Ki segít, ha a gyerek cukorbeteg?

Hulej Emese | 2010. Június 23.
Az egész család élete fenekestül felfordul. A kezdeti sokk után azonban kiderül, hogyan lehet szükségből erényt kovácsolni. Az egészséges étrend, a sport, a rendszeresség új fejezetet nyit az életükben.

Az 1-es típusú cukorbetegség jelentkezhet akár pár hónapos gyereknél is, gyakori kamaszkorban, de harmincöt-negyven évesen is kialakulhat. Mire a tüneteket észleli a család, a folyamat nagy része, vagyis az inzulintermelő sejtek pusztulása már lezajlik. Méghozzá azért, mert az immunrendszer valamilyen – nem pontosan ismert – okból ellenségként azonosítja az inzulintermelő sejteket, és pusztítani kezdi őket.
Így a szőlőcukor nem jut be a sejtekbe, ezért a szervezet az elraktározott zsírokat, fehérjéket kezdi felemészteni. Ám ez a készlet véges, és lassan elkezdődik a fogyás. A szülő csak azt látja, hogy a gyerek többet eszik (hiszen éhes az energiavesztéstől), mégis fogy. A cukor pedig a vizelettel távozik, növelve ezzel a mennyiségét, a sok folyadékvesztés pedig arra készteti a gyereket, hogy minél többet igyon. Előfordul, hogy a beteg már életveszélyes állapotban kerül orvoshoz, mire tisztázódik, hogy 1-es típusú diabéteszről van szó. A fő tünetek: sok vizelet, sok ivás, nagy étvágy, súlyvesztés, fáradékonyság, acetonos lehelet.

Mi a diabétesz?
A világ egyik leggyakoribb és jelenleg nem gyógyítható anyagcsere-betegségének
a lényege, hogy a sejtek nem jutnak elegendő inzulinhoz. A fiatalkori, azaz 1-es típus esetén azért, mert a hasnyálmirigy sejtjei – nem tudni, miért – nem termelnek inzulint, vagy nem eleget termelnek, 2-es típus esetén pedig a sejtek nem képesek „befogadni” az inzulint. Így az anyagcsere felborul. A vérben maradt cukor egy része pedig a vizelettel távozik, innen a betegség elnevezése (diabetes mellitus – „édes elárasztás”, édes vizelet).

Magyarországon is, a világon is egyre több a cukorbeteg gyerek, leginkább az egy- és ötéves kor közöttiek lettek sokan. Érdekesség, hogy Skandináviában nagyon gyakori jelenség, Japánban viszont alig fordul elő. Ennek oka, hogy a betegség kialakulásában a genetikai adottságoknak is nagy a szerepük. Dr. Somogyi Anikó, a Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinikájának docense szerint az 1-es típusú diabétesz nem annyira rejtélyes, mint inkább bonyolult betegség. Az örökölt genetikai állományon kívül számos tényező is szerepet játszik a kialakulásában.
– Nagyon gyakran valamilyen betegség, például mumpsz (amelyet a védőoltás ellenére is elkaphatnak a gyerekek) után jelentkezik. Vagyis egy bizonyos, a felmenőktől örökölt genetikai állomány és valamilyen környezeti hatás együttesen okozza. De lehet, hogy a genetikai állomány hajlamosítja az illetőt, ám az immunrendszere ki tudja védeni azt a fertőzést, amely elindítaná a kóros folyamatot. Annyi összefüggéssel kellene számolni, hogy egyelőre nem beszélhetünk hatásos megelőzésről.

Sajnos gyógyításról sem, csupán kezelésről. Az 1-es típusú diabéteszesek anyagcseréje csakis inzulin adásával tartható fenn, ezt pedig injekció formájában kapják. Szájon át azért nem szedhető, mert a jelenleg alkalmazott inzulinok az emésztőnedvek hatására lebomlanának. A laikusok számára ez a legijesztőbb, de a diabéteszesek a napi négy-hat szúrásnál sokkal nehezebben viselik a diétát, és azt, hogy nagyon fegyelmezett, tudatos életmódot követel tőlük a betegség. Folyton számolniuk kell, mikor mit és mennyit ettek, és ahhoz képest vajon hány egységnyi inzulint kell adniuk maguknak. Mindehhez még hozzákalkulálni, hogy mozogtak-e, mozognak-e aznap, meleg van-e, és így tovább. Néhány évtizede még rendszeresen főzni, fertőtleníteni kellett a tűt és a fecskendőt, vagyis a cukorbeteg gyereket nevelő családnak igen-igen nehéz volt az élete. A mai, leginkább töltőtollhoz hasonlító eszköz használatát a gyerek is könnyen megtanulja, és szinte fájdalom nélkül adhatja be magának a kiszámított mennyiségű inzulint. A legújabb eszköz pedig az inzulinpumpa, amely folyamatosan adagolja a bőr alá vezetett kis kanülön át az inzulint. A következő lépés valószínűleg az lesz, amikor a mérés is automatikusan, az adagolással összehangolva történik.

 

 A vércukor szintje…
Egészséges embernél éhgyomorra 4,0–5,0 millimól/liter, de mindenképpen 6,0 millimól/liter alatti.
Étkezés után átmenetileg emelkedik az érték, de két órával utána sem lehet több 7,8 millimól/liternél. Cukorbetegség esetén az éhgyomorra mért érték 7,0 millimól/liter felett van, étkezés után (két óra elteltével)! pedig 7,8–11,1 millimól/liter.

