A komoly városi legendává terebélyesedő „középsőgyerek-szindróma” tehát nem minden érintettet gyűr maga alá. Élő példa a mellettem ülő kamasz, akiből dől a szó, hogy ez a középsőség miért olyan király. A nagyok remekül megbirkóztak egy csomó dologgal, amellyel neki már nem is kell foglalkoznia (például a szülők kikupálásával), előkészítették neki a terepet a suliban, valójában megelőzte a híre, és ez jó.
Aztán a húga… Hát, érdekes most látni, milyen lehetett ő tízévesen, meg mennyire másféle is lehet valaki, mint amilyen ő volt akkor régen (hat éve). Meg jó neki magyarázni a matekot. Legnagyobb, na, az sosem akar lenni, meg legkisebb sem. „Ez így pont jó!” – fejezi be. Engem főleg abban erősít meg, hogy milyen fontos is az életben az optimizmus. Nyilván nem teljesen így gondolkodott, amikor megszületett a húga, és kitúrta a legkisebb pozíciójából. Pontosan emlékszem az ő nagy-nagy bánatára, és tapasztalom ma is, hogy nyüstöli egymást a két „vetélytárs”. Az persze igaz, hogy a rivalizálásuk sosem ment el addig, hogy pszichológusért kiáltottam volna. Számomra bizonyított tény, hogy a középsőség jól elviselhető. Sőt!
| Van, amikor nehéz |
|
Mire figyelj a középsőnél? • Önmagát beteljesítő jóslat • Szuper vagy! • Bezzeggyerek |
Az elsőszülött a család szeme fénye, okos, erős, nagy, büszkén követik a fejlődését. A másodszülött egy darabig a kicsi, akinek már nem fertőtlenítik minden héten a játékait, és nem lopakodnak lábujjhegyen az ágya körül, de utolérhetetlenül édes, szeretgetni való babácska. Aztán megérkezik a legkisebb, és a középső ott marad kitüntetés nélkül: sem a család büszkesége, sem aranyos icipici. Olyan semmilyen. Erre egy idő múlva rájön, és szeretne valamilyen lenni. Hol a nagyot bosszantja, hol a picire lép rá „véletlenül”, hogy kiderüljön végre, mi az ő pozíciója.
Az már a család tagjainak temperamentumától függ, hogy ebből pokoli zűrzavar lesz-e, vagy csak „intenzív élet” egy hosszabb-rövidebb átmeneti időszakra. Ha a neme más, mint a kicsinek meg a nagynak, lehet, hogy ez lesz a legfőbb kapaszkodója, és szuperfiú vagy szuperlány lesz belőle. Más nemi megoszlásnál inkább jellemző, hogy a legkisebb gyerek pozícióját szeretné kitartóan visszaszerezni, újra bepisil, selypít, cumisüveget követel, és sok-sok anyához, apához bújást. Ebben az esetben a szülők türelme segít a legtöbbet, a büntetés, a megszégyenítés soha nem ér célt!
| Különleges szerzet |
Előfordul, hogy a középső kitűnik valamiben, olyan dolgokat tanul meg, amelyekkel megelőzi vagy legalábbis utoléri a nagyot. Nem ritka, hogy már iskolába lépés előtt megtanul olvasni, akár fejjel lefelé tartott könyvből is, ha a naggyal szemben ülve vagy hasalva lesi el a betűk titkát. Lehet, hogy ilyen ambiciózus marad, és egész életében komoly teljesítményt produkál. Az is lehet, hogy szinte túlzott gondoskodással fordul a pici felé, hogy segítőkészségével szerezzen elismerést a szüleitől.
Ez nagyon kedves dolognak tűnik, de egy határon túl már nem hagy energiát arra, hogy a gyerek gyerek maradjon, kifejezze természetes dühét, csalódottságát, hogy játsszon, rosszalkodjon. Ha egy gyerek szélsőségesen „jó” vagy „rossz”, érdemes átgondolni a helyzetét a családban, azt, hogy elég figyelmet kap-e, jár-e neki személyes szeretgetés, és képesek vagyunk-e őt önmagában is észrevenni, nem csak a többi gyerekhez viszonyítva.