Kell a gyereknek mobiltelefon?

– A harmadikos kisfiam azzal jött haza a nyári táborból, hogy rajta kívül mindenkinél volt mobiltelefon – meséli a kilencéves Bence anyukája. – Bennem fel sem merült, hogy odaadjam neki, hiszen a táboroztatók külön kérték, hogy a gyermeket véletlenül se menjünk meglátogatni, mert nem biztos, hogy őt, lehet, hogy egy másik gyermeket megzavarnánk ezzel, és rögtön haza szeretne menni. Így eszembe sem jutott, hogy minden este felhívjam, hogy mások füle hallatára kikérdezzem az aznapi történésekről. Úgy gondolom, hogy ez a hét az övé, végre szülők nélkül, a felügyelő tanárok pedig úgyis telefonálnak, ha valami baj van.

Ha addig nem is, az őszi iskolakezdés idején sok szülőben felmerül a gondolat, hogy megvegyék az első mobiltelefont a gyereküknek, amennyiben még nincs neki. A Telenor és Hoffmann Research International közös kutatásából kiderül: a szülők akkor vesznek mobilt a gyerekeiknek, amikor először „elengedik a kezüket”, azaz például elkezdenek egyedül iskolába menni, vagy éppen az iskolából hazajárni. A szülők motivációja a telefonvásárlásra általában az, hogy ellenőrizni
tudják önállósuló gyermeküket, illetve hogy a gyerek mindig el tudja érni őket, ha bármi baj van.

„Érzelmi tankolás”

– Szögezzük le – tetszik, nem tetszik –, a mobiltelefon fontos eszköz lehet a szülő-gyerek kapcsolattartásban – mondja dr. Kósa Éva pszichológus, egyetemi tanár. Egyrészt a szülő eléri a gyerekét fontos információval: például ne aggódjon, mert úton van érte, csak elakadt a forgalmi dugóban; vagy változott a program, a találkozó a nagymamánál lesz; nem készült el az ebéd, egyen az iskolában; stb. Másrészről a gyerek is elérheti és értesítheti a szülőt olyan esetekben, amikor szükséges, ha valamilyen váratlan esemény történt. De lehet, hogy „csak” a szülővel való közvetlen kapcsolat miatt hívja fel, vagy küld SMS-t, például egy hosszabb tábor vagy külföldi kirándulás során – azonban ennek jelentősége is igen nagy! – mondja a szakember. – A pszichológusok ezt hívják „érzelmi tankolásnak”. Ilyen esetekben – és főleg baj esetén – a telefon azt a biztonságérzetet nyújtja a gyerekeknek, hogy a szülő elérhető, és számítani lehet rá. Ugyanakkor – bár a tizenévesek majd mindegyikének van telefonja – semmiképp nem mondanám azt, hogy a mobiltelefon elengedhetetlen, és nem élhet egy gyerek nélküle. A szülők életstílusa, értékrendje, a család életkörülményei, anyagi helyzete vagy a gyerek felelőtlen magatartása mind-mind olyan tényező, amely meggondolás tárgyává teheti, adjunk-e a gyerek kezébe mobiltelefont – mondja az egyetemi tanár.

Iskolába mobil?

Már az általános iskolában sem ritka, hogy az alsós gyerekeknél mobiltelefon van, de a tanítók többsége szerint nagyon ritkán fordul elő, hogy a gyermek előveszi óra alatt, vagy netán megcsörrenne, miközben a tananyagot veszik.
– Meg lehet érteni a szülők aggodalmát. Sok minden történik körülöttünk, természetes, hogy féltjük a gyermekeinket – mondja Melinda, aki egy budapesti általános iskola alsó tagozatában tanít. – De az is igaz, hogy a gyerekeket többnyire a szülők hozzák az iskolába, hiszen még elég kicsik ahhoz, hogy egyedül mászkáljanak, és ugyanígy érte is jönnek. Az iskolában pedig bármi történik, a szülőt rögtön értesítik. Ezért nem érzem szükségét, hogy a gyerekeknél legyen mobiltelefon.

A nevelők még a középiskolában sem értenek egyet azzal, hogy legyen a gyermeknél telefon.
– Van portaszolgálat és ügyeletes tanár – bármikor bárkit tudnak értesíteni, ha szükséges – mondja Ácsné Török Katalin gimnáziumi tanár. – Az én óráimon még nem fordult elő olyan, hogy megcsörrent egy mobil, de azt hiszem, nagyon zavarna nemcsak engem, hanem a diákokat is. A telefont nem vehetem el, hiszen az a tanuló tulajdona, de a telefonálást fegyelmi vétségnek tekinteném, és a súlyának megfelelő büntetést alkalmaznám. Mindenképpen elmagyaráznám, hogy hol és hogyan illik egy ilyen készüléket közösségben használni.

