Babatabuk a világ körül

Sződy Judit | 2010. November 21.
Tudod, hányféleképpen lehet babázni? Utazzuk körbe együtt a világot, és megdől egy csomó tévhit! Egyvalamiben hasonlít minden nép: a legjobbat akarja a babának.

Ma divat a régiekre vagy a „természeti népekre” mutogatni: csináld úgy, az volt a természetes! Ennél azért szerencsére színesebb a világ. Nem kell mindent átvennünk tőlük, senki sem gondolja, hogy bele kéne köpni a köldökcsonkba, ahogy a magyar bábák kétszáz éve tették, nem követnivaló a női körülmetélés sem, pedig ma is elterjedt Afrikában. Az izlandiakról pedig kiderült, hogy a középkorban hajszál híján eltűntek a föld színéről, mert károsnak tartották az anyatejet… Ám vannak olyan szokások is, amelyeket megismerve megnyugodhatnunk: ha nem ragaszkodunk az elvárásokhoz, ha mi kicsit másképp csináljuk, úgy is lehet jó.

ÉJJEL ALUDNI KELL!
Alig várod, hogy a gyerek ágyba kerüljön, hiszen az éjfél előtti alvás a legpihentetőbb!

Attól tartunk, ez csak a fáradt szülők egyik sokat hangoztatott érve. A mediterrán országokban a hőség miatt a kora délutáni szieszta gyereknek, felnőttnek kihagyhatatlan. Az álmos délutánt aztán felváltja a mozgalmas este. Hogy is lehetne ágyba parancsolni a gyerekeket, amikor végre kissé lehűl a levegő, és visszatér mindenki életkedve? Az éjszaka átalvása sem egyértelmű követelmény mindenütt. A Kalaháriban élő !kungoknál, ha valaki felébred a tűz körül pihenők közül, azonnal megoszthatja gondolatait a többiekkel, nem gond, ha fölébred kicsi és nagy. A dél-amerikai acsé anyák pedig a baba egyéves koráig ülve alszanak, ölükben a csecsemővel, hogy bármikor rendelkezésére állhassanak, ez számukra természetes, nem tekintik alvászavarnak, ha sokszor ébred a kicsi.

TANÍTSD BESZÉLNI!
Úgy gondolod, hogy nagy hangsúlyt kell fektetned arra, hogy beszélni tanítsd a babát?

Remek játék könyvet nézegetni és tárgyakat megnevezni, valóban fejlődik is ettől a pici szókincse. De ha nem vagy oda az ilyen „iskolás módszerekért”, akkor sem lesz baj! Minden egészséges baba megtanul beszélni, ha élőbeszédet hall, látja hozzá a gesztusokat, és a környezet többi összefüggését is érzékeli. Így megy ez az új-guineai kaluliknál, és egyes egyesült államokbeli fekete közösségeknél is. A babát, amíg ki nem mondja az első szót, nem tartják elég értelmesnek ahhoz, hogy beszéljenek hozzá, de körülötte zajlik az élet. A hagyományőrző cigány közösségekben sem szokás a beszéd tanítása, ám a picinek születésétől kezdve mesélnek, kérdéseket intéznek hozzá, és meg is válaszolják helyette. Élőbeszéd nélkül viszont nincs hatékony anyanyelvtanulás: vizsgálatok igazolják, hogy a tévé, a nyelvoktató cédék vagy a számítógépes nyelvtanító programok nem váltják be a fejlesztők reményeit babakorban.

SZOPTASS KÉT MELLBŐL!
Az egyik melleddel nem boldogul a baba?

Ne ess kétségbe, így is szoptathatsz, akár évekig! A muszlimok számára a Korán írja elő, hogy mindig a jobb mellükből kezdjenek szoptatni, a kínai folyókon úszó dzsunkákban élő nők pedig kizárólag a bal mellükből szoptatnak, hogy a jobb kezük szabad maradjon a munkához. Ennek megfelelően a ruhájuk is csak bal oldalon nyílik.

ANYA CSAK EGY VAN!
Másra kell hagynod a babát? Hát ez szörnyű, hiszen a kicsinek csak az anyja mellett jó!

Vagy nem így van? Egyes kultúrákban „a gyerek mindenkié” alapon történik a gondoskodás, mégsem sérül a gyerekek kötődési képessége. Az efe pigmeusoknál egy órán belül akár hat kézen is átmegy a baba, és az a nő szoptatja meg, aki éppen a karjában tartja, mikor éhes. Hasonló módon élnek az indiai nagycsaládok is. Peruban, Vietnámban nem ritka, hogy a nagyobb gyerekek vigyáznak a kicsire. Akár a babánál csak pár évvel idősebb nővér is a hátára kötve hordja testvérét, úgy játszik a barátaival. A kivételes időszak az éjszaka: a babák szinte mindig a saját szüleikkel alszanak.

A KRUMPLI AZ ELSŐ!
Na, jó, még az alma belefér, de aztán tényleg vigyázni kell az első falatokkal…

Vagy mégsem? Az, hogy krumplit vagy almát adunk először a babának, valójában helyi jellegzetesség. Nem ártasz másféle eledellel sem! Az Egyesült Államokban például az instant gabonapehely az első, Kínában a rizskása, Közép-Amerikában és Mexikóban az avokádó, Nyugat-Afrikában a köleskása. Ami biztos, mindenütt helyben termeszthető ételekkel kínálják a kicsit. Bátran elő a sütőtökkel, répával, céklával!

A GYEREKSZOBÁBA VELE!
Azzal zaklatnak, hogy a gyerkőcnek már rég a saját szobájában kellene játszania, aludnia?

Az ösztöneid nem ezt diktálják? Hogy megnyugtassunk, nem kell egzotikus tájakat keresnünk, elég lenne bekukkantani egy svéd család ablakán, hiszen ott a gyerekek iskolás korukig együtt alszanak a szüleikkel, sőt a lányok sokszor még ezután is. Japánban nem is vágynak a szülők arra, hogy kettesben aludjanak, számukra nem az apa és az anya egysége az elsődleges, hanem az anyáé és a gyerekeké. Gyerekszoba csak a nyugati társadalmakban létezik, a legtöbb kultúrában a kicsik ott tesznek-vesznek, ahol a felnőttek dolgoznak.

A SZABAD MOZGÁS A FEJLŐDÉS ZÁLOGA!
Sokat van kézben a pici, szereted hordozókendőben tartani, de azzal riogatnak, hogy ha nem teszed le eleget, majd nem fog időben ülni, mászni, járni?

A !kungok is ebben hisznek, ezért már az első hónapokban mélyedést ásnak a homokba a picinek, hogy abban tanítsák ülni… Meglepődnének, ha tudnák, hogy a közel egyéves korig szorosan bepólyált navaho indián, orosz, ukrán vagy mongol babák csak egy-két hónappal később kezdenek el járni „szabadon tartott” európai kortársaiknál. A forró égöv alatt és Japánban szinte folyton hordozzák a piciket, mégsem marad el a mozgásfejlődésük. Ezek a mozgásformák ugyanis inkább az idegrendszeri érés, mint tanulás hatására jelennek meg.

 

Cikkünk a Kismama novemberi számában jelent meg.

A magazin tartalmából:

Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide

 

Exit mobile version