Fantasztikus dolog, ha az embernek gyereke van. De hányszor sírom vissza a nyugodt, kávézós, bambulós, netezgetős reggeleket! Amikor nem kellett reggel azonnal beszélnem, és nem kellett senkit hajtanom, hogy öltözzön vagy mosson fogat. Amikor feszített a menetrend, mindenki másként húzza az időt.
Anyukám – jó tanácsként, amikor már én is anya lettem – mindig mondta: arra figyeljek majd, hogy ébredés után mindig hagyjak időt a játékra. Hogy ne legyenek hisztérikusak az indulások. Hát én pedig hagyok. De az indulások elég sokszor mégis hisztérikusak. Íme, a tipikus menetrend:
6:30 – Kész az uzsonna, kész a reggeli, én is készen vagyok. Majd mennyire készen leszek! De ezt most még nem tudom.
6:45 – Felkeltem a lányokat, miközben odaadom a tejet/kakaót, a nagyobbik csak egy mesét szeretne megnézni. Hagyom. Amikor megnézte, hangzik el először a számból a “gyere felöltözni!”. A kicsi közben leül puzzle-ozni.
7:05 – Beteszem az uzsonnát a hátizsákba, megcsinálom az ágyukat, majd a kicsinek szólok, hogy ha készen van, jöjjön fogat mosni. A biztonság kedvéért szólok a nagynak is, hogy jöjjön felöltözni. A ruhákat – tudom már jól – érdemes este kikészíteni. Ha ezt nem felejtjük el, egy fokkal könnyebb arra a kérdésre válaszolni, hogy “hol van a ruhám, mama?”. A kicsit viszem fogat mosni, de közben eszébe jut, hogy vécére kell mennie, úgyhogy a fogkefével a kezemben várok.
7:12 – A nagy elkezd öltözködni. A máskor izgő-mozgó lányom a zokniját öt percen keresztül húzná, ha hagynám. “Légy szíves, öltözz már fel” – mondom másodszor, és ekkor kezdem magam a reggel folyamán először egy papagájnak érezni. “Készen vagy?” – kérdezem a kisebbet, bízva abban, hogy megmoshatom a fogát. Az ő figyelmét könnyebb elterelni, ha valami nagyon frappáns és érdekes dolog jut eszembe, amit elmesélhetek neki, gyorsan kész is vagyunk ezzel a művelettel. Ezzel. Egy fogmosással.
Ekkor jön a csere: a nagyobbat a fürdőszobába irányítom, a kicsit viszem öltöztetni. De akkor kiderül, hogy ez a harisnya szúr/nagy/kicsi, és amúgy is a tegnapit szeretné inkább felvenni.
7:22 – “Nem baj, ha kicsi/szúr/nagy, ma ezt veszed fel, mert nagyon elkésünk. Megmostad a fogad?” – kérdezem közben a nagytól. Miközben a kávémat iszom, fél kézzel segítek hajat fésülni, ha hagyja, mert a haját mindig húzza a fésű. Persze csak reggel, délután minden oké a kefével. Felöltözve állnak, tiszta foggal, összefogott hajjal.
7:25 – “Mama, egyet rajzolhatok még?” “Egyet. Tíz perc múlva indulnunk kell.” A kicsi megkérdezi, addig is felvehetné-e a balettruhát. Nem, nem vetkőzik le, csak erre rá. Jó. Bedobálom a szennyes edényeket a mosogatóba, összeteszem a saját táskám. “Lányok, öt perc.” “Ööööt? Ne, mama, még nem is fejeztem be a rajzot! Ne, mama, még fel se vettem a balettruhát.”
Biztos lehetnék türelmesebb, mormogom magamban, de ezen a ponton már őrmesternek érzem magam. “Már csak három perc, és nem értem, miért kell ezt a cirkuszt minden áldott reggel eljátszanunk” – mondom hol halkabban, hol hangosabban.
7:35 – Mire kilépünk az ajtón, rólam folyik a víz, és úgy érzem, hat gyerekem van, tíz karom és amúgy is délután van. Jó, nem vagyok igazságtalan, nem minden reggelünk ilyen. Ötből három.
Legyen indulásfelelős!
Kovács Ildikó coach
“A reggeli elinduláshoz szükséges összes feladatot gyűjtsük össze és készítsünk listát. Nemegyszer fordul elő, hogy a nagy készülődésben a szülők végül a saját holmijukat felejtik el bepakolni, és már lőttek is a napnak. A készülődésbe vonjuk be a család többi tagját is! Ha a fejünkben összeállt, mit kell tennünk ahhoz, hogy a család nyugodtan elindulhasson, könnyebb a másik szülőt vagy a nagyobb gyerekeket bevonni az előkészületekbe. Határozzunk meg számukra konkrét feladatokat, így akár már este el lehet kezdeni a készülődést.
A gyerekek kiválaszthatják a másnapi ruhát, a szülőkkel közösen összekészíthetik az iskolatáskát, a tornazsákot vagy az ovis holmikat. Az uzsonnástáskákat előre össze lehet állítani, a gyerekek megmoshatják a gyümölcsöket, feltölthetik innivalóval a kulacsokat, így reggel már csak a szendvicseket kell elkészíteni. “Ne feledkezzünk meg magunkról sem, készítsük elő, mit kell vinnünk másnap a munkahelyünkre. Reggel, a gyerekek ébresztése előtt öltözzünk fel,
sminkeljünk, reggelizzünk meg, hogy utána már csak velük tudjunk foglalkozni! A gyerekeket reggel is be lehet vonni a készülődésbe, előkészíthetik a fogkeféket a fogmosáshoz, a fésűt és a hajgumikat a fésülködéshez.
Este sorsoljuk ki, hogy másnap reggel ki lesz a felelős a pontos indulásért, akinek sikerül a csapatot időben elindítania, az apró jutalmat kaphat. Ha éppen anya volt ügyes, a gyerekek rajzolhatnak neki valamit délutánig az oviban vagy az iskolában. Ne hagyjunk mindent az utolsó pillanatra, mert az feszültséget kelthet bennünk. A kapkodás, az időhiány fáradtságot eredményez, ami szintén elronthatja az napunkat vagy akár az egész hetünket. És még valami: a reggeli elindulást legtöbb esetben az anyák cipelik a vállukon, pedig ez sem szükségszerű…