Sehol másutt nincs annyi iskolaszünet, mint Franciaországban

cafeblog/nemharapaspenót | 2014. Március 06.
Bloggerünk a franciaországi iskolák eltérő ritmusáról mesél, cikkéből az is kiderül, hogy miért kell három zónára osztani az országot.

Az iskolai élet és ezáltal az iskolai szünetek itt, Franciaországban egy kicsit másképp zajlanak (mint egyébként sok minden más is), mint a magyar iskolai rendszerben. Hogy jobb-e vagy sem, ne kérdezzétek tőlem, az én gyerekeim már a francia rendszerben nőttek fel, nincs összehasonlítási alapom. Már hozzászoktunk az iskolai ritmushoz.

Ez a “ritmus” dolog mindenben visszaköszön, ahogy Pamela Druckerman fogalmaz a Nem harap a spenót című könyvében: “A francia szülők annyit beszélnek a ritmusról, hogy az ember már-már azt hiszi, rockegyüttest készülnek alapítani, nem pedig gyereket akarnak nevelni.”

Ritmusra növekszik a gyerek, ritmikus a napja, az alvási periódusa, az étkezése, és persze az iskolai élete is.

Az ország hatalmas és tele van gyerekkel (soha nem felejtem megemlíteni,hogy ebben az országban születik a legtöbb gyerek egész Európában), ha egyszerre küldenék az összes kölköt vakációzni, egyszerre menne el az összes szülő szabira, ennek folyománya lenne, hogy egy pillanat alatt összeomlana a gazdaság, ezért 3 zónára osztották fel Franciaországot: A, B és C zónákra.

A szeptemberi iskolakezdéstől számítva 6 hét suli, majd 2 hét őszi szünet következik, aztán megint 6 hét suli, és máris itt a karácsony. Aztán jön a nagy variálás a síszünettel. Ebben az évben mi voltunk a nagy vesztesek (igazságosan elosztják a zónák között, ebben az évben mi szívunk) és a 6 hét iskolai munka helyett 8 hét suli után érkezik a jól megérdemelt pihenés. És ez így folytatódik majd július elejéig. 6 hét suli, 2 hét tavaszi, megint 6 hét suli, és július elejétől 8 hét szabadság. Pihenés, hawaii, dj a kölköknek.

Múlt hét végén, miközben naptárainkat egyeztettük férjjel, rémülten konstatáltam:

– Mon Dieu! Déja? (Istenem! Máris?)

Férjnek kiesett a toll a kezéből, rémült kifejezés az ő arcán is. Aha, leesett neki is.

– Ugye tudod, hogy nem tudok szabadnapot kivenni, könyvvizsgálók a nyakamon, év végi könyvelés, zárás, örülök, ha este 9-kor hazaérek.

– Hát ezért is sikoltozom, tudom, hogy nem számíthatok rád!

A teljes cikket a Nem harap a spenót blogon találod.

Exit mobile version