Tisztelt Tanár Úr!
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, nagy tisztelője vagyok Önnek.
Talán segítségemre lesz kétségbeesésemben. Kisebbik fiam – aki 4 hónap híján 18 éves – okozza nekem a fejtörést, aggódom érte. A probléma: iszik. Nincs olyan hétvége (péntek, szombat), hogy ne menne el a barátokkal bulizni, és ahonnan természetesen üveges tekintettel, kótyagosan, italszagot árasztva tér haza, általában kora hajnalban. Tudom, hogy az első kérdés, ami felvetődhet, hogy miért engedem el. Egyszerűen nem tudom otthon tartani. 16 éves kora óta jár szórakozni, amit én soha nem tartottam problémának, hiszen a mai fiatalok korán kezdik, talán feszítettebb tempóban is élnek, mint mi annak idején. Aggasztóan felgyorsult a világ. A mértékletes szórakozásnak, táncnak, baráti beszélgetéseknek nem vagyok ellene, de hogy hetente kétszer leittasodjon, majd másnap délig csak a másnaposságot heverje ki, azt aggasztónak, kétségbeejtőnek találom.
Féltem őt, az egészségét, a lelkét. Úgy látom, nincs jövőképe, nem szeret tanulni (pedig jó nevű gimnáziumba jár). Természetesen veszekszem vele a kimaradások, az alkoholfogyasztás miatt, de szerinte ez nem probléma, csak a heti iskolai feszültséget vezeti le. De könyörgök, milyen feszültséget, amikor alig tanul, csak a számítógépen lóg?! Családban nevelkedik a fiam, de az édesapja sem tud hatni rá, és azt hiszem, ő nem is csinál problémát ebből a helyzetből. Ezenkívül nem is elég szoros a kapcsolat közöttük.
Amikor higgadtan leülünk beszélni, a fiam egyedüli problémának azt hozza fel, hogy kevés az önbizalma. Kórosan kevés. Lehet, hogy tényleg ezért fordul az alkoholhoz? Pszichológushoz nem hajlandó velem eljönni. Mit tehetnék?
Félek! Vajon hol tart? Mennyire károsította, károsítja a szervezetét? A családunk nem antialkoholista, a férjem rendszeresen fogyaszt – de mértékletesen – alkoholt.
Kétségbeesve várom válaszát! Mit tehetnék?
Minden jót kívánok Önnek szeretettel és tisztelettel!
B.
| Te is kérdezhetsz az ismert gyermekpszichológustól. Dr. Ranschburg Jenőnek a www.ranschburg.hu oldalon írhatsz levelet! |
Kedves Levélíró!
Teljesen egyetértek aggodalmával, és ha megengedi, adok egy-két gyakorlati tanácsot.
– Soha ne veszekedjen, amikor a fia ittasan hazaérkezik. Ennek semmi értelme, a bódult gyerek semmit nem ért a dologból, és másnap semmire nem emlékszik. Dugja ágyba őt, és hagyja aludni.
– A dologról akkor kell beszélgetni – ismétlem: beszélgetni, és nem veszekedni –, amikor a gyerek józan. Sokat és kimerítően a veszélyekről, amelyek fenyegetik őt, és azokról a normákról, amelyek mentén a család él.
– Ne büntessen, ne legyen hangos és kétségbeesett, de szelíd következetességgel ragaszkodjék a családi normákhoz. Ez azt is jelenti: monitorozza a gyereket! Önnek tudnia kell, hol van, kivel és mivel tölti az időt!
– Esetenként ellenőrizze, fia igazat mond-e a tartózkodási helyét és társaságát illetően. Ne „buktassa le”, csak csendesen és csökönyösen figyelmeztesse. A gyereknek egyértelműen tudnia kell: az italozás a szülei által egyértelműen tiltott és elítélt viselkedésforma!
– Beszéljen a férjével is; elnéző magatartása sokat árt.
A serdülőkori alkoholfogyasztásnak számos oka lehet. Ezek közül az egyik valóban az, hogy – legalábbis kezdetben – oldja a feszültséget, és segít a szociális gátlások kikapcsolásában. Serdülőkorban ilyen szociális gátlások nem csak azoknál a gyerekeknél léphetnek fel, akiknek „kórosan kevés” az önbizalmuk, ezért most úgy gondolom, egyelőre elég az alkoholfogyasztás határozott visszafogása. Ha ez sikerül, majd meglátjuk, hogyan tovább.