| Te mennyire ismered a gyerekedet? |
„Olyan lúzer ez a gyerek, nem is értem, miért nem képes megvédeni magát” – mondja a Nők Lapja Cafénak a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijéről a 14 éves Péter, aki saját bevallása szerint ugyan átverekedte magát Móricz művén, de ha lehet, soha többé nem szeretne találkozni vele. Azt viszont meggyőződéssel állítja, hogy nem hagyná, hogy bárki is így bánjon vele az iskolában, vagy azon kívül.
Szegény Nyilas Misinek a többiek megdézsmálják a pakkját, kihasználják, kicsúfolják a háta mögött, és még olyasmivel is megvádolják, amit nem követett el. Ma ezt a jelenséget mobbing néven ismeri a pszichológia, és sajnos sok iskolában küzdenek vele. De vajon tud-e és akar-e bármelyik kisiskolás önként és dalolva azonosulni az áldozattal?
„A kőszívű ember fiaiban csak a negatív szereplőket értettem valamennyire – meséli a 15 éves Anna – ők legalább emberiek voltak az indulataikkal. A pozitív hősökkel nem tudtam mit kezdeni, túl tökéletesek, túl életszerűtlenek voltak.” A kisebbeknek gyakran az olvasmányok nyelvezetével van gondjuk: a 11 évesek annyira elvesznek például János vitéz régies verssoraiban, hogy nem tudják élvezni a történetben megbújó mesét. Az Egri csillagokat olvasó korosztálynak a történelmi ismeretek hiánya okoz gondot: nem értik, miért kell szegény törököket bántani – hogy is érthetnék, hiszen nem tanultak még a török hódoltság koráról. A kötelező olvasmányok „megúszására” ráadásul egész iparág épül, gondoljunk csak az „50 híres regény zanzásítva” típusú könyvekre.
Ma már nem Nyilas Misiként szenvedünk
Ennyit fordult volna a világ az 1980–90-es évek óta, amikor a mai harmincas–negyvenes generáció olvasta ugyanezeket a regényeket? Vajon lehet, hogy ideje volna felülvizsgálni a kötelezők körét, ha már ennyire idegenek a 21. századi lélektől például Nyilas Misi szenvedései? A Légy jó mindhalálig című regény egyébként állítólag már több iskolában lekerült a listáról, épp a fent említett okok miatt: a mai gyerekek sokkal öntudatosabbak, földön járóbbak annál, semhogy elfogadjanak példaképül egy áldozat-típusú emberpalántát.
„A kötelező olvasmányok listája valóban felülvizsgálatra szorul – mondja Csabai Dorina Eszter, a Nők Lapja Café szakértője –, könnyen lehet, hogy az illetékes szakembereknek érdemes volna elgondolkodniuk rajta, hogy bizonyos műveket esetleg érdemes volna levenniük róla, más, a gyerekek körében népszerűbb műveket pedig felvenniük rá.” A szakértő is elismeri: ma már valóban más a világ, mint húsz–harminc éve: a mai felgyorsult tempóban például sokkal kevésbé vonzó egy gyereknek – de akár egy felnőttnek is – egy lassan csordogáló tájleírás, vagy egy kétszáz évvel ezelőtti eszménykép.
Ha nem érti, nem olvassa – a cél: vonzóvá tenni az olvasást
„A konkrét olvasmánylistánál azonban sokkal fontosabb kérdés, hogyan lehet vonzóvá tenni a gyerekek számára azokat a könyveket, amelyek elolvasása pozitívan hathat a személyiségfejlődésükre” – fogalmaz Csabai Dorina Eszter. Szakértőnk szerint a pedagógus és a szülő közös felelőssége, hogy érdekessé tegye az elolvasandókat: az Egri csillagok esetében például érdemes lenne mesélni a korról, a török hódításról, esetleg családi vagy osztálykirándulást szervezni Egerbe, ahol a gyerekek közelebb kerülhetnek a történtekhez. Hasznos lehet, ha a gyerekek megnézhetik a regényből készült filmet – ha más nem, legalább az elhíresült bakik, például a törököt alakító statisztán felejtett karóra, egészen biztosan megragadják a fantáziájukat. Sőt az sem ördögtől való, ha az apuka egy számítógépes stratégiai játék példáján keresztül mesél a várostromról, vagy az iskolában drámajáték keretében játszanak újra bizonyos jeleneteket. Sok klasszikus verset, történetet a kedvelt együttesek is feldolgoztak, ezen keresztül is meg lehet őket közelíteni.
A Légy jó mindhalálig esetében pedig lehet, hogy arról érdemes beszélgetni, hogy Móricz Zsigmond a maga korában mit tartott erénynek, jó tulajdonságnak, és ezzel szemben hogyan cselekedne egy mai gyerek, ha Nyilas Misihez hasonlóan bántásnak volna kitéve az iskolában. Sokszor az is megoldás, ha a szülő olvas fel egyes, esetleg nehezen emészthető részeket a kötelező olvasmányból, és a gyerekkel közösen megbeszélik azt.
„Bűn a gyerek ellen, ha a kötelező olvasmányt büntetésként vetjük be, vagy egyszerűen közöljük vele: tessék leülni és elolvasni” – mondja Csabai Dorina Eszter, hozzátéve, hogy ettől a gyerekek többsége aligha szereti majd meg az olvasást. Pedig a szakértő praxisában sok olyan fiatal felnőtt is megfordul, aki ebben a korban szeretne közelebb kerülni a könyvekhez – őket már gyerekkorukban meg lehetne fogni, ha vonzóbbak lennének az iskolai olvasmányok.
Lehessen választani!
Az is sokat segíthet, ha az elolvasandók listája nem szigorúan kötött: ha egy hosszabb listából mindenki az érdeklődésének megfelelően választhat, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy a fiúk és a lányok, a visszahúzódóbb, csendesebb és vagányabb gyerekek ugyanúgy megtalálják az érdeklődésüknek megfelelő könyveket, amelyeket nem kényszerből, hanem érdeklődve olvasnak majd. „Nem volna baj, ha olyan közérdeklődésre számot tartó művek, amilyen például a Harry Potter-sorozat, vagy nagyobbaknak A gyűrűk ura is bekerülhetnének az iskolába” – állította szakértőnk.