„Egy ekkora városban a középiskolai tanárokat mindenki ismeri, de most az is látszott, hogy az internet is csodákra képes: olyanok kerestek meg a díj után, akikkel rég nem is voltam kapcsolatban. Egykori ismerősök, kollégák, sőt diáktársak gratuláltak, Körmendről, Vas megyéből, Szegedről is” – tette hozzá, amikor a visszajelzésekről kérdeztük.
Mint mondta, egyáltalán nem számított arra, hogy különdíjat kap. „Igaz, hogy egy diákom jelölt a díjra, ugyanakkor egy olyan dologért, ami nem a szoros értelemben vett pedagógus tevékenység, hiszen én a város megmozdításával érdemeltem ki a jelölést. A másik három jelölt viszont nagyon komoly szakmai teljesítményt vitt véghez. Ezért az ünnepélyes díjkiosztóra úgy mentem el, hogy egyáltalán nem hittem a győzelemben.”
Pedagógus kategóriában a közönségdíjat Kovács Adrienn vehette át, akinek mindkét fiánál autizmust diagnosztizáltak, és – mivel az oktatási intézmények nem fogadták be őket – az anyuka beiratkozott a gyógypedagógiai főiskolára, hogy saját iskolát hozzon létre Down-kóros és autista gyerekeknek. A zsűri díját pedig Börcsök Klára, a derecskei Bocskai István Általános Iskola gyermekvédelmi felelőse kapta, aki halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket támogat tanulmányaikban.
„Miután kihirdették a győzteseket, azt gondoltam, mennyire jogosan kapta mindegyikük. És ezután jött a meglepetés, hogy én lettem a Nők Lapja Café különdíjasa. Rettenetesen sírtam, és nagyon jólesett, ez nekem többet jelent, mintha közönségdíjat kapok, mert azt gondolom, hogy így mégis szempont volt a szakmaiság a döntésnél.”
Az Andrea kezdeményezésére megrendezett Önzetlenség Napján az egész város összefogott, így össze tudták gyűjteni a kosárlabdázás közben megsérült Ákos számára a lábprotézishez szükséges pénz. „A sérülése után keresett meg, mint egykori tanárját, hiszen bajban volt. Ez gyakori egyébként, azt szoktuk mondani, sokszor az a jó, ha az egykori diákok nem jelentkeznek, mert az azt jelenti, hogy megtalálták a helyüket. De a rendezvény óta kapcsolatban is maradtunk, így arról is tudok, hogy újra lelkesen sportol. Nagyon jó lélek, nagyon örült a sikeremnek” – mesélte a tanárnő.
Az egész jótékonysági akcióban szerinte „az volt a gyönyörű”, hogy saját diákjai és családja segítettek megszervezni, és végül mennyi embert sikerült közös erővel megmozgatniuk. „Én voltam ugyan az ötletgazda, de 14–18 éves diákok vitték az egészet a hátukon. És végül egész Bicske összefogott. Nem felejtem el, hogy mentünk ki a rendezvényre, és néztük, egyáltalán eljött-e valaki. Végigbőgtem az egészet, mikor láttam, hogy több ezren ott vannak.”
„A díj azért fontos, mert visszajelzés, hogy jó az irány, hogy ilyesmire igenis szükség van. Másrészt ez az egész megmutatta, hogy az emberek igenis akarnak segíteni, még ha sokszor olyan elidegenedettnek tűnik a világ. A diákjaimra pedig nagyon büszke vagyok, főleg mert nem ez volt az egyetlen segítő akciójuk, nemrég egy négy gyerekkel egyedül maradt apuka érdekében fogtak össze. És talán egy kicsit nekünk, tanároknak is köszönhető, hogy ilyenek lettek. Ehhez pedig csak szeretni kell őket.”
A szavazataitok révén nektek is köszönhetően idén nyolc, az egészségügyben vagy pedagógusként dolgozó nő vette át a Richter Aranyanyu Díjat, amelyet Rácz Zsuzsa író és a Richter Gedeon Nyrt. alapított tavaly. Az elismerést azoknak a köztünk élő hősnőknek ítélik oda minden évben, akik nap mint nap sokat tesznek az emberekért, a családokért és a közösségekért.