Amin tuti összeveszünk

Wentzel Viktória | 2011. Január 02.
Az internet új időszámítása óta a nappalink napról napra átalakul, ehhez pedig nem kellett más, mint egy nagyon okos gép, amely háztartások millióival kerül kapcsolatba. A csöpp szoba hol kávézó, hol pszichológiai rendelő, hol egészségügyi tanácsadó, néha viszont tyúkól.

Teljesen kézenfekvő, hogy a szülőségbe csöppenve hatalmas információéhség vesz erőt rajtunk. Szeretnénk mindent jól csinálni. De mi a jó? Manapság egyértelműen az internet vált a legfőbb információforrássá és hivatkozási alappá. Hiszen nem kell egyebet tenned, mint beírni a keresőbe azt, amire éppen kíváncsi vagy (Napirend? Éjszaka átalvása? Fogzás? Mellgyulladás?), és máris özönlenek a találatok, néha több ezer. És pontosan ez a bökkenő! Melyiket olvasd el, melyiknek higgy?

Kézenfekvőnek tűnik, hogy babás oldalt válassz információforrásként, azon belül is olyan fórumot, ahol felteheted a kérdésedet – néha szakértőnek, aki valamikor talán válaszol majd, vagy a fórumon más, hasonló cipőben járó anyáknak, akik legtöbbször perceken belül bepötyögik a véleményüket. Igen, így kezdődik, a gyanútlan kérdezősködéssel. Aztán hamar megdöbbenhetsz, hová csöppentél! A vita a neten ugyanis törvényszerű, egyrészt belőlünk, nőkből fakad, másrészt abból a speciális, anonim közegből, ahol mindent lehet és semmi sem drága. Mielőtt azonban elkezdenénk töprengeni azon, hogy felnőtt emberek mégis min tudnak összekapni, s másodpercek alatt lemenni az óvodás gyerekeik szintjére, valódi jellemüket meghazudtolva, elárulom: bármin.

Akkor jó, ha rossz…
A folyton felcsapó indulatoknak nemcsak a szolgáltatók örülnek, hanem bizony az olvasók is, beáldozva néhány tucat harcoló hozzászóló békéjét. Egy-egy „jól sikerült” csata ugyanis megdobja a látogatottságot, növeli a kattintásszámot, az olvasónak pedig van min csámcsognia. Olyan, mint egy közlekedési baleset vagy a Győzike-show, amit hivatalosan senki sem néz, de mindenki tud róla. A fórumra pedig pont ezért, a zaftos pletykák és viták miatt minden nap vissza-visszatér a közönség. Persze az írásos kommunikáció huncut dolog, s gyakran egészen másként értelmezhető, mint ahogy az író gondolja. Egy-egy vita mögött sokszor nincs egyéb, mint félreértelmezés, kekeckedés és mellébeszélés. Közben pedig kielégíti a társasághiányban szenvedőket, mégpedig úgy, hogy egy lépést sem kell tenni otthonról.

Trollok, lúzerek, Jólmegmondom Jánosnék

A troll elnevezés mára ismert fogalom lett, ők azok, akik direkt azért szólnak valamihez hozzá, hogy felkavarják az indulatokat. Ha valami fekete, akkor szerintük inkább legyen fehér, de azt a bizonyos csomót a kákán mindenképpen meg kell keresniük. S hogy a mamafórumozók között akadnak-e trollok? Egészen biztosan, közvetlenül a Jólmegmondom Jánosnék mellett, akik mindig mindent jobban tudnak. Mindenkinél. A tökéletes képhez persze kellenek a lúzerek is, akiknek semmi sem sikerül, s minden, amibe kezdenek, reménytelen. Egy jó kis veszekedés időről időre felüti a fejét a legjámborabb fórumon is. Néhány bomba pedig biztosan felrobban, ezek olyan témák, melyek újra és újra előkerülnek az anyák között. Elég csak egy mondattal elindítani a lavinát, a harc már kezdődik is!

1. Otthon szülés
Világos, véleménye mindenkinek van róla, méghozzá egyértelmű. A nők pillanatok alatt pártokba rendeződnek, s néhány fő hangadó mögé sorakoznak. Aki pedig nincs azonos véleményen velük, az gonosz, de mindenképpen átállt a sötét oldalra. A vita kezdetén a szokásos, sztereotip vélemények gyűlnek csak, amit a rutinos fórumozó csukott szemmel elmond mindkét párt oldaláról. Aztán hirtelen belemelegszik mindenki, és több tucat ismeretlen nick (álnév) tűnik fel, anyázva.

