Érdekes következtetésre jutottak nemrég skót kutatók, akik szerint a nagy családra vágyó férfiaknak a nőies vonásokkal rendelkező anyajelöltek között kellene keresgélni: a kis orrú, nagy szemű, telt ajkú nők ugyanis több gyereket terveznek – állítják a St Andrews Egyetem tudósai. A szakemberek mindezt azzal magyarázzák, hogy a nőies nők ösztrogénszintje magasabb, ami a lágyabb vonások mellett erősebb anyai ösztönöket eredményezhet.
A kutatók egy kísérlet során megkérdeztek 25 fiatal nőt, hány gyereket akarnak és mikor, aztán megmérték az ösztrogénszintjüket. Megállapították, hogy a két dolog egyenes arányban állt egymással: minél magasabb a nőihormon-szint, annál több gyerekre vágyik a kísérleti alany. A szakemberek szerint az eredmény abszolút egyértelmű volt.
 |
 |
Egy második kísérlet során lefotóztak több nőt, majd őket is megkérdezték családalapítási terveikről. Ezután létrehoztak egy képet azoknak a nőknek a vonásai alapján, akik a legtöbb gyereket akarták, és egy másikat azoknak az arcából, akik a legkevesebbet. Az arcokat véleményező férfiak és nők szerint sokkal nőiesebb vonásokkal rendelkezett az a nő, akinek erős anyai ösztönei voltak.
A szakemberek a felmérés során konkrét számokat is megállapítottak: átlagosan 4,3 gyereket szerettek volna az anyatigrisek, míg a legkevésbé nőies nők körülbelül 3-mal kevesebbet. A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozták, a felmérésekből az is kiderült, hogy a külső jegyek körülbelül 20 százalékban befolyásolják a nők családalapítási terveit. A szociális körülmények, mint a neveltetés és az anyagi háttér sokkal jobban számítanak.
A nőiesség és a nagycsalád utáni vágy közötti összefüggés egyes vélemények szerint magyarázat lehet több hollywoodi híresség családalapítására is: ott van például Angelina Jolie, akinek három saját és három örökbefogadott gyermeke is van. Vagy Reese Witherspoon, akinek 27 évesen már két gyermeke volt. És folytathatnánk a sort például Madonnával vagy Heidi Klummal, akik négy-négy gyereket nevelnek.
A tanulmány a Hormonok és viselkedés (Hormones and Behavior) című szaklapban jelent meg.