Dr. Demeter Judit, az Egyenlő Bánásmód Hatóságának elnöke, két kamaszfiú édesanyja:
„Ma Magyarországon nincs kifejezetten olyan jogszabály, amely tiltaná vagy megengedné a nyilvános helyen való szoptatást. Egyedül az Egyenlő Bánásmód törvény alapján lehet kivizsgálni az adott esetet, a törvény ugyanis tiltja a szolgáltatások terén is a megkülönböztetést. A fő probléma az, hogy sem hazai, sem uniós szabályozás nem áll rendelkezésre, így minden esetet egyedileg vizsgál a Hatóság.” Az elnökasszony elmondta, hogy tervezés alatt van egy uniós irányelv, mely a szolgáltatások terén is lehetővé teheti majd a diszkrimináció megfékezését, szankcionálását.
Egy jogászként dolgozó nő, egy 3 éves kislány édesanyja:
„Jogi szempontból az étterem területe magánterület, az étterem vezetőségének joga van arra, hogy a tulajdonában lévő területről bárkit elküldjön – akár indoklás nélkül is. Az étterem és a vendég között szerződés jön létre, amikor a vendég ott fogyaszt. A polgári jog szabályai szerint az étterem vezetőségének joga van eldönteni, hogy kivel szerződik, és nem köteles minden vendéget kiszolgálni.
Kizárólag az eset összes körülményeinek ismeretében mondható meg pontosan, hogy bármilyen jogot sértett-e az étterem alkalmazottjának viselkedése.
Az elutasítás mikéntje (hangnem, stílus, stb.), a toalettbe távozásra történő felszólítás ténye adott esetben felvetheti az emberi méltóság megsértését.
Szintén vizsgálható – mind a WC higiénés körülményeinek megkérdőjelezhetősége okán, mind a táplálkozási szükséglet miatt -, hogy mennyiben sérült a gyermek egészséges fejlődéshez való joga, mivel az Alkotmány 67. § (1) bekezdése a társadalom egészével szemben gyermeki jogként fogalmazza meg a megfelelő testi fejlődéshez szükséges védelmet és gondoskodást.”
Megyeri Sára, a Nők Lapja Café szerzője, egy 9 hónapos kisfiú édesanyja:
„Lassan egy éve kell végiggondolnom, hogy hol is (l)eszünk 3 óra múlva, a kisbabámnak ugyanis esze ágában sincs lemondani a cicimről. Állítom, hogy a szoptatás a világ egyik legszebb dolga, mégsem gondolom, hogy ezt a tényt (a mellemmel együtt) bőszen kéne lobogtatni, amerre csak járunk. Az ugyanis, ami nekem természetes (azaz hogy előkapom a cicim és rácsatlakoztatok egy babát), borzasztóan zavarba hozhat, mondjuk, egy kiskamaszt.
Nem nehéz megoldani, hogy napszakonként találjak egy helyet, ahol kettesben lehetünk – nemcsak a külvilág, de a kisklambó miatt is, akinek szintén nem tesz jót, ha egy nyüzsgős helyen kell ennie. Szóval ősanyák: az utca közepén történő szabad szoptatáshoz való jog helyett inkább a szoptatás közben gyermekünkével eggyé vált auránk felett őrködjünk ilyen vehemensen!”
W. Ungváry Renáta, a Kismama magazin szerkesztője, négy gyermek édesanyja:
„Kívánatos és természetes volna, hogy minden intézményben, ahol megfordulhatnak kisgyerekes nők is, gondoskodjanak olyan helyiségről, ahol tiszta környezetben, nyugodt körülmények közt lehet szoptatni, tisztába tenni a kisbabát. Másfelől az is kívánatos és természetes, hogy mindezt csupán alternatívának szánja az intézmény azoknak a nőknek, akik igényt tartanak erre az elvonultságra. Vagy azért, mert nem szívesen szoptatnak mások előtt, vagy azért, mert a kicsit csak nyugodt, csendes helyen lehet mellre tenni. Az, hogy szabad-e a nyilvánosság előtt szoptatni, csak az úgynevezett ‘fejlett’ országokban téma, ott viszont időről időre fellángol a vita konkrét esetek kapcsán. Több nyugati országban a rend kedvéért és a meddő viták elkerülése végett ezt a jogot törvényben is lefektették: igen, a gyereknek joga van ott szopni, ahol erre szüksége van, és ahol az édesanyja hajlandó mellre tenni (amit úgy is megfogalmazhatunk, hogy a nőnek joga van ott szoptatni, ahol jónak látja és ahol szükségét érzi). Akkor is, ha ez egyeseket zavar, és akkor is, ha a gyerekek néha tényleg nagyon idegesítőek tudnak lenni.”
