A fiad legjobb barátai: mesehősök az iskolatáskáról

Lovász László | 2012. Szeptember 03.
Batman, Verdák, Bakugan... csak néhány mesefigura amelyek a fiús iskolatáskákat díszíti. De mégis mi a szuper képességük, és mi az, amit jó, ha tudunk a fiunk kedvencéről? Lovász László, az MR2 Petőfi rádió műsorvezetője vállalkozott arra, hogy bemutassa nekünk a mesehősöket. Nem véletlenül, hiszen két kisfiú édesapja.

Batman The Dark Knight

Lovász László

A legfontosabb, amit ettől a táskától tanulni fognak a fiúk, a test- és a kartartás. Bizton számíthatunk arra, hogy innentől kezdve a legváratlanabb pillanatokban szüleik felé fordulnak, előrenyújtják karjukat, és szigonyos végű drótot lőnek a gyomrunkba képzeletükben. Súlyosabb esetben jelmezt is szeretnének, legsúlyosabb esetben abban akarnak iskolába menni – minden hétköznap. Egy ismerősöm gyereke egy hétig volt Pókember-jelmezben – éjjel-nappal.

Batman jó, Gotham City őre, ha kétségbeesik a rendőrség, őt hívják egy égre irányított reflektorral, ami az ő – egyébként a táska alsó részén látható – jelét vetíti a fellegekre.

A Batman-jel ijesztő lehet az autósoknak, amikor visszaveri a fényt – ha kedvet kaptál, katt ide.

Bakugan

A Bakuganok valami golyók, amik harcolnak a fiúk helyett, kártyák is vannak hozzá. Jönnek a srácok, haragszanak egymásra – már világ- és értékrendek ütköznek –, de nem erőszakoskodnak egymással, hanem a Bakuganjaik küzdenek meg. Mindegyiknek más képessége meg erőssége van, tehát vélhetően taktikázniuk kell, hogy melyik ellen melyiket indítják harcba. Akinek a gyereke rákattant, hatosával fogja vásárolni a Bakugan-golyókat meg képességkártyákat, és hosszan fogja hallgatni gyermekét a játékospolc előtt, hogy miért kell elhinnie, hogy ez a 27. is feltétlenül kell. Ha pedig a táskát nézte ki magának, itt megszerezheted.

Gormiti

Gormitiről nem tudom, hogy mi, én ezt a marketingszöveget találtam róla a neten, és szerintem ez mindent elmond: „Sok év eltelt már a csata óta, melyet Astreg ősi pusztáin vívtak a négy faj képviselői… A látszólagos béke ellenére egy új háború kitörése már a küszöbön áll… Szerezd meg az összes Gormiti figurát, hogy te lehess a természet legyőzhetetlen ura!” Izgi, nem? Meg akartam kérdezni a gyereket is, hogy ő mit tud róla, mert szokta emlegetni, de elaludt.

Pókember

A klasszikus. Édesapák könnyebben mennek bele a pókemberes táska és tolltartó megvásárlásába, hiszen tudják, hogy ki az, a mostani apuka-korosztály számára is felfogható képességei vannak. Érthető, hogy valami pókmutációról van szó, nem valami másik dimenzióban harcoló szörny. Ötletes a zsineg mindkét táskán – hogy háló, ugye, értjük… háló. A táska oldalán lévő kulacstartó meg zsebek azt sugallják, hogy a gyerek egész nap jön-megy, mint egy menedzser, akinek készen kell állnia arra, hogy bármikor olvassa e-mailjeit, felvegye a telefont: a gyerek is bármikor beleharaphasson uzsonnájába vagy kortyolhasson a kulacsból.

Pókember jó, magatartása példás, szorgalma jó.

