Kedves Tanár Úr!
Hároméves kisfiam kb. két hónapja a következő „tüneteket” produkálja:
Folyamatos körömrágás, szinte folyamatos csúnya beszéd, halandzsázik – csúnya szavakkal vegyítve –, csak otthon akar lenni, és csak apával, anyával. Játszani nem akar, csak szaladgál a lakásban fel-alá, a szőnyegen fetreng. Ha dühös, próbál megütni. „Szeretetből” hátba vág. Nehéz bármilyen játékba bevonni. Állandó figyelmet szeretne. Egy mesét akar nézni egész nap. Viselkedése kezelhetetlen lett, szép szóval semmit sem lehet elérni nála, ha erélyesen rászólunk, akkor is csak pár percig tart a hatása.
Most kezdtük (volna) az óvodát, de szinte folyamatosan beteg már egy hónapja. Kb. eddig 7 fél napot járt. Nem akar menni, ott nem eszik semmit, nem oldódik föl, csak „várja anyát”. Nem könnyen barátkozik gyerekekkel, nem igényli a társaságukat. Rengeteget beszéltünk már az óvodakezdésről, kétéves kora óta jártunk az oviba ismerkedni, de hiába.
Én most kezdtem dolgozni, és ezt is nehezen viseli, hogy időnként otthon kell lennie a nagymamával, a dédivel, amíg én dolgozom. Az óvodai életről még nincs is teljes képe, hiszen eddig max. négy órát volt ott.
Mi az oka a viselkedésének? Hogyan segíthetnénk neki, illetve a tünetek miatt forduljunk-e szakemberhez?
Nagyon várja válaszát:
egy elkeseredett anyuka…
| Te is kérdezhetsz az ismert gyermekpszichológustól. Dr. Ranschburg Jenőnek a www.ranschburg.hu oldalon írhatsz levelet! |
Kedves Levélíró!
Kicsi fiát a szülőtől való elszakadás és az óvodai élet nagyon összezavarta. Persze ehhez nem kellett megismernie az igazi óvodai életet: elég annyi, hogy ott anyu és apu nélkül, sok idegen gyerek között kell élnie. Valószínűnek tartom, hogy kisfia egyszerűen nem érett az óvodára, és a legjobb az lenne, ha egy évet otthon tölthetne még. Nem tudom, hogy a „tünetek”, amelyekről ír, mennyire előzmény nélküliek. Ha a gyerek most folyamatosan otthon van, és viselkedésében a leírt tünetek változatlan intenzitással jelen vannak, mindenképpen hasznos lenne egy pszichológiai vizsgálat. Én ugyan az „óvodaéretlenséget” vádolom, és nem hiszem, hogy más probléma is lenne, de „biztos, ami biztos”, egy klinikai pszichológiai vizsgálat ilyenkor megnyugtathatja az aggódó szülőt.