„A testvérem kisfia egy zsúfolt olaszországi strandon tévedt el most nyáron – meséli Judit. – Az alig 5 éves kicsi az apjával és a nagyapjával indult fürödni a tengerbe, de meggondolta magát, ezért visszafordult a nagyihoz, aki a törölközőknél maradt, de nem találta meg. Néhány percig bolyongott, aztán meghallották, hogy a papa nevét kiabálja, és hamar megtalálták. Az egész nem tartott tovább néhány percnél, de az unokaöcsém nagyon megrémült, utána vagy fél órán keresztül vigasztalták a szülei és a nagyszülők. Azóta sokat beszélgettünk az esetről, és a bátyámék arra jutottak, hogy egy bilétát csináltatnak a gyereknek, amelyet, ha nyilvános helyre mennek, a nyakába akasztanak. Rajta lesznek a legfontosabb adatok, elérhetőségek, és persze neki is elmagyarázzák, hogy azt kell megmutatnia, ha valaki megtalálja. Ez ad egy kis biztonságot a szülőknek és a gyereknek is” – fűzi hozzá Judit.
Karszalagot a kicsiknek, kütyüt a nagyoknak?
Egyes szülők simán ráírják filccel a gyerek karjára a telefonszámukat, de olyanról is hallottunk már, hogy a tehetős vállalkozó chipet szereltetett a gyerek cipőjének a talpába, hogy mindig tudja, merre jár a féltett csemete. „Nekünk a múltkor a belépőjegy mellé karszalagot is adtak, amit a gyerekek csuklójára tekertünk, és így beazonosítható volt. Még szerencsére, mert ez külföldön volt, egy óriási élményparkban, ahol nyilván nem működik a hangosbemondós megoldás – mondja Edit, kétgyermekes anyuka. – Én minden hasonló, nyilvános helyen osztanék ilyet a kisgyerekes családoknak, vagy az élményfürdőkben a gyerek chipes karperecére simán rávezethetnének egy telefonszámot is.”
Nem olcsó mulatság ugyan (közel ezer forint darabja a weben), de jó megoldás lehet strandon is a gyerekazonosító infószalag néven ismert, vízálló karpánt, amire felfirkanthatjuk a szükséges azonosítókat, hogy könnyebb legyen az egymásra találás, ha szem elől tévesztenénk a gyereket.
Picifon és lehallgatás
Mások a cellainformációkra vagy a műholdakra bízzák a csemetéjük biztonságát: a kisebbeknek gyerekmobilt vesznek, a nagyobbak okostelefonját pedig nyomkövető alkalmazással látják el. „Volt egy család, amely a sípályán vette hasznát a gyerekmobilnak – avat be Hegedűs Ági, a készüléket forgalmazó cég munkatársa. – A hétéves kisfiú véletlenül másik pályán indult el, de már csak lent vette észre, hogy valahol elhagyta a szüleit. Az előre programozott hívógombbal viszont azonnal jelezni tudott az apukájának” – meséli a szakember, aki elmondja, hogy általában kisiskolás korú gyerekeknek vásárolják a játéktelefonra emlékeztető készüléket, amihez ugyanakkor normál előfizetés kell hozzá. A kütyü tud helymeghatározást is, sőt lehallgatásra is alkalmas: egy SMS-ben elküldött kóddal belehallgathatunk a mobil, illetve a gyerek környezetébe.
„A gyerek rémületét csak felerősíti a szülők idegessége”
Fontosak az óvintézkedések, de szülőként arra is érdemes felkészülni, hogyan viselkedjünk, amikor végre előkerül a gyerek. „Kristóf öt éves volt, amikor először elmentünk a helyi élményfürdőbe, persze hatalmas volt a tömeg, és sikerült el is kavarodnia, amikor pár pillanatra szem elől tévesztettük – mondja Angi, egy nyolc éves kisfiú anyukája. – Én azonnal tiszta ideg lettem, egyfolytában azon járt az eszem, hogy úristen, elrabolták. Úgy tíz perc elteltével, ami akkor sokkal többnek tűnt bemondták a hangosba a nevét. Rohantunk a főpénztárhoz, ott ült megszeppenve, egy pasi mellett. Hirtelen azt sem tudtam, mit szóljak, rákiabáltam: „Hol voltál?!” A pasi, aki valami strandos alkalmazott lehetett, rám is szólt, hogy ne így, mert a gyerek sokkot kapott – mondja az anyuka, aki úgy gondolja, hogy a történtek miatt addig boldog, óvodás kisfia megváltozott. – Sírt, amikor otthagytuk az oviban, vagy ha később mentünk érte. Nem akart ott aludni, azt mondta az óvónőknek, hogy fáj a szíve, szívreccsenése van. A boltban megrémült, ha csak egy pillanatra is szem elől tévesztett, ezért a mai napig szólok neki, ha arrébb megyek egy sorral.”