Ezek egyik része a csendben kukkolók táborából kerül ki, akik sosem szólnak hozzá semmihez, de mindig naprakészek, most azonban nem bírják ki, és nekik is el kell mondaniuk az EGY és IGAZ véleményt. Mások egyszerűen nicket váltanak, hogy az anonim személyiségükön túl még anonimebbek legyenek, azaz könnyedén leanyázhassák az egyébként régóta utált fórumtársukat ál-álnéven. Végül pedig néhányan csak a harc kedvéért jönnek egy másik topikból, ők a helyi katasztrófaturisták. Az első egyszerű és bátortalanabb vélemények után, melyben a nők jogairól vagy a felelőtlenségről, valamint a gyerek biztonságáról beszélnek, „szerintem, mondom, ez csak az én véleményem…” stílusban, szép csendben eljutunk a külföldi statisztikák, emberjogi harcosok nyilatkozatainak idézéséig, valamint a különböző horrortörténetek ismertetéséig, amelyeket az ismerős ismerősétől hallottak. Végül pedig mindenki mindenkit jól elküld az anyukájába.

2. Szoptatás
Ha gyereket szültél, valahogy mindenképpen megeteted, tehát széna vagy szalma, szoptatsz vagy nem. S mivel szerencsére ma már, aki tudja, anyatejjel táplálja a gyerekét, a hobbiból nem szoptatók tábora igen szűk, ők viszont nem dobják be magukat a fórum népe elé. Csak ritkán, akkor viszont pillanatok alatt leszedik róluk a keresztvizet, mert aki nem szoptat, az nem is anya, akkor sem, ha fizikailag képtelen volt rá, vagy egyszerűen csak így jött össze, a sok macera pedig nem érte meg neki. De nem állhat meg a lábán egyenes derékkal az ellentábor sem. Aki azt vallja ugyanis, hogy szoptatni minden nő tud, az eleve ősasszony a modern és felvilágosult „laza mamik” között. Szoptatási tanácsadás?

Segélyvonal és éjszakai fejés? A fórumozók egyik részének ez egy más dimenzió, a másik fél érveit, véleményét pedig soha nem fogja elfogadni egyik tábor sem. S hogy Valéria20 azért nem szoptatott-e, mert tényleg megpróbált mindent, de végül szomorúan feladta, vagy pedig azért, mert eleve nem is akart, hiszen féltette a mellét, örök titok marad. Egy biztos, véleménye mindenkinek van róla, és el is mondja neki.

3. Anyával vagy bölcsiben?
Féléves a gyereked, és már a munkahelyedről netezel? Egyéves kora után vadul a bölcsikről érdeklődsz? Minek neked gyerek? Az aktuális családpolitikától függetlenül ugyanis az anyák többsége szerint a bölcsi a lehető legrosszabb, ami a gyerekkel történik. Ilyenkor pedig azok a szülők, akik nem találnak más megoldást és muszáj visszamenniük dolgozni, nemcsak a saját lelkiismeretükkel küzdenek, hanem néhány véresszájú kommentelővel is, akik oda-oda bökik a véleményüket. „Biztosan kényelmes a munkahelyeden ücsörögni, a gyerekkel otthon sokkal keményebb, te a könnyebbik utat választottad…” Ezek után pedig a fórum ismét tyúkóllá változik. Megdöbbentő stílusban vágják az anyukák egymás fejéhez, hogy kit tart el a férje, anyósa, anyja, és ki az, aki csak azért szült gyereket, mert mindenkinek van. De aki visszarohan dolgozni, semmiképpen sem törődik a gyerekével. S bár a mai világban valóban a pénz az isten, az az aprócska tény sokszor elkerüli a „jó szándékú” kommentelők figyelmét, hogy szerencsés, aki vissza tud menni szülés után dolgozni, s bizony a legtöbb családban két kereset kell az életben maradáshoz.

4. Sovány vagy vékony?
Nos, senki sem egyforma, az anyukák ráadásul helyzetükből adódóan néha súlyfelesleggel küzdenek. Éppen ezért igen érzékeny témáról van szó. Pedig az interneten teljesen mindegy, hogy ki milyen, a túlsúlyról mégis véres viták zajlanak időről időre. Már egy apró „malac” viccet is magára vesz, akinek súlyfeleslege van. Máris két csapatra oszlik a mamafórum: a kövérség nem szégyen, vagy aki elhízik, ostoba, igénytelen és ápolatlan. Innentől kezdve érvek tucatjait állítja fel mindkét tábor, teljes meggyőződéssel, s a vita néhány komment után már jóval messzebbre mutat néhány fölös kilónál.

