Szívesen visszaválaszoltam volna neki valami éleset, pl. hogy igen, ehhez kell rengeteg pénz az angol nyelvű magánovira, egy külhoni feleség, és még több pénz a házhoz jövő nyelvtanárhoz, meg a heti 3 különórához, a sok külföldi utazás, nyelvterületek látogatása, a síelés, a külföldi, szintén több nyelven beszélő rokonok.
Persze csak mosolyogtam. Aztán elgondolkoztam a dolgon. Igen, ezek a gyerekek előnyben vannak. Akkora plusztudással rendelkeznek általános iskolás korukra (személyiségüktől függetlenül), amit az én gyerekem nem fog tudni behozni. Én sosem fogom tudni mindezt biztosítani. Kedvesen, egyszerűen, akár egy idegen nyelvre megtaníthatom, de nem tudunk nyarakra elutazni. Nem tudok kimaradni a munkából, és mindenre elvinni a gyereket. Nem tudom a tudásvágyát folyamatosan információval kitölteni. Munka mellett nem megy. Mit kéne tenni, ha a gyerek tehetséges?
A környezetemet végigelemeztem, rájöttem, hogy rengeteg valóban tehetséges gyerek nem bontakoztathatta ki a képességeit, és most, hogy felnőttek vagyunk, és az osztálytalálkozón beszélgettünk, rácsodálkoztam, hogy a sok kiemelkedő, tanárok kedvence, csupa ötös volt osztálytársamból mennyire középszerű emberek lettek, elenyésző a felsőfokú végzettségű közülük. Persze annak idején is tudtam, hogy rossz a családi hátterük. Sokat panaszkodtak, de általános iskolában még jól tudtak teljesíteni. Sőt kiemelkedően…
Az anyagi különbségeket kívül milyen hátráltató erők léteznek még? A teljes cikket az Ursula blogon találod.