Csakhogy a gyerekekben általában nem hagynak mély nyomot a Kristóféhoz hasonló esetek, ha a szülők nem spilázzák túl a dolgokat. „A riadt kisgyerek rémületét csak felerősíti, ha az anyukáján, apukáján is ijedtséget lát – magyarázza dr. Battonyai Tünde, pszichiáter. – Még akkor is, ha nagyon megijedtünk, meg kellene próbálni uralkodni magunkon. Ne szidjuk, inkább szeretgessük, nyugtassuk meg a kicsit, érezze, hogy nincs semmi baj. Aztán később, amikor már megnyugodott, megbeszélhetjük, hogy mi történt, de akkor is inkább dicsérjük meg, hogy bátor volt, ügyesen helytállt, hiszen meg tudta mondani a nevét is. Ne az maradjon meg a gyerekben, hogy milyen szörnyű dolog történt vele, hiszen bárkivel megeshet, hogy nagy tömegben elkavarodik” – teszi hozzá a szakember, aki szerint tartós szorongás esetén mindenképpen érdemes gyermekpszichológushoz fordulni, aki segít feldolgozni a helyzetet.
Megöli a bizalmat a gyerekkövető?
Mivel az okostelefon az iskolások többségének már alaptartozéka, sok szülő számára jelent kézenfekvő megoldást ezekre feltölteni különböző nyomkövető alkalmazásokat. Az már más kérdés, hogy biztonsági vagy éppen bizalmatlansági megfontolások vezérlik-e az intézkedést. „A gyermekkövető rendszernek akkor van értelme, ha abban a gyerek is partner, ha belátja, hogy nem arra megy ki a játék, hogy kémkedjenek utána – mondja Nagy Imre, a holagyerek.hu munkatársa. – Na persze sokan pont erre akarják használni a rendszert, csakhogy a kamaszok simán kiiktatják a „Nagy Testvért”, ha nem tetszik nekik, hogy a szüleik hívogatják őket, mert a GPS nekik éppen azt jelzi, hogy nem érkeztek meg a suliba” – teszi hozzá a szakember, aki elmondja, hogy sokan érdeklődnek ugyan az androidra fejlesztett gyermekkövető után – és különösen a nagyobb nyilvánosságot kapó tragédiák után ugrik meg az érdeklődők száma – de eddig csak kevesebb, mint százan fizettek elő a szolgáltatásra.
„Mi is kipróbáltunk már egy mobilos, helymeghatározó alkalmazást, csak hogy lássuk, hol tart a technika – mondja Tamás, aki egy 11 és egy 14 éves gyerek apukája. – Az összes családtag telefonjára feltöltöttük az appot, aztán egy webes felületen követhettük egymás helyzetét. Én egyébként megbízom a gyerekeimben, arra nem használnék ilyesmit, hogy kémkedjem utánuk” – vallja be Tamás, aki szerint a gyerekek amúgy simán kiiktatják az applikációt, ha zavarja őket, és aki hajlamos a hazugságra, azt egy ilyen rendszer sem fogja megakadályozni abban.
Sőt, a kamaszok amúgy is érzékeny lelkét kifejezetten rosszul érintheti, ha úgy érzik, hogy nem bíznak meg bennük. „Ha a gyerek igényli a biztonságot, és egyetért a szüleivel a mobilos nyomkövető használatában, akkor rendben van a dolog, de ha ellenőrzésre használjuk, azzal több kárt csinálunk, mint hasznot – véli dr. Battonyai Tünde, pszichiáter. – A kamaszkorú gyerekek élete éppen arról szól, hogy függetlenedni akarnak, saját döntéseket hozni, ha pedig a szülő nem enged nekik ebben kellő szabadságot, folyamatosan csekkolni akar, azzal csak maga ellen fordítja a gyerekét. Ez a dolog már nem a gyerekről, hanem a szülőről szól, aki mindent tudni akar. Kialakul a totális bizalomhiány, az pedig sokkal súlyosabb gondokat jelenthet, mint az, hogy ha egy ideig nem tudjuk, hol a gyerek.”
Az állatkertben nagyon gyakori, hogy elkallódnak a gyerekek – válaszolta a Nők Lapja Café kérdésére Simonyi Gábor, a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársa. Éves szinten kétszáz-kétszázötven gyereknek vagy szülőnek segítenek visszatalálni egymáshoz, nagyobb tömegben előfordul, hogy naponta többször is. Általában a négy és nyolc év közötti kicsik kerülnek bajba, de az ijedtség nem tart sokáig, körülbelül negyed óra alatt meg szokott oldódni a probléma, és véglegesen még senki nem tűnt el az állatkertben. „Az alapítványi boltban található karszalagot érdemes megvenni a kisgyermekes családoknak, mert ha elveszik a gyerek, gyorsabban megtaláljuk a szüleit” – mondta el Simonyi Gábor, és hozzátette, nem tervezik, hogy a belépő mellé osztanának karszalagot. A nemrég megrendezett állatkertek éjszakáján viszont a biztonság kedvéért minden gyerek kapott egy világító karperecet, és szerencsére nem is veszett el senki.