„Minden pillanatomban ott van”
Horváth Andrea Gabriella (42) – 8 év korkülönbség
Már 16 éve együtt vagyunk, van egy hároméves kisfiunk és egy közös cégünk. A kilencvenes években szerettem volna egy boltot nyitni, egy ismerőst kértem meg, hogy segítsen, de helyette a bátyja, Zoli jött, aki a munkák után sem tágított mellőlem. Ő akkor 18 éves volt, én pedig egy kisgyermekes, elvált nő, nem is terveztünk komolyan, de mindig visszataláltunk egymáshoz. Eleinte nem gondolkozott túl éretten, a gyerekvállalástól is félt, de aztán fordult a kocka: a haverok helyett már mi vagyunk az elsők, minden pillanatomban ott van. Sokkal ragaszkodóbb, mint ahogyan más kapcsolatoknál ezt látom, és el sem tudnám képzelni, hogy idősebb férfivel éljek, ahol a nő öregszik hozzá a férfihoz, ahelyett hogy megfiatalítaná őt a párja. A családom először félt, hogy Zoli majd talál egy fiatalabb nőt, de már ők is nagyon megszerették egymást, a nagypapám talán élni sem tudna nélküle.
„Sokkal optimistábbak”
Marton Petra (38) – 5 év korkülönbség
Több fiatalabb párom is volt, a legnagyobb korkülönbség 5 év volt. Nincs ebben különösebb szándékosság, nem célom, hogy a partnereim feltétlenül fiatalabbak legyenek, bár lehet, hogy nem véletlen. Szeretem azt a fajta lendületet és gondolkodásmódot, amit rám ragasztanak azáltal, hogy más szemmel nézik a világot. Csomó dolgon nincsenek még túl, sokkal optimistábbak, mert a tapasztalat még nem befolyásolja az életfelfogásukat. Néha az előnye a hátránya is, mert bizonyos területeken ez pont nem jön jól. Igazán felelősségteljes döntéseknél például kifejezetten rossz ez a hozzáállás, bár sokszor engem is kiránt a magam testi vagy lelki tespedtségéből. Lehet, hogy vannak, akik ezt rosszallják, de szembe még nem kaptam negatív kritikát, inkább azt a kérdést, hogy „ezt hogy csinálod?”.
„Még nem tudják, mit akarnak”
Szandra (38) – 5 év korkülönbség
Egyszer volt olyan kapcsolatom, ahol a férfi öt évvel fiatalabb volt nálam. Nem kerestem ilyen helyzetet, meg is ijedtem, amikor megtudtam a korát, és tiltakoztam ellene, mert féltem, hogy pár év múlva fiatalabbra cserél, vagy hogy egy egy lökött gyerek hozzám képest. El sem tudtam képzelni, mit tud nekem egyáltalán nyújtani. Egy idő után viszont már nem vettem észre a korkülönbséget, hasonló volt a gondolkodásunk és rengeteg dologban passzoltunk. Szexuálisan naponta aktív volt, ez mindenképpen előnyként mondható, ahogyan az is, hogy nem volt fásult, hanem spontán, lendületes. Sokszor kérte ki a tanácsomat, és ha nem is mindig ismerte el, azért többnyire megfogadta őket. Amitől elsőre féltem, az sajnos bejött, ezért is lett vége: még nem élte ki magát, bár én már nyugalomra vágytam. És sajnos az is hátrány volt, hogy úgy érezte, mindent jobban tud, mert még meg akarta váltani a világot. Érthető, hiszen még nagyon sok mindent nem tapasztalt meg. Már nem szeretnék fiatalabb pasit, mert még nem tudják, mit akarnak. Lehet, hogy egy szerelem esetén belevágnék, de már nem lennék ilyen elnéző.
