Élménypedagógia: “Nem szeretnék soha másik iskolába járni”

Élménypedagógia – ez a szó már magában is sokat sejtet, de el nem tudtam képzelni, hogy mit. Nincsenek száraz tankönyvi leckék, a gyerekek élvezik a tanulást, eljátsszák és nem bemagolják, kiscsoportok, önállóság és még sorolhatnám az anyuka lelkes beszámolóját. Érdekelt, nekem is vannak gyerekeim, és bár nem mondhatom, hogy nem szeretik az iskolát, még egyszer sem jöttek azzal haza, hogy „de jó az iskola, anya!”.

Juhász Ildikó, a Független Pedagógiai Intézet vezetője 3 évvel ezelőtt úgy döntött, hogy egy összevonás előtt álló önkormányzati intézményt megment, és alapítványi iskolaként működtet tovább. Sajnos azonban az általa vezetett alapítvány finanszírozási gondok miatt csak e tanév végéig tudja működtetni a Herkules Tehetséggondozó Iskolát, így az  ebben a formájában megszűnik. De szerencsére szeptembertől a 3. kerületi önkormányzat segítségével az osztályok egy része a pedagógiai szemlélet megtartásával az önkormányzati fenntartású Aquincum Iskola „Tág Világ” szemléletű osztályaiként folytathatja a munkát.

– Olyan tudásképet képviselünk, amelyet alkalmazni, használni lehet a tanórán, de az iskolán kívül is. A gépies tanulás helyett a gondolkodást helyezzük előtérbe, hiszen a szabályok tökéletes visszaadása még nem jelent valódi tudást. A tanítás-tanulás folyamatában pedagógus-diák egyaránt jól érzi magát, az állandó kontroll helyett egy bizalmi légkör alakul ki, amely kialakítja a diákok önállóságát, ugyanakkor megtapasztalják, hogy döntésükért felelősséget kell vállalni – mondja Mózes Dóra, a 3. osztály tanítója. – A tanulás ütemét nem a „klasszikus 45 perces” órák, hanem a komplex témák tartalma és a gyermeki érdeklődés határozza meg. Nálunk nincs csengőszó, ami a nyugodt, elmélyült tanulást megzavarná. Az érdeklődés középpontjában álló témához több műveltségterület (tantárgy) tananyagtartalma koncentrálódik. Tanórák helyett több tanítási órából álló ún. óracsoportok vannak, tantárgyak helyett pedig témamodulok. Belső innovációnk a komplex témamodulokhoz tartozó szöveggyűjtemény kidolgozása, amely elsősorban az olvasás-szövegértés és természetismeret tartalmait integrálja.

– Egy ismerős, korábbi osztálytárs családtól tudtuk meg, akik már átiratkoztak ebbe az iskolába. Aztán a „próbanapon” személyesen is megtapasztalhattuk, hogy milyen itt az élet. Nyilván a választás nem az enyém volt, hanem Eszteré, a lányomé – mondja Anita, akinek kislánya a hagyományosból ment át és harmadik osztályos. – Mindkettőnket az érzéseink vezéreltek, azok az érzések, amelyek a próbanapon kerítettek hatalmukba. Családias légkör, egymás iránt mutatott érdeklődés és tisztelet, jókedv és mosoly és a legfontosabb, a játszva tanulás élménye.

Nem mást, csak másképpen tanítunk

Az iskola hagyományos tanrenddel dolgozik, csakúgy mint más iskolák, a NAT fejlesztési céljai és feladatai az irányadóak. – Az átjárhatóságot szem előtt tartva a műveltségterületek tananyagtartalmában megpróbáljuk a hagyományos iskolarendszer követelményét tartani. Így bármelyik diákunk, aki kilép a rendszerünkből, probléma nélkül folytathatja a tanulmányait egy hagyományos iskolában – mondja a szakember. – A módszernek köszönhetően a gyermekek ismeretei alaposak és mélyek lesznek, miközben rendkívüli eredményeket érnek el a rugalmasság és alkalmazkodóképesség, az önálló tanulás, a problémamegoldó gondolkodás, a kreativitás és a kommunikációs képességek terén.
Szülőként olyan iskolát álmodtam a gyerekeimnek, tanítóként pedig olyan munkahelyet, ahova minden reggel „hazajárunk”, ahol nem kell izgulni egy befejezetlen házi vagy dolgozat miatt, mert úgyis mindig arra kíváncsiak, amit tudunk, és ahol mindig történik valami érdekes. Amikor reggel csillogó tekintetek várnak az ajtóban, készen egy újabb nap kihívásaira, a szülők nyugodtan indulnak a munkába, mert biztosak abban, hogy jó helyen van a gyermekük: jól döntöttek, amikor ebbe az iskolába íratták őket.

Még betegen is inkább menne

– Nem gondolom, hogy a hagyományos iskola feltétlenül rosszabb kellene, hogy legyen. De a döntően frontális oktatással, az ismeretek passzív „betöltésével” a gyerekek felfedezőkedve, kreativitása, kíváncsisága a világra gyakran elsorvad, és főleg azt tanulják meg, hogyan kell a külső elvárásoknak a minimálisan elfogadható szinten megfelelniük – folytatja Anita. – Abban az oktatási rendszerben elveszett Eszterben a lelkesedés, az érdeklődés, a kezdeményezés, és ezt nem szerettem volna tovább tétlenül nézni. Amióta ide járunk, megváltozott az életünk. Eszter kinyílt, ötletel és sziporkázik folyamatosan. Az apróbb veszekedések ma már nem a nem kívánt házi feladatok miatt vannak, hanem olyan apróságok miatt, hogy értse már meg, betegen nem lehet iskolába menni, bármennyire is akar.

Arra is kíváncsi voltam, hogy Eszter megerősíti-e anyukáját. – Nagyon jó a közösség, nagyon jó a csapatunk. Olyan ez, mintha nem is iskolába járnék, mintha nem is tanulnék, mert minden olyan játékos. Mindig izgalmasak a feladatok, érdekesek a témák, amin együtt dolgozunk. Szeretem az iskolán kívüli programokat, ahová már a szüleink is velünk tartanak. Nem szeretnék soha máshová járni – mondja lelkesen.

Ritkán mennek vissza a hagyományoshoz

A szakember szerint a hagyományos iskolatípushoz szocializálódott szülők közül néhányan nehezen tudják elfogadni, hogy a tanulás nem mindig jár együtt rosszkedvvel, gyomorgörccsel és az ismerős reggeli hisztivel. Úgy gondolják, hogy akkor ez nem is iskola, hanem játszótér. „Gyanús”, ha a gyerekek túl jól érzik magukat, hátha akkor nem is tanulnak.

– A másik problémát a tankönyvek tananyagtartalmának feldolgozása jelenti, vagyis a komplex témákhoz rendelt tananyagrészek nem mindig sorrendben következnek a tankönyvben, gyakran előfordul, hogy teljes fejezetek maradnak ki, ezeket a tanítók persze más, a diákok érdeklődésének megfelelő szövegekkel pótolják. Ez esetenként bonyolultnak tűnhet a szülők számára.

Úgy tűnik, hogy évről évre nagyobb az igény a „családi iskolák” iránt, ezt mutatja a beiratkozási statisztika is. – Azok a szülők, akik nyitottak erre a módszerre, megtalálnak bennünket, kicsit olyan, mint a népmese, a jó hír szájról szájra terjed, a környékbeli óvodák is egyre szívesebben ajánlanak bennünket a leendő elsősöknek.

Gyermekrajz: Kovács Nóra Ágnes 6 éves