Star Wars

Nekem nem kérdés. Ez a tematika A Tematika! A táskán már a „Klónok háborúja” címen futott rajzfilmsorozatról van szó, ami – bevallom – engem is leköt. Jó a sztori. Követni nem lehet, hogy melyik klónkatona melyik, a parancsnok Rex, ez biztos. Gondolom, amelyik középen van. De a rajzfilmben nagyon sokszor nem középen van, sőt helyet is szokott cserélni másik klónkatonákkal, és akkor már nem tudom. Ilyenkor a gyerek unottan kioktat, hogy ki kicsoda. A Star Wars nem avul el, elsőstől nyolcadikosig minden gyerek megtalálja azt a motívumot, amitől menő és nem dedós. Nekünk, klasszikus Csillagok háborúján felnőtt férfiaknak persze hiányzik Darth Vader. Példabeszédek tartására hajlamos apukák mondhatják azt, hogy Anakin azért állt át a sötét oldalra, és lett Darth Vader, mert nem tanult eleget. Mégiscsak menőbb, mint a „tanulj, mert kukás lesz belőled!”-szöveg. Itt többet is láthatsz belőle!

Angry Birds

Én a gyereknek az Angry Birds zenéjére azt szoktam énekelni, hogy

„Ez egy medvés tánc, ez egy medvés tánc,

Medvék járják leggyakrabban bálokban.”

Akinek okostelefonja van, annak a gyereke már játszott Angry Birdsszel. Tipikusan a semmire való rákattanás. Ezt persze soha nem fogjuk elmagyarázni nekik, de szerintem helytálló hasonlat. Ez egy játék, egy termék, amiben történetesen így néz ki a madár. Na és?

Persze értem én, menő egy ilyen madarat a gyerek hátára tenni, mert ezzel mutatjuk, hogy a szülei abban a helyzetben vannak, hogy tudtak venni olyan eszközt, amin ezt a játékot játszani lehet, illetve milyen laza már egy olyan elsős, aki még helyes kölyökpofájú, de azért ilyen mérges madár van a táskáján. „Ez a gyerek érti a dörgést!” És plusz ezen a táskán van a fülhallgató vezetékének kis nyílás: már ha támogatjuk, hogy a gyerek ne beszélgessen a társaival vagy ne hallja az autókat, miközben gyalogol.

Verdák

A Verdák helyes, autós, ez megint az, amit a szülők értenek. Sajnos a nagyobbak már dedósnak tarthatják a beszélő autókat, ezért a maró gúny, ami társadalmunkban legnagyobb koncentrációban az első osztályok tanulói között van jelen, könnyen kikezdheti a táska viselőjét. Villám McQueen egy fiatal versenyautó, nem hallgat senkire, igazi sztár, nagyképű. Ám balszerencsés események láncolata kirántja közegéből, és kiderül: igazából alázatos, melegszívű és tisztelettudó járgány ő. Ebből többfajta szónoklat is készíthető, de ezt én a szülőkre bíznám. A fontos, hogy a gyermek a végén úgy érezze: ő Villám McQueen. Ettől persze rendszeresen így kiált majd: „kicsikáó, kicsikáó!” (Ezt nem magyarázom el, felesleges.) Családi kirándulásokon azonban még jó lehet, ha a gyermek a hétköznapokban kérgesebb szívűnek kell hogy mutassa magát (lásd Bakugan, Star Wars, Batman), jóleshet számára a lazítás, az őszinte gyermekiség zárt körben, anyával és apával.

Toy Story

Hidat képez az óvoda játékközpontú világa és az első igazi munkahely, az iskola között. A film szereplői érző, élő, beszélő játékok, akik gazdájuknak kiszolgáltatva élnek. A szülőkben az a remény élhet rövid ideig, hogy ha ezt megnézi a gyerek, becsülni fogja játékait, vigyáz rájuk, óvja őket. Én ilyet nem tapasztaltam. Ezen a nyáron a kisebbik fiam annyira rákattant, hogy – nem hazudok – napi négyszer ment nálunk valamelyik része. Fejből idézek bármit, a dalokat is, ha a feleségem is itthon van, akkor két szólamban. Ha szeretnénk még rövid ideig úgy tekinteni gyermekünkre, mint arra az édes kisfiúra, aki volt egy vagy két éve, bátran adjuk rá, és gyakorta kérjük meg, hogy fordítson hátat – ebben a korban ugyanis már szemből sokszor nem úgy tűnik, hogy ez volt az a cuki kis csöppség.

Ha meg szeretnéd vásárolni a táskákat, itt keresgélj tovább!

Exit mobile version