„Harminc felett eltűnik a különbség”
Kerekes Anna (37) – 5 év korkülönbség
Egyáltalán nem veszem észre, hogy a korkülönbség bármit is befolyásolna, hogy a férjem, Marci öt évvel fiatalabb nálam. A családunkban ez egyébként is majdnem hagyomány: anyai nagymamám 5 évvel volt idősebb a nagypapámnál és 51 évig éltek együtt. Marci családja sem foglalkozik ezzel a kérdéssel, meg vannak úgyis szédülve az unokáktól, kit érdekel, milyen öreg az anyjuk?! Nem érzem, hogy a férjem konzerválna engem, vagy én komolyítanám őt, az egész teljesen olyan, mint egy hagyományos, jó kapcsolat. Szerintem 30 fölött már kezd egyébként is eltűnni az érettségbeli különbség és kevésbé számít a kor. Nem pánikolok azért, hogy a pasim elhagy egy fiatalabb nőért: ez sokakkal megesik, akár egykorúak a férjükkel, akár fiatalabbak nála. Mindketten végtelen idétlenek vagyunk, az új barátok is mindig meg vannak döbbenve, amikor kiderül a korkülönbség, rendszerint Marcit nézik idősebbnek…
„Fittebben tartom magam”
V. Melinda (38) – 6 év korkülönbség
Hosszabb kapcsolatom korábban nem volt ilyen korkülönbséggel. A miénk nem indult komolynak, nem is tudtam a korát, amikor egy barátján keresztül megismerkedtünk. Viszonylag lassan alakult ki, hogy összekötjük az életünket. Bennem sokáig voltak aggályok, féltem, hogy mi lesz majd pár év múlva, amikor már idősebbnek számítok, ő pedig még messze nem. Pár évvel ezelőtt még nagyon kiütközött, hogy nekem az életemmel komolyabb terveim vannak, ő pedig még más szakaszban van. Ma már nem látok nehézséget abban, hogy ő fiatalabb, jó viszont az, hogy mindenképpen fittebben tartom magam, az aktivitásával nem hagy engem sem leülni, és az életfelfogásunk is kicsit különböző. Karácsonykor múlt egyéves a közös gyermekünk.
„Mindkettőnk családja rossz szemmel nézte”
K. Krisztina (31) – 7 év korkülönbség
Két alkalommal jártam olyan fiúval, aki fiatalabb volt nálam. 25 éves voltam, amikor rövidebb időre összejöttem egy 18 éves sráccal, aztán 27 éves koromban egy 20 éves fiúval alakult komolyabb kapcsolatom (3,5 évig voltunk együtt). A közös ezekben a férfiakban nyilván az, hogy hatással voltak rám, nem volt fő tényező az életkor. A hosszabbik kapcsolatom ártatlanul és szépen indult, meg sem fordult a fiú fejében, hogy azzal indít, hogy berángat az ágyba. Biztos vagyok benne, hogy ez a tapasztalatlanságából, tehát az életkorából is adódott. Mindenki ellene volt annak, hogy mi együtt legyünk, mindkettőnk családja és baráti köre rossz szemmel nézte. Benne volt a pakliban, hogy akár örökre együtt maradunk, elég nagy szerelem volt ez ahhoz, hogy ne számítson, milyen dátum szerepel az igazolványunkban. Ha a férfi az idősebb 7-8 évvel, akkor senki nem szól egy rossz szót, nem értem, miért lenne ez más, ha fordított a szereposztás.
„Még sok mindent ki kellett próbálnia”
Hajni (38) – 6 év korkülönbség
Kétszer volt nálam fiatalabb a partnerem: egyikük 3, másikuk 6 évvel. Utóbbit kifejezetten hosszúnak mondhatjuk: 4 évig voltunk együtt. Először picit féltem, hogy nagyon gyerek lesz, de amit a kapcsolat oda-vissza kihozott belőlünk, az átsiklott az életkoron. Sokat gondolkoztam, hogy volt-e a választásomban valami szándékosság, de nem találtam ilyet. Nem emelkedett az én szintemre, de túlságosan gyerek sem volt. Laza és komoly is tudott lenni, ha szükség volt rá. Olyan dolgokat hoztunk ki egymásból, amit szerintem azonos életkorúak nem élnek meg, mert már túl komolynak vagy még túl komolytalannak tartanák magukat hozzá. A baráti körünk elfogadott minket, inkább a szülők vették nehezebben. A kapcsolat azóta véget ért, neki még sok mindent ki kellett próbálnia, még ki kellett bontogatnia a szárnyait. Talán éppen azért volt olyan a kapcsolat, amilyen, mert tudtuk, hogy ez véges dolog lesz, és addig próbáltuk kihozni belőle a legtöbbet, amíg lehetett. Talán ezért is vagyunk azóta is barátok.