Miért nincs hely az óvodában?

Nagy trauma egy családnak, ha kiderül, hogy a gyerek cukorbeteg. Meg kell változtatni az étrendet, és ez legtöbbször azt jelenti, hogy az egész család táplálkozása is átalakul. De sokszor ez a legkisebb gond. Ernődi Tamara arra panaszkodik, hogy cukorbeteg kisfiát nem veszik fel az óvodába.
– Két és fél éves volt Máté, amikor arra lettem figyelmes, hogy folyton szomjas – meséli. – Ivott egyszerre három decit, és még kért. Volt egy kis megfázása, hőemelkedése, ezután vizsgálták meg, és 16 volt a cukra. Szerencsére gyorsan kiderült, mi a baj, nem omlott össze az anyagcseréje. A Budai Gyermekkórházban Blatniczky főorvos úrhoz kerültünk, ahol nemcsak a gyereket kezelik, hanem az egész családot. Máté kitűnő étvágyú gyerek, addig is naponta hatszor evett, ráadásul mi sem eszünk túl zsírosan vagy édesen. De azért a számolgatás nagyon nehéz feladat, és az is, hogy két étkezés között csak egy kis mandulát vagy tökmagot kaphat. Már korábban érdeklődtem az óvodákban, azt mondták, mivel bővült a férőhelyek száma, valószínűleg fel tudják venni. És bár az ismerősök azt tanácsolták, ne mondjuk meg, hogy Máté cukorbeteg, mi megmondtuk, amikor jelentkeztünk. Az óvónő hajlandó lett volna megtanulni a vércukormérést, inzulint nem kellett volna beadni, mert azt reggel és este kap, a vezetők részéről mégis egyértelműen negatív volt a hozzáállás. Kérdezték, hogy képzeljük, hogy egy óvónőnek jut erre ideje a sok gyerek mellett. Találkoztam olyan vezetővel is, aki azt mondta, ismeri a betegséget, de ha lenne is férőhelye, akkor sem venné fel. Nem vállalná a felelősséget. Én ezt megértem, csak nem tudom elfogadni. És amikor ötéves lesz, és kötelező felvenni? Vagyis erre nincs szabály, az óvodai vezetők személyes döntése, hogy meg akarnak-e oldani egy ilyen helyzetet? Az étkeztetést is megkérdeztem, a cég, amelyik szállítja az ételt, tud speciális menüt adni, tehát az nem lett volna gond.

Diétás menü tálalva

Vajon felkészültek a gyerekintézmények a cukorbeteg gyerekek fogadására?
– A közétkeztetésben ételt szállító cégek felkészültek erre az igényre – szögezi le Miháldy Kinga, az OÉTI dietetikusa. – Az a kérdés, hogy a velük szerződő intézmények, vagyis az óvodák, iskolák, önkormányzatok feltételül szabják-e, amikor kiírják a közbeszerzési pályázatot, hogy a cukorbeteg, lisztérzékeny és egyéb, speciális étkezést igénylő gyereknek is kérhessenek étkezést. A nagyobb cégek a konyhaüzemben dietetikust is alkalmaznak, tehát az ő részükről megoldható a helyzet. Ám a diétára szoruló gyerek tányérjára kerülő étel mennyiségi és minőségi felügyeletét nem dietetikus látja el, hanem az intézmény alkalmazottai. Célszerű lenne a pályázat kiírása során megfogalmazni azt az igényt, hogy a diétás étkeztetés teljes folyamatát (az étlaptervezéstől az alapanyag-beszerzésen keresztül az étkezés befejezéséig) dietetikus felügyelje. Kisebb településeken gyakran helyben főzetnek, és bár lehet, hogy az élelmezésvezető jó szakember, jól állítja össze a menüt, a szakács nagyszerűen főz, de az bizonytalan, hogy van-e az ilyen problémákhoz szakmai háttere, tudása. Sok helyen a szülő viszi be külön a gyerek ebédjét, uzsonnáját, de ez nem igazán szabályos… A jó megoldás szerintem az volna, ha törvény írná elő a dietetikus alkalmazását az oktatási és nevelési intézményben.

Hol tartanak a kutatások?
Dr. Somogyi Anikó szerint a diabéteszkutatás többirányú.
– A genetikai kutatások a mának is szólnak, de még inkább a holnapnak. A jövőben valamikor remélhetőleg már ki lehet küszöbölni a génhibákat, ez nagy előrelépés lenne. A gyógyszerkutatások pedig arra irányulnak, hogy a kóros szénhidrát-anyagcsere folyamatába több helyen is be lehessen avatkozni. Attól kezdve, hogy miután eszik valaki, a szénhidrát hogyan szívódik fel, milyen gyorsan emeli a vércukrot, hogyan hat a hasnyálmirigyre, fokozza-e az inzulintermelést, hogyan befolyásolja a hormonokat, és így tovább. Az inzulinadagolásról is felvetődik időről időre, hogy a szúrás helyett tapasz vagy spray is lehetne a megoldás, de itt még sok a nyitott kérdés. Mi történik, ha a beteg náthás, ha nedves vagy száraz a bőre, hogyan hatna a spray a légzőfelületre, mi van a vastagabb és a vékonyabb bőrűekkel? Őszintén remélem, hogy a közeljövőben ez is megoldódik, de tudom, hogy nem a szúrás, hanem az életmódbeli kötöttségek okozzák a nagyobb problémát.

 

Exit mobile version