1. Van más választásunk?
Aki nem hal meg fiatalon, az megöregszik, úgyhogy felállíthatjuk magunknak a sorrendet: a legjobb fiatalnak lenni, a legrosszabb pedig meghalni; az öregség valahol félúton lehet.
2. Kiderül, hogy jól csináltuk-e
Ha úgy fogjuk fel, hogy az élet hasonló egy kártyajátékhoz, ahol kaphatunk jó és rossz lapokat egyaránt, a helyezésünk viszont csak részben függ a lapjárástól, akkor időskorunkban ellenőrizhetjük, hogy jó játékosok voltunk-e. Ha pedig az jön ki, hogy nem, akkor még mindig van egy kis időnk, hogy kérjünk egy visszavágót.
3. Megbarátkozhatunk a halállal
…vagy ha nem, akkor úgy fog elvinni minket, mint anyánk gyerekkorunkban az óvodába. Szerencsére úgy tűnik, minél idősebb valaki, annál kevésbé fél a meghalás egyébként önmagában röpke aktusától, ami után minden olyan lesz, mint mielőtt megszülettünk; vagy nem. De legalább megtudjuk végre…
4. Az idő luxus
Nyugdíjaskorban esélyes, hogy több időt tudunk olyan dolgokra fordítani, amelyek igazán érdekelnek minket. Ha már elintéztük a családalapítást, a karrierépítést és már egy fát is elültettünk, végre elkezdhetünk önmegvalósítani.
5. A belső hangok lecsendesednek
Állítólag minél idősebb az ember, annál kevésbé akar folyton valamit és érez belső kényszert arra, hogy folyamatosan cselekedjen. A belső hangok lecsendesedését az jelezheti, ha meghalljuk a madárcsicsergést, és van türelmünk kiélvezni.
6. Kevesebbet kell aludni
Mindannyian ismerjük a nagyikat, akik hajnalban kelnek és arról panaszkodnak, hogy alvászavaruk van. Ilyenkor magyarázzuk el nekik, hogy ez nem zavar, hanem pazar, ugyanis aki jó passzban van fizikailag, az az évek előrehaladtával egyre kevesebbet kell hogy aludjon ahhoz, hogy kipihenje magát. Logikus, ha belegondolunk, hogy a csecsemők egész nap alszanak.
7. Távoznak az ellenségek
Az idősek elég bölcsek, ezért persze sosem vallanák be, hogy néha elégtétellel tölti el őket, ha valaki, akit nem szeretnek, meghal, jobban mondva előttük hal meg. Jól teszik, mi sem mondunk el nekik olyan dolgokat, amelyeken ők húznák fel a szemöldöküket.
8. Felfelé is csalhatunk a korunkkal
Ez különösen akkor jöhet kapóra, ha kedvezményeket kapunk a moziban, vasúton, bárhol. Miért is ne használnánk ki az időskor előnyeit, ha az ifjú ügyintéző még nem képes megkülönböztetni egy hatvanéves embert egy hetvenévestől?
9. Ismét lehetünk hibbantak
Tinédzserkorban megszokott, felnőttkorban bűnnek számít a „furaság”, de igazából semmi sem szórakoztatóbb egy olyan idős embernél, aki teljesen észnél van, viszont már annyira magabiztos, hogy bármit megengedhet magának. Alig várjuk, hogy hétköznap délelőtt együtt pezsgőzhessünk a barátnőinkkel, és utána a botunkkal galambokat ijesztgessünk.
10. Javulhatnak az észbeli képességeink
Bár szellemi teljesítményünk már fiatal felnőtt kortól lassan, de biztosan csökkenni fog, cserébe mintegy 65 éves korunkig ezt a felhalmozott tudásunkkal kompenzálni tudjuk, átlagos esetben. Ha pedig egész életünkben nyitottak vagyunk az új dolgok befogadására, akkor mindent összevetve okosabbak leszünk, mint voltunk fiatalon.
11. Nem kell a fiatalság maszkját viselnünk
Manapság már legalább hatvanéves korunkig szinte kötelesek vagyunk arra törekedni, hogy minél inkább hasonlítsunk tizennyolc éves önmagunkra. De ha már harminc éve nem kérték el a személyinket alkohol vásárlásakor, akkor egyszer csak talán felszabadulhatunk.