ranschburg Jenő |
Kedves Anna!
Magam soha nem találkoztam még pánikbetegséggel ilyen alacsony életkorban, de elvileg nem zárható ki, hogy arról van szó. A tünetek valóban erre a betegségre emlékeztetnek, amelyről egyébként azt is tudjuk, hogy könnyen kötődik családokhoz, vagyis azokban a családokban gyakoribb, ahol hasonló betegség már előfordult.
Ráadásul: bár a legtöbb pánikbetegség váratlanul – nem konkrét környezeti ingerek hatására – rohanja meg a beteget, létezik szituációhoz kötött pánikbetegség is, amely megjelenésében, tüneteiben, lefolyásában nagyon hasonlít ahhoz a képhez, amelyről a kislánya esetében beszámolt. Könnyen lehet az is, hogy „csupán” valamilyen rossz élményhez kapcsolódó szorongásról van szó – levele alapján ebben nem tudok állást foglalni. Mindenképpen javaslom, hogy vigye el a gyereket valamilyen pszichológiai szakrendelésre – például a nevelési tanácsadóba –, és kérjen alapos vizsgálatot. Az idejekorán felismert pánikbetegség eredményesen gyógyítható.