A pszichológus szakember is egyetért az előző érvekkel.
– Számos iskolában konfliktus forrása, hogy a telefont sok gyerek használja az iskolai órák alatt. Ezt biztosan nem lehet helyeselni – véli a szakember. – Az iskolában nincs szükség a telefonra, hiszen a figyelem elterelődése, a koncentráció hiánya mindenképpen negatív hatású. Ennek elkerülésére már több iskolában kialakult és él egy célszerű gyakorlat: a gyerekek reggel egy dobozba (zárható szekrénybe, fiókba) adják le a telefonjukat, amelyet a tanítás végén (vagy esetleg sürgős esetben) visszakapnak. Ha ez a kialakult rendszer, és ez mindenkire kivétel nélkül vonatkozik, a gyerekek ezt elfogadják, és ehhez alkalmazkodnak. (A tévhittel ellentétben a gyerekek szeretik a rendet és a belátható szabályokat, mert azok biztonságot adóan kijelölik a „határokat”!) Ez persze csak egy módja a megoldásnak, a tanárok és a gyerekek akár együtt is kidolgozhatnak erre vonatkozó „szabályzatot”.

Minél drágább, annál jobb?

– A szülőnek kell elsődlegesen mérlegelnie kell, hogy szükség van-e a telefonra, és neki kell a gyerek és a család helyzetének ismeretében meghoznia a döntést – mondja dr. Kósa Éva. – A jól végiggondolt elhatározás segítheti a szülőt abban is, hogy érvekkel szolgáljon az iskolai versengéssel szemben is – például a „már mindenkinek van telefonja” érvelésre. A telefonok drágaságával való versengést azonban csak elítélni lehet. A szülők sem azzal válnak jó szülőkké, ha minél drágább dolgokkal halmozzák el a csemetéket, az iskola pedig csak a teljesítmény – és semmiképpen nem az anyagi lehetőségek – terén teremthet versenyhelyzetet!

Mikor, milyen életkorban?

Azt, hogy a gyerekeknek milyen életkorban célszerű mobiltelefont adni, nem lehet egy szigorúan meghatározott életkorhoz kötni.
– A gyerekek ugyanis nem egyenlő ütemben fejlődnek, személyiségük sem egyforma, és az egyes családok nevelési szokásai is másfélék – vázolja a szakember. – Alapvetően egy bizonyos szintű érettség és felelősségteljes magatartás megléte lehet az a feltétel, amely alapján a szülő a telefon mellett dönthet. Ez egyes gyerekeknél már korán, másoknál viszont csak hosszabb időszak alatt alakul ki, nem utolsósorban a családi légkör és a nevelés minőségi feltételeinek függvényében. Ez a felelősség arra vonatkozik, hogy a gyerek jól érti-e, hogy a telefont milyen célból kapta, tudja-e, hogy a telefonálás pénzbe kerül, és hogy ezen a téren neki kell megtanulnia és megtartania (!) a beosztó és célszerű használatot.

Megtanulnak gazdálkodni

Az előbb említett kutatás arra is rámutat, hogy a szülők többsége nem ész nélkül vesz telefont gyermekének. A fiataloknak általában feltölthető kártyás előfizetést vesznek, és a kártyára többnyire havonta egyszer tesznek pénzt, átlagosan 1500 és 3500 forint közötti összeggel. Nagyobb korukban a gyerekek már jobban tudnak gazdálkodni, azonban a kisebbeknél az sem ritka, hogy egy-két nap alatt felhasználják az egyenlegüket. A felmérésből azt is megtudhatjuk: a szülők nevelő célzatúnak is tartják a feltöltőkártyás egyenleget – a gyerek ezen keresztül megtanulja beosztani a pénzt. Olyan helyzetekben azonban, amikor a szülők tudják, hogy jó, ha a gyerek tud telefonálni, mert különben aggódnának, hajlandóak extra összeget áldozni a telefon egyenlegére. Ezek közé tartozik például a kirándulás, a tábor, a dolgozatírások ideje. De igaz ez a lelki problémák esetén is – például szerelmi bánat –, nehogy a gyerek ne tudja kibeszélni a bánatát.

– Bencének van ugyan mobiltelefonja, de az iskolába nem viheti. Egyedül jár haza, és mindennap felhív, amint hazaért. Edzésre jár délutánonként, de oda azért nem viszi, nehogy elvesszen – mondja az anyukája. A 14 éves Szilvi szülei azonban annyira aggódnak, hogy nála mindig ott kell lapulnia a telefonnak.
– Szilvi sokat jár a barátnőihez, nem mindegyik lakik közel, és egy héten háromszor táncolni is jár. Eleinte autóval vittük, de ma már a társaival megy és jön, nem igényli a szülői társaságot. Cserébe viszont akárhová megy, ha odaért, fel kell hívnia minket. Kártyás a telefonja, minden hónapban feltöltjük neki, de figyelünk arra, hogy a barátnőivel ne bocsátkozzon félnapos beszélgetésekbe – magyarázza Zoltán, a kislány édesapja.

A legtöbb általános iskolás és tizenéves pillanatok alatt képes felhasználni telefonjáról a szülők által előirányzott havi egyenleget, ők pedig sok esetben a tervezettnél hamarabb töltik újra, hiszen nem szeretnének aggódni azért, hogy ha valami történik a gyerekkel, akkor nem tudja értesíteni őket. Erre a helyzetre talált megoldást az egyik szolgáltató, hiszen mostantól a gyerekek – amennyiben családi csomag tagja a kártyájuk – bármikor fel tudják hívni a szüleiket, még akkor is, ha a kártyájuk egyenlege teljesen üres. A Telenor családi csomagjához összesen hat számlás és három feltöltőkártyás előfizetés csatolható.