Hamarosan a hűség témakörében is mélyenszántó kijelentéseket tesznek az anyák, mert az, aki otthon egész nap melegítőben és loncsosan lézeng a lakásban, ne is csodálkozzon, ha a párja más nő után néz. De ne dőljön hátra senki, hiszen fogást mindenkin lehet találni! Aki ugyanis lapos hassal ünnepli a gyerek első szülinapját, az hiú, önző, és csak magával foglalkozik. Sőt, aki úgy néz ki, mintha most lépett volna ki a Cosmóból, egyenesen ribanc. S miután több oldalon keresztül magyarázták, miért is vagyunk még mindig 87 kilósak szülés után másfél évvel, lassan mi is elhisszük, hogy nincs mit tenni, az esténként stikában lenyomott fél doboz vaníliás karikákról pedig nagyvonalúan megfeledkezünk.

5. Császárral vagy természetesen?
Aki teherbe esik, az a természet törvényei szerint és némi szerencsével valahogyan meg is szüli a gyereket. A hogyan persze nem kis vitát gerjeszt a „nőegyletben”. Sokan valóban császárral szülnek, pedig egyáltalán nem úgy tervezték, az ebből fakadó sebeiket, legyenek azok lelkiek vagy testiek, sokáig nyalogatják. Amikor pedig Verusmókus bevallja, hogy a császár után úgy érezte, mintha nem is az övé lenne a gyerek, mert nem szenvedett érte eleget, véres koncra gyűlik a nép, és ízekre szedik mind a kommentelőt, mind pedig a témát. Mert először is, mit képzel, hogy nem örült a gyerekének! Hiszen nem a szülés a lényeg, hanem az egészséges gyerek, és különben is, örüljön neki, hogy megúszta azt a sok óra szenvedést! Ennél a pontnál viszont felerősödik az ellentábor, miszerint mit képel izébigyó, hogy mondhatja, hogy megúszta Verus, hiszen hasi műtétje volt! És különben is, az anya-gyerek kötődéshez szükség van a szenvedésre, mert minden nő megérdemli azt a csodát, amit a szülés jelent.

6. Bezzeggyerekek Bezzeganyukája
Bezzegék néhány hónap fórumozás után három mondattal kiverik a hétköznapi kommentelők biztosítékát is. Az ő gyerekük ugyanis mindig mindenben jobb, ügyesebb, gyorsabb, egyszóval tökéletesebb. A halandó asszony gyereke mellette nem lehet egyéb, csak egy másodlagos lény, aki mindig mindenben le van maradva. Később kezd mászni, később kezd beszélni. Ahol legalább egy Bezzeganya van, előbb vagy utóbb elmérgesedik a helyzet. Eljön azonban a pillanat, amikor valakinél betelik a pohár, s Bezzeganyu nyakába zúdítja nemcsak a saját, hanem a „nép” véleményét, melynek lényege, ha még egy történetet kell olvasniuk Bezzeggyerekről, kitiltatják a rendszergazdával a fórumról. Még azt is megjegyzi végül valaki, hogy egyébként is biztosan valamit ellensúlyozni akar Bezzeganya, és Bezzeggyerek pont az ellenkezője annak, mint amit mesél róla. S hogy mindebben lehet valami igazság, az csak hosszú évek fórumozása után lesz világos, hiszen a neten semmi sem az, aminek látszik. Még az is lehetséges, hogy a Bezzeganya nem is nő volt, hanem egy unatkozó, kicsit furcsa férfi…

Szeretnél te is fórumozni?
Kukkants be ezekre a helyekre:
nlc.hu/forum
babanet.hu/tarsalgo
babaszoba.hu/csevego
babafalva.hu/kozosseg

Te is így jártál?

Kíváncsian várjuk a véleményedet, ha veled is előfordult, hogy parttalan vitába, esetleg veszekedésbe bonyolódtál! Szoktál fórumozni? Játszótéren esett meg veled hasonló? Magadra ismertél? Segített a beszélgetés másokkal, vagy még jobban elkeserített? Ha van erről személyes történeted, írd meg nekünk a r.ungvary@sanomabp.hu címre! Jelige: „Amin veszekedni szoktunk”.

 

Cikkünk a Kismama decemberi számában jelent meg.

A magazin tartalmából:

Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide

 

 

Exit mobile version