Kósza fejemmel némi barangolásba kezdtem ismét a neten, a magány kemény dolog. Nem tudom megfigyeltétek-e, néha k∗∗∗a rossz. Mit tesz tehát az ember? Beszerez egy macskát vagy kutyát…, de aztán megint csak felmegy a társkereső oldalra, és körülnéz. Így tettem én is, ott pislogtam egy vasárnap délután álmoskásan, ábrándosan, vártam, hogy rám találjon a szerelem, ez most már tuti biztos, vagy mégsem, már megint máshol mászkál? Amikor csevegésre hívott egy férfiember.
Még ilyen réveteg állapotomban is gyorsan a bemutatkozólapjára néztem, hogy valami kiindulópontom legyen, hát kérem, nemhogy kiindulópontot, de teljes használati kézikönyvet találtam:
Csak értelmes csevegés érdekel
(bocs, de hülye p∗∗∗t ismerek épp eleget )
Itt már kezdett melegség lenni a szívem körül, esélyt kaptam, hogy bebizonyítsam, nem vagyok hülye az! Azért ez nem semmi, de persze később megértettem, hogy ez felejtős, hiszen:
Levelezni nem szeretnék, csak ha muszáj
Ha csevegni hívlak, a következőket vedd figyelembe:
Nem vagyok beléd esve, sőt még csak különlegesnek sem tartalak, csak simán rákattintottam a csevegés ikonra a neved mellett.
Istenem, zene füleimnek… Szerintem minden nő erre vágyik: beléd botlottam, hát szólok hozzád, mert én ilyen rendes vagyok, de ettől még ne remélj semmit, ne akarj semmit, mert:
Nem szeretnélek eltartani, sőt az aznap estédet sem szeretném finanszírozni.
Tessék? Még csak egy ismerkedős csetnél tartanánk, kit érdekel, hogy mit akarsz finanszírozni, mi a fene ez?
Nem szeretnék az x-edik szexpartnered lenni a héten, sőt az egyik tartós szexpartnered sem a sokból.
Na jó, értem, feleséget keresel, és annak a híve vagy, hogy az esküvőig semmi…
És itt még nem értek véget a meglepetések… A teljes cikket az Alibanya blogon találod