Artner Szilvia Sisso, újságíró, szerkesztő, kritikus, egy 6 éves kisfiú és egy 12 éves nevelt lány édesanyja:
„A szoptatós anyukák elleni diszkrimináció ugyanúgy felháborít, mint bármi, ami a norma szerint a ‘szégyelld magad’ kategória. A szégyen ugyanis többségi társadalmi nyomás eredménye, és egy kismama, a fizikai állapota miatt, többszörösen kiszolgáltatott. Amíg egy férfi ott hugyozik az utcán, ahol akar és senki nem szól rá, hogy húzódjon már be egy mellékhelyiségbe, addig végképp álszent dolog az, és hatalmi erőfitogtatásnak gondolom, hogy egy szoptatós anyuka ne szoptathassa bárhol a gyerekét, ha ezzel nem követ el szabálysértést (pl. magánlaksértést, teszem azt)… A szükség az szükség ugye. Aki már szoptatott, vagy van esze, az tudja, hogy a mama és a gyerek részéről is legalább olyan égető szükség tud lenni a szoptatás, mint másnak a megkönnyebbülés, vagy akár az életben maradás. De amíg elhangozhat az is a hatalom részéről nyilvánosan, hogy a melegek ne tűzzenek ki szivárványos, egyébként a békét szimbolizáló zászlót az intézményeikre, mert így vívják ki a nap, mint nap az utcán heteroszexualitásukkal tüntetők türelmetlenségét, addig nem csodálkozom azon sem, hogy néhány nyilvánosan étkező, a bajszáról undorító zsírt csorgató, sörtől szabadon böfögő állampolgárt, aki egyébként örömmel nézi az óriásplakátokon lógó hatalmas, meztelen csöcsöket, mélységesen felháborít a természet egyik legnagyobb csodája a ‘visszataszító’ anyamell és ‘szégyellni való’ csecsemőszáj érintkezésének látványa.“
Egy férfi a Nők Lapja Café Fórumáról:
„A szoptatás intim dolog, nem nyilvános helyre való! Az egyik bevásárlóközpontban vásárlás közben a leendő sógornőm leült az egyik padra, elő a mellét, és hajrá!!! Semmi takargatás… azt hittem, elhányom magam, förtelmes volt. Amikor kérdőre vontam, hogy mégis mi a fenét művel, a válasz az volt: senkinek semmi köze hozzá. A barátnőm is a védelmére kelt, hogy majd ha a mi gyerekünket szoptatja, akkor ő is bármikor így tesz!!! Na, akkor közöltem vele, hogy ő az én gyerekemet soha nem fogja!!! Én olyan feleséget és anyát akarok, akinek volt gyerekszobája, és tud viselkedni. Az anyaság csak akkor tiszteletreméltó, ha megfelelő viselkedéssel párosul, még az állatok is a vackukban maradnak szoptatni.”
Egy anya a Nők Lapja Café Fórumáról:
„Aki olyat mond, hogy undorító, meg bunkóság, meg vigye magával cumisüvegbe (ami butaság, főleg nyáron, ha valakinek van gyereke, akkor ezt tudja is), meg úgy menjen el otthonról, hogy kiszámolja, mikor van etetés, annak tuti nincs gyereke és fogalma sincs arról, hogy mit beszél. Sajnos a dolgok nem mindig úgy jönnek össze kisbabával sem, ahogy az ember szeretné. Közbejöhet nagyon sok minden, ami miatt nem ér haza az anyuka szoptatási időre. Én már szoptattam egyszer egy padra leülve, úgy, hogy le volt takarva a baba. Ezen mi a zavaró? Az egyik legtermészetesebb dolog a világon, soha nem gondoltam volna, hogy ennyi embernek ellenszenves egy szoptató kismama. Egy sorozatban is láttam egy hasonló pincéres jelenetet, amilyen le van írva a cikkben, és az emberek csúnyán néztek a főszereplőre, de nem hittem volna, hogy ilyen a valóságban is létezik…”
Szeberényi Adrián, a Nők Lapja Café webszerkesztője:
„A családomban több kisgyerekes anyuka van, és úgy tapasztaltam, nem volt egyszerű úgy szervezni az életüket, hogy mindig otthon, intim környezetben tartózkodjanak éppen, amikor a babájuk megéhezik. Ilyenkor több lehetőség is van: vagy előre elkészített tápszerrel megetetni a kisbabát, vagy keresni egy minél félreesőbb helyet, és ott megszoptatni a babát. A körültekintő kismamák mindehhez egy laza szövésű kendővel betakarhatják a babát és az intim részeket, így végképp nem látszik semmi az egészből. Nem mondom tehát, hogy a nyilvános helyen szoptatásnak nincs alternatívája, de szerintem a szoptatás is megoldható úgy, hogy ne zavarjon másokat.”
Karafiáth Orsolya különvéleménye
A fórum, ahol az összes olvasói kommentet megnézheted