„Amikor új játékot telepített a számítógépre…”
W. Zsófia (35) – 8 év korkülönbség
Legutóbbi barátom 8 évvel volt fiatalabb nálam, néhány hónapja ért véget a kapcsolatunk, még eléggé érzékenyen érint a téma. Azt gondolom, hogy a szakítás oka éppen a korkülönbség volt. Sorban derültek ki olyan dolgok és kerültünk olyan helyzetekbe, hogy tisztán látszott, nem vagyunk közös nevezőn, ő éretlenül gondolkozott. Többször kellett magyarázkodnom a barátok előtt, mert mondjuk nem érkezett időben egy találkozóra, de beszélhetnék a felesleges költekezésről is (elég sokat bulizott), vagy arról, hogy amikor új játékot telepített a számítógépre, akkor alig tudtam rávenni, hogy beszélgessünk vagy bármi mást csináljunk. Jó volt, hogy megnevettetett, eleinte nagyon is izgalmas és szórakoztató srácnak találtam, aki ráadásul az ágyban is tökéletes partner volt, de az együttélés sok veszekedést okozott. Legjobban az zavart, hogy nem tudtunk tervezni sem következő napra, sem következő évre, mert képtelen voltam kirángatni a „majd csak lesz valami” szemléletmódból. Nem tartom kizártnak, hogy valaha fiatalabb férfiba leszek újra szerelmes, de fenntartásaim vannak most már, és ha lehet, inkább hozzám hasonló korú partnert választok.
„Hátrányát nem nagyon tapasztaltam”
Ligetfalvi Zsuzsanna (41) – 7 év korkülönbség
Nem szándékosan törekszem rá, mégis úgy alakul az életem, hogy többnyire fiatalabb férfiak a párjaim. Tény, hogy büszke is voltam magamra emiatt. Kétszer előfordult 7 év korkülönbség, de olyan is volt, hogy kicsivel idősebb férfival voltam együtt. Sokat gondolkoztam, mi lehet a választásaim oka, és arra jutottam, hogy talán nem akarok egyedül maradni – hiszen a férfiak rövidebb ideig élnek. Nem hiszem, hogy jobb egy fiatalabb férfi, de biztos, hogy energikusabbak, több dologra és programra kaphatók, mint a velem egyidősek. Hátrányát nem nagyon tapasztaltam, ebben az életkorban már arról sem beszélhetünk, hogy egy nálam 6-8 évvel fiatalabb, de mégis középkorú férfi éretlen lenne. Én is másképpen élek, mint a saját korosztályom. Nem sok mindent veszek komolyan. Nem tudnám már elképzelni, hogy egy nálam sokkal idősebb párom legyen, legfeljebb 1-2 évet tudnék elfogadni.
„Nem is akartam elhinni, hogy engem választ”
M. Ágnes (38) – 10 év korkülönbség
Egy szórakozóhelyen ismerkedtünk meg Attilával, aki 10 évvel fiatalabb nálam. Nagyon jóképű srác volt, vele ilyesmi már korábban is történt, velem viszont még nem fordult elő. Nem akartam elhinni, hogy odavan értem, nem is vettem komolyan az egészet. Volt már korábban nagy csalódásom, valószínűleg ez is közrejátszott a bizalmatlanságban, a páromért pedig nagyon odavannak a lányok, mert nagyon jóképű, úgyhogy nem is akartam elhinni, hogy engem választ. Féltem, hogy mi lesz majd később, de aztán… A közelmúltban jegyeztük el egymást, kifejezetten a párom forszírozta már az elejétől, hogy együtt éljünk és legyenek közös gyerekeink. Már én is feloldódtam, szép lassan megszűntek az előítéleteim és nagyon harmonikusan élünk együtt.