“Zöld”-gyerekek: “A bogaraknak fáj, ha eltapossuk őket!”

ME | 2010. Október 04.
A környezettudatos nevelést nem lehet elég korán kezdeni. A gyerekek közvetlen környezete nagyon sokat tehet azért, hogy "zöld" felnőtté váljanak. De hogy állnak a kérdéssel maguk a gyerekek? A videóban azt is elmondják...

A felnőttgeneráció sokkal nehezebben változtat meglévő szokásain, még akkor is, ha tudja, sokat lendíthet a dolgon, ha például szelektíven gyűjti vagy nem dobja el a szemetet. Az ő felelősségük azonban nem csak ebben áll: gyermekeiket már arra kell nevelniük, hogy ez nekik természetes legyen. Aki ugyanis már kiskorában odafigyel, annak felnőttként ez teljesen nyilvánvaló lesz.

Már az ovi is nevel

Dósa Katalin, a Százszorszép óvoda óvó nénije szerint a gyerekek nagyon élvezik, ha játékosan tanulhatnak.
– Fontos szempont, hogy az ovisok játékos tevékenységek közben sajátítsák el a környezettudatos magatartást. Olyan gyermekeket szeretnénk nevelni, akik szeretik a természetet, az őket körülvevő élőlényeket, és ismerik is környezetüket. Érzékenyek a körülöttük lévő élő és élettelen világra, és képesek megóvni és védeni környezetüket. Mit teszünk ezért? Többek között:

  1. Dósa Katalin
    Forrás: szazszorszepovoda.hu

    Gyűjtjük és fogadjuk a papírt az óvodában. A csoportokban megkülönböztető jelzéssel ellátott kukákba tesszük a feleslegessé vált, rontott rajzlapokat, WC-papír-gurigákat, egyéb papírhulladékokat. A papírgyűjtésből származó összegből egyébként óvodai játék- és eszközkészletünket bővítjük – így a gyerekek nagyon lelkesen végzik ezt a tevékenységet. Folyamatosan hozhatják a helyiek a háztartásokban elhasznált konyhai olajat, zsiradékot, melyet újrahasznosításra adunk át.

  2. Folyamatosan gondozzuk virágszigetünket, aroma- és sziklakertünket, kis tavunk életközösségét. Ápoljuk akváriumi halainkat, ékszerteknőseinket, kertünkben vendégeskedő madarainkat, Guszti mókusunkat.
  3. Figyeltük közvetlen környékünk élővilágát, nyomon követtük az év során végbemenő változásokat. Gyakran elsétáltunk kedvenc helyeinkre: a védett platánsorra, a Vida-dombra, a Szöcske-rétre, a Titkos-erdőbe. A Szöcske-rétet a gyerekekkel együtt tisztítottuk meg a szeméttől. Sétáink során figyelünk rá, hogy nem lépünk a bogarakra, nem szakítjuk le a virágokat – mert az nekik is fáj.
  4. Szülői segítséggel a gyerekek gyógy- és fűszernövényeket ismerhettek fel illatukról, némelyikből teát készítettünk. Aromakertünkbe is ültettünk citromfüvet, mentát, szurokfüvet. Megismerkedhettek a gyerekek különböző talajmintákkal, azok vízáteresztő képességével, és demonstráltuk az olajszennyeződés hatásait növényekre, madártollakra.
  5. Válogatott hulladékokból készítettünk érdekes eszközöket, játékokat, a felesleget elvittük a rendszeresen látogatott szelektív gyűjtőhelyre.
  6. A nagycsoportosok kétnapos „táborban”, szemerkélő esőben fedezhették fel Klastrompuszta szépségeit, megtapasztalhatták a hegyről lezúduló víz óriási erejét, a tábortűz misztikumát. Minden évben nyári környezetvédelmi tábort szervezünk az arra jelentkező kicsiknek.
  7. Minden évben külön programokat szervezünk az Állatok Napján, a Víz Világnapján, a Föld Napján, a Madarak és Fák Napján, amelyen a gyerekeken kívül a felnőtteket is várjuk.
  8. És hogy jó úton haladunk azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy elnyertük a „Madárbarát Kert” címet, tagjai vagyunk „Az egészségesebb óvodák nemzeti hálózatának” és másodszor nyertük el a „Zöld Óvoda” címet.

És mit tehet a szülő?

  1. Gyűjtsük szelektíven a szemetet, és menjünk együtt a szelektív hulladékgyűjtő szigetekhez.
  2. A legtöbb forgalmas helyen kihelyeznek elemgyűjtőt: a gyerekek szeretik a kis lyukakon bedobálni az elhasználódott elemeket. Gyűjtsük egy zacskóba (már a gyűjtés is felvillanyozza őket), aztán hagyjuk, hogy ők dobják bele az erre kihelyezett gyűjtőbe. Egy idő után már eszükbe sem fog jutni, hogy a háztartási hulladék közé tegyék.
  3. Ha kicsi gyermekünk van, sokszor túlfűtjük a lakást, ami nemcsak energiapazarlás, de a gyermek közérzetének sem jó. Tanítsuk meg neki, hogy amikor a fűtött helyiségben tartózkodik, csukja be az ajtót. De úgy is spórolhatunk, ha rétegesen öltöztetjük: a játékban nem fogja zavarni, ha egy pólóval több van rajta, viszont ha csak egy fokkal csökkentjük a meleget, hatszázaléknyi energiát takaríthatunk meg.
  4. Ha már egészen kicsi korban nem hagyjuk, hogy órákig kezet mosson, és feleslegesen folyassa a vizet, vagy megtanítjuk neki, hogy miközben beszappanozza magát, addig zárja el a vizet a zuhanyzóban, vagy fogmosás közben se folyassa – máris sokat tettünk azért, hogy környezettudatosabb legyen, és persze a vízszámlánk is kevesebb lesz.
  5. Hozzászoktunk a kényelemhez, mindenhová kocsival járunk. Pedig a gyerekek többsége igényli a mozgást, ami az egészségük miatt is fontos. Szeretnek biciklizni, sétálni – ne menjünk mindig autóval: nemcsak környezetkímélőbb, de olcsóbb is. Ha kiskorban sokszor pattanunk biciklire, vagy a közeli helyekre gyalog megyünk, később magától is így fog közlekedni, és nem fogja igényelni a kényelmet.
  6. Tanítsuk meg neki, hogy minden alkalommal, amikor elhagyja az adott helyiséget, kapcsolja le maga után a villanyt. Csak akkor kapcsolja fel, amikor szükséges, és ne kapcsolgassa szórakozásból. A televíziót sem kell egész nap bekapcsolva tartani. A mobiltöltőt húzza ki a konnektorból, ha feltöltötte a telefonját, és a hosszabbítót is nyugodtan ki lehet kapcsolni. A számítógép sem kell, hogy egész nap menjen, főleg, ha tudja, hogy egy ideig nem ül le mellé.
  7. Vigyük el őket magunkkal néha vásárolni, és figyeljünk rá, hogy ne vegyünk meg mindent ész nélkül. Bár praktikusabb és kényelmesebb például, ha a hatdarabos ásványvizet nejlonba burkolva és nem egyesével kell a kocsiba rakni, de a csomagolás később a szemetet növeli. Figyeljünk a nem környezetbarát csomagolásokra is.

 

 

 

Exit mobile version