Tisztelt Tanár Úr!
Szeretném a véleményét, tanácsát kérni. Tizenöt éves fiú, a harmadik gyermekem hetente többször is (hétvégén négy-öt órát, de hétköznap is három-négy órát) „csavarog”. Azaz a haverokkal az utcán, a játszótéren, a HÉV-megállóban stb. lóg. Nem szeret itthon „dekkolni”. Hogy mivel tölti az időt a cigizésen és a bandázáson kívül, nem tudom. Alapjában véve lusta, és semmiben sem kitartó. Csak azt akarja csinálni, amihez pillanatnyilag kedve van, nem amit más mond neki. (Lehet az tanár vagy szülő. Már óvodáskorában is nehezen tűrte az irányított tevékenységet, illetve nem vett részt a kezdeményezésekben. Egyébként epilepsziás, és tanulási nehézséggel, diszlexiával küzdő kamasz.) Hétköznap, ha dolgozunk, odaírja a cetlire, hogy 7-re jövök. Sokszor késik. Persze soha nincs lecke, vagy már kész van. (Hiába a dolgozat, az év vége vagy a felvételi.) Pénzt nem adok neki (reggeli csomagolva, ebéd befizetve, otthon főzve), hogy ne cigire vagy energiaitalra költse. De vagy kap a társaitól, vagy szörpösüveget visz vissza, hogy meglegyen a rávaló. Leleményes, megoldja. (Sőt otthonról is elvette bátyja pénzét vagy a mi pénzünket.) Ilyenkor az a büntetés, hogy nem mehet el itthonról, és nem jöhetnek a haverok. Példaképei az amerikai néger rapperek, akik borotvált fejűek vagy fonott hajúak. Keringőzés előtt kopaszra vágta a haját, mire hazajöttem.
A tanárai már csak elviselik, várják az év végét. A pszichológus azt mondja, hogy már csak abból tanul, amit megtapasztal a saját bőrén. Minden jóindulatú beszélgetést elenged a füle mellett, vagy csak egy napig tart a hatása. Izgatja a füves cigi gondolata. A leckén kívül is próbálok feladatot adni neki, a saját szobáját ő takarítja, vagy menjen át a boltba, vagy adjon a kutyának enni… Ha megteszi, megköszönöm, megdicsérem. A sportban az extrém sportot kedveli, de ott sem kitartó, és ha jönnek a haverok, már nem is olyan fontos. Gödre vették fel egy szakiskolába, kollégista lesz. Remélem, hogy a házirend egy kis rendszerességre neveli, és a haveroktól kicsit elszakad. (De félek, hogy nem tud vagy nem akar ott megfelelni.) Addig viszont itt az egész nyár. Már így is nagynak tartja magát, hát még ha kijárja a nyolcadikat, és még a délelőttjei is felszabadulnak. Az a kérdésem, hogy mit tehetnék, hogy ne csavarogjon, cigizzen… stb. annyit.
Köszönöm előre is a válaszát!
Üdvözlettel:
G. Jutka
Kedves Jutka!
Ne engedjék, hogy a nyár teljes tétlenségben múljon – a serdülő, akinek program és ellenőrzés nélkül telnek a napjai, mindig hajlamos arra, hogy csavarogni kezdjen, és olyan – hasonló sorsú – fiúkkal lődörögjön, akik „példát mutatnak” a tilos viselkedésformák gyakorlására. Vonja be a gyerek idősebb testvéreit – és ha lehet, más rokonokat is –, és gondoskodjék arról, hogy a fiának lehetőleg minden napra akadjon valami tennivalója. Természetesen nem tanulásra gondolok, hanem különböző családi feladatok elintézésére – segítségnyújtásra olyan helyzetekben, amelyek során a gyerek valóban hasznosnak érezheti magát, ugyanakkor a tevékenység idejének, energiájának jó részét leköti. Remélem, lesz egy kis közös nyaralás is, amely egy-két hetet elvisz a nyárból. A maradék szabad időre pedig nagyon figyeljen oda, amennyire lehet, „monitorozza” kisfiát (persze tudom, a gyerek pont ezt a „kisfiúságot” nem szereti): hová megy, kivel van, mikor érkezik haza. Nem könnyű feladat ez, de meg kell tennie: minden erőszak nélkül, de konokul ragaszkodjék a legfontosabb otthoni szabályok betartásához. A nyárra azonban különösen érvényes, hogy a családot ne csupán a nyűgös szabályok betartása jelentse a gyerek számára, de közös élmények, örömet szerző együttes tevékenységek is kapcsolódjanak hozzá.