Tisztelt Tanár Úr!
Keresgéltem az interneten, és épp az Önhöz érkezett kérdések között találtam az enyémhez hasonlót: egy édesanya írt, aki attól tartott, hogy nem szereti őt a 15 hónapos lánya.
Ön azt válaszolta (többek között), hogy nyugodjon meg, majd az ovinál, a beszoktatásnál látszani fog, mennyire szereti, ragaszkodik hozzá is. Nálunk pontosan ugyanez a helyzet, csakhogy a lányunk júliusban lesz 4 éves… Sajnos csak pár hétig tudtam szoptatni. Az ovis beszoktatás úgy zajlott, hogy a gyerek besétált az oviajtón, és kész.
Tehát nálunk ott sem lett ragaszkodóbb.
Annyira barátságos, ismerkedős gyerek, hogy már-már, azaz mondjuk ki, nagyon is zavaró: akárki vadidegenhez odamegy, és fogni akarja a kezét, az oviban azért közösítették ki (naponta verte, harapta meg egy gyerek, és a többi is bántotta), mert nem értette meg, hogy nem akarnak vele barátkozni, és csak ment utánuk naphosszat, hogy fogják a kezét, játsszanak vele. Vadidegen játszótér vadidegen gyerekét úgy hívja, amint az a kapun belép, hogy barátom, a nevét meg sem jegyzi, mondogatja, hogy „barátom, barátom”, s fut utána, ha kell, ha nem.
A közelben lakó egyik gyerek nagyon kis utálatos, rosszul nevelt, és még nála sem érti, hogy ne rohanjon oda hozzá, ne vele játsszon: csak megy, mit bánja, ha bántják. Én meg egyre kínosabban érzem magam…
Egyébként nagyon okos gyerek, 30-ig számol, leírja a nevét, több szót elolvas, a koránál jóval nagyobb testalkatú is, 5-6 évesnek nézik mindig.
Hiperaktivitásra jellemző dolgokat is csinál, másrészt viszont leül festeni másfél órákat, az nem illik ebbe a dologba.
Köszönöm a válaszát előre is!
Ildikó
| Te is kérdezhetsz az ismert gyermekpszichológustól. Dr. Ranschburg Jenőnek a www.ranschburg.hu oldalon írhatsz levelet! |
Kedves Ildikó!
Nem titkolom: nem igazán örülök annak, amikor a személyes kötődés ilyen hiányosságairól hallok. A gyermek a fejlődése során, élete első 15-20 hónapjában megtanulja megkülönböztetni az ismerőst az idegentől, és az anya – a „legfontosabb másik” – különlegesen fontossá válik számára. Ha egy 4 esztendős kicsi lány soha nem adja tanújelét ennek a megkülönböztetésnek – a viszonya mindenkihez (ismerőshöz és idegenhez is) ugyanolyan –, ez valóban jelentheti azt, hogy nem alakult ki benne a „szeretni tudás”, a személyhez kötődés képessége. Olyankor szoktunk ilyesmit tapasztalni, ha a gyermeknek élete első évében nincs igazán meghitt, személyes kapcsolata a szülővel. Mivel ez a hiányosság a későbbiekben sok életvezetési probléma alapja lehet – hiszen a barátság, a szerelem, a házasság, a gyermeknevelés mind-mind erre a képességre épül –, mindenképpen azt javaslom: forduljon szakemberhez (például az illetékes nevelési tanácsadóhoz) a problémával. Könnyen lehet, hogy tévedünk (Ön is, én is), és a felszín mögött mégiscsak ott húzódik a személyes érzelem. Ha így van, megnyugodhatunk, mert mindaz, amit kicsi lánya viselkedésében tapasztal, átmeneti magatartási sajátosság.
Ha mégsem tévedünk: haladéktalanul meg kell kísérelni – a pszichológus, a gyerek és a szülő közös munkájával – a személyes érzelmi kötés kialakítását.