Családi kalandok a vízilovak földjén

Kolping Hotel | 2011. Február 12.
Na, ne számítsatok hosszú repülőutakra, kietlen szavannákra és igazi afrikai forróságra. Úti célunk eléréséhez nem volt szükségünk vízumra, de még csak útlevélre sem. Mégis láttunk vízilovat minden méretben és formában, rengeteg kalandban volt részünk, és az egész család felejthetetlen élményekkel gazdagodott.

Tartalmas kikapcsolódást keresve választásunk az elmúlt hétvégén ugyanis az alsópáhoki Kolping Hotelre esett.

A nevet már biztosan sokan ismeritek, hiszen ez a gyerekbarát szálloda már 15 éve várja Hévíz szomszédságában a vendégeket. Komoly elvárásokkal érkeztem hát én is. A recepción kapott programok hosszú sora már sejtetni engedte, hogy egy különleges kis világban csöppentünk itt bele. Az üdvözlő falatokat majszolgatva és a pohár pezsgőnket kortyolgatva közösen bújtuk a napi vendégújságot, és bár elsőre kicsit furcsállottuk a pult mögül mosolygó hatalmas vízilóalakot, néhány óra múlva már mi is lelkes rajongóként köszöntöttük a vacsoránál megjelenő pihe-puha óriást.


Bobó, a víziló ugyanis a gyerekek nagy kedvence, és igazi házigazda módjára bizony mindenhol találkozhatsz vele.

Délelőtt az óvodai barkácsfoglalkozásokra toppan be, nagy örömet okozva ezzel a kreatív játékokban elmerült gyerekseregnek.

Később a játszótér homokozójának széléről ügyeli a várépítő versenyt, de a medence partján is gondosan őrködik, hogy aztán este minden új és régi cimborájának búcsúpuszival kívánjon szép álmokat.

 

A mi kis örökmozgónknak Bobó után a labdafürdős játékvár volt a második kedvence. Itt ugyanis mindig talált magának játszótársakat.

És bár a hatalmas szivacsakadályok leküzdése egyedül sem kis élvezet, újabb és újabb barátokkal versenyezni az elemek között mégiscsak komolyabb kihívásokkal kecsegtet. Ezek a futamok persze nekünk sem voltak éppen ellenünkre.

Hiszen amíg ő elszántan rótta kis haverjaival a köröket, addig mi a szomszédos kávézó egy hangulatos sarkában végre hódolhattunk közös kávészenvedélyünknek.

A délutáni pancsolásról persze egyik nap sem mondtunk le. Az ebéd utáni alvásidőben a szobai bébiőr volt nagy segítségünkre, hiszen így hosszú idő után először együtt nyújtózhattunk el a termálmedence melegében. Egy rövid szaunázás és néhány frissítő hossz után elégedetten pihentünk le a nyugágyakon. Persze a romantikázásba nagyon nem élhettük magunkat bele, hiszen cserfes kislányunk hamarosan energiával telve csatlakozott párosunkhoz, és széles mosollyal az arcán csobbant be velünk az élményfürdőbe.


A mozgalmas programok után nagy beszélgetésekkel zártuk a napot, és mire a színes gyerekszobában minden mókás pillanatot felidéztünk, csemeténk már hangos szuszogással adta tudtunkra, hogy a vízilovak birodalma helyett ő bizony már álomországban kergeti a kalandokat.

Elégedett mosollyal az arcunkon vonultunk hát át a hálószobába, és mielőtt a falon tekeredő szerelmes idézetben teljesen elmerültünk volna, még megfogadtuk, hogy nemsokára újra ellátogatunk Bobóországba.

Exit mobile version