A kisfiam halálról kérdez – Dr. Ranschburg válaszol

nlc | 2010. December 22.
Ha a gyermeket foglalkoztatja a halál kérdése, vajon mit mondhatunk neki és hogyan? Dr. Ranschburg válaszol.

Tisztelt Tanár Úr!

Hároméves kisfiam az utóbbi időben rengeteget foglalkozik a halál témakörével: „mi lesz, ha meghalunk, akkor hol leszünk?”, „mi lesz velem, ha te meghalsz?”, „vihetem a dömperemet?” stb. Minden nagyon érdekli, és megszokta, hogy korrekt válaszokat kap, ezért ebben az ügyben is igyekeztem felvilágosító válaszokat adni, persze nem megijesztve őt. Kicsit korainak tartom az érdeklődését ebben a témában, de bizonyára a kistestvér szeptemberi érkezése ébresztette fel benne a születéssel-halállal kapcsolatos kíváncsiságot. Kész ő már arra, hogy feldolgozza ezeket az információkat?


Kedves Levélíró!

Az egészségesen fejlődő gyerek spontán kérdései arra utalnak: az életkorának megfelelő válaszok feldolgozására, elfogadására készen áll. Mindig csak a kérdésre kell válaszolni (nem szabad belelendülve továbblépni), és olyan válaszokat adni, melyek nem hamisak ugyan, de nem is túl „okosak” a gyerek életkorához viszonyítva. A halál kérdése elég gyakran foglalkoztatja az ilyen korú gyerekeket – de ez valószínűleg nem függ össze a testvérke érkezésével.

Fotó: Sanoma Archív / Dömötör Csaba

(A születés és a halál logikai összefüggése pl. meghaladja a háromévesek képességeit.) Nem tudom, konkrétan miket kérdezett a gyerek, és azt sem: Ön milyen válaszokat adott. Általában be szokott válni, ha a szülő – a gyermek kérdésére – egy picit a használati tárgyak szintjére redukálja az embert. (Ahogy a tárgyak elhasználódnak, az ember megöregszik, és meghal.) A legtöbb hároméves ezt elfogadja, csak a felnőtt érzi úgy, hogy fájdalmasan hiányos választ adott, és magyarázni kezd arról, amire – ha nem mélyen vallásos – maga sem tud felelni.

Exit mobile version