Se szeri, se száma a magántanároknak, és soha ennyi különfoglalkozásra nem küldhettük gyermekünket, mint amelyek ma rendelkezésre állnak. Nincs is baj a különórákkal – és a sporttal sem –, az a kérdés, hogy milyen korán szoktassuk hozzá gyermekünket ahhoz, hogy kötelességei vannak, és a játék háttérbe szorul. Azt is érdemes átgondolni, hogy jó-e, ha rögtön több tevékenységet találunk neki. Nem érdemesebb-e csak egyre összpontosítania? Fontos-e, hogy versenyszerűen sportoljon, vagy mindennap más különórára járjon, ha ezzel szinte megszűnik a családjával lenni? A környezet szinte rákényszerít minket arra, hogy minél előbb eldöntsük gyermekünk helyett, hogy mi a jó neki, de valljuk meg, sokszor ez a mi vágyunk, és egyáltalán nem biztos, hogy a későbbiekben a gyermek is ezt szeretné.
Lehetőségek tárháza
– Manapság nagy divat, hogy egészen pici kortól mindenféle különfoglalkozásokra, -órákra cipelik a szülők a gyermekeket, nehogy lemaradjanak a versenyben – mondja Bujdosó Mária gyermekpszichológus. – Valami láthatatlan cél felé rohanunk, hogy a megfelelő helyeket találjuk meg gyermekeinknek, ellássuk mindenfajta szellemi és egyéb munícióval őket. Minden életkorban fontos felmérni a család erőtartalékait, hiszen a különfoglalkozás pénz, idő és energia.
Valóban nem elhanyagolható szempont az anyagi vonzat. Horváth Júlia két gyermeke úszni jár hetente háromszor, a nagyobbik fiú ezenkívül angolra, míg a kisebbik focizni. Ez negyvenezer forintot jelent havonta.
– Az úszást azért választottuk, mert a két fiú örökmozgó, és szerettük volna, ha valahol levezetik az energiájukat, ráadásul ez még egészséges is – mondja Júlia. – Dani, a nagyobbik fiam harmadik osztályos, és elsőben kezdett angolra járni. Ezt azért tartottuk fontosnak, mert ma már mindenki legalább egy, de inkább több nyelvet beszél. Megkérdeztük a szakembert, aki azt mondta, hogy annál jobb, minél előbb kezdi el. Gergő, a kisebbik fiam még csak most megy elsőbe, nála a sportot tartottuk elengedhetetlennek.
– Kisebb korban, de még alsó tagozatban is kellene idő arra, hogy a gyerek csak úgy játsszon, időszorítás nélkül legyen, hiszen ezalatt dolgozza fel a sok-sok ingert és információt, amely a nap folyamán érte őt – véli a pszichológus. – Ha már kisiskolás, akkor sem kell minden percét rögtön betáblázni. Természetesen sok függ a gyermek személyiségétől, mert egy örökmozgó gyereknek nagyon is kell a rendszeres fizikai erőfeszítés.
Nem biztos, hogy a legdrágább a legjobb
Ma már az iskolák nagyon figyelnek rá, hogy több lehetőség közül választhasson a szülő, ha szeretné, hogy gyermeke az iskolai foglalkozásokon kívül rendszeresen valamilyen aktivitást találjon magának. A sulik többségében oktatnak legalább egy idegen nyelvet, van lehetőség sportolásra, és szakkörök keretében számos területtel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A gyerekek kezdetben nagyon lelkesek tudnak lenni, mert az új mindig vonzó számukra, de van, hogy ez a kezdeti lendület alábbhagy, ilyenkor érdemes átgondolni, hogy valóban érdekli-e a gyermeket az adott ténykedés. Az is igaz azonban, hogy sokszor nincs lehetősége a szülőnek a választásra, hiszen az élet diktálja a feltételeket. Az, hogy idegen nyelvet tanul-e a gyermek, ma már nem döntés kérdése, hiszen szükséges, a kérdés inkább az, hogy mikor kezdjük el. Ebben is megoszlanak a vélemények: egyrészt szakemberek szerint minél korábban kezdi a gyermek, annál egyszerűbben képes elsajátítani a szavakat. Ellenben nem jó, ha a játék rovására megy. A kisgyermekeknél nagyon lényeges, hogy a játék is része legyen az életüknek, és próbáljuk úgy intézni, hogy a „tanulást” ne érezze kötelezőnek, mert akkor sokkal inkább ellenáll majd.
– Fontos, hogy figyeljük gyermekünket, hogy mi az, ami érdekelheti, mit lehetne kipróbálni – mondja Bujdosó Mária. – Jó, ha a gyereket minél több inger, élmény, információ és tapasztalat éri – akkor fogja tudni eldönteni, hogy mi is érdekli igazán. Az iskolák manapság rengeteg programot kínálnak, egyáltalán nem biztos, hogy egy drága különóra annyival jobb is.
A gyerekek sem egyformák
Ha felmértük a lehetőségeket, hagyjuk, hogy gyermekünk döntsön, mikor, mivel és milyen intenzitással szeretne foglalkozni. Vannak lurkók, akik egyszerűen „beleszeretnek” egy sportba vagy hobbiba, és kitartanak mellette egy életen át, de vannak olyanok is, akik egyik tevékenységből a másikba „esnek”, és nehezen döntenek. A szakemberek szerint azonban ez utóbbi sem rossz. Nyilvánvalóan a családi érdeklődéssel valamelyest befolyásolni lehet őket, példát állíthatunk eléjük, de nem dönthetjük el helyette, hogy mit csinálna szívesen. Az pedig, hogy több tapasztalatot is begyűjt, mire választani tud, egyáltalán nem baj, hiszen minden gyerek más. A szülő feladata az, hogy segítse a gyermekét abban, hogy elérje a számára fontos célt, és megtalálja az örömét a választott tevékenységben.
Tippek
• Bízd rá a választást! Próbáljon ki minél több mindent, és figyeld a reakcióját, látni fogod, hogy melyik tetszik neki legjobban, így jóval kevesebb kudarc éri majd.
• Ha mindenáron azt szeretnénk, hogy sportoljon, érdemes figyelni mozgás közben, abból kiderül, hogy melyik sport való az alkatához. DE! Soha ne kényszerítsd. Ha úgy érzed, nem tehetséges, de mégis focizni szeretne, hagyd, hogy ezt tegye, és ne akard mindenáron karatéra küldeni. Valószínűleg később ő is rájön, hogy nem az való neki.
• Ha nincs ötleted, nézz utána a lehetőségeknek, és ismertesd meg gyermekeddel azokat. Vidd el meccsre, vagy nézzetek meg a tévében egyet. Vidd el szakkörökre, különfoglalkozásokra, ha megismeri és megkedveli, akkor nyert ügyed van.
• Lényeges, hogy meg tudd oldani az ezzel járó logisztikát – és persze az anyagiakat. Nincs annál rosszabb, ha elkezdi a gyermek a sportot vagy a különórát, de rájössz, hogy nem tudod összeegyeztetni a munkaidőddel és az anyagiakkal sem hosszú távon. Ezekkel érdemes előre kalkulálni.
• Figyeld a fejlődését, és kérdezd őt, látni fogod, hogy mennyire kedveli az adott tevékenységet. Örülj a sikereinek, és támogasd őt a kudarcokban is. Így azt is érezni fogod, hogy mikor jött el az ideje, hogy más aktivitást javasolj neki.