“Kisemmizett a gyerekem!”

Évát kitették a saját lakásából

Éva nagymamakorú hölgy, aki közel a hatvanhoz kénytelen volt újrakezdeni az életét. Férje pár évvel ezelőtt halt meg, két lánya közül az egyik külföldön alapított családot, másik pedig az asszonnyal maradt. “Amikor a kisebbik lányom állapotos lett, én kértem, hogy a férjével hozzám költözzenek, hiszen akkor már több mint öt éve egyedül éltem. Úgy gondoltam, mindketten jól járunk, hiszen ők éppen egy kis garzont béreltek, én pedig egy nagyobb lakásban laktam, így mindenki kényelmesen elfért volna. Nem beszélve arról, hogy az unokám körüli teendőkben is segítségükre lehettem. Teltek az évek, és megérkezett a második, majd a harmadik gyerek is.

Nagyon szűkösen kezdtünk élni, így a lányom és a vejem azt javasolta, vegyünk egy nagyobb lakást, közösen. Mondták, nem kell beszállnom pénzzel (hiszen nem is tellett volna rá), de hogy ők sürgősen kölcsönt kaphassanak, ingatlanfedezetre volt szükségük, így kérték, írjam rájuk a lakásomat, amit – utólag bánva – meg is tettem (hiszen tudtam, hogy korom miatt én nem valószínű, hogy kapok hitelt). Sikerült hitelt felvenniük, így vettek egy kisebb házat, ahová én is beköltöztem, de ahol mindig csak egy bejárónőnek éreztem magam: gyerekekre vigyáztam, főztem, mostam, takarítottam, amíg a lányomék járták a világot, és drágábbnál drágább holmikat vettek.

Egy nap azzal állítottak haza, hogy egyedül szeretnének élni, nélkülem, és szinte megparancsolták, hogy költözzek ki. Azt mondták, öreg vagyok, nehezen elviselhető, és a gyerekeket se neveljem helyettük. A saját lányom megunt, és egyik napról a másikra kirakott az utcára. Vissza akartam költözni a lakásba, amit a lányomra írattam, de kiderült, a lakást idő közben eladta, a tudtom nélkül. Már tudom, miből tellett drága külföldi utazásokra… Én pedig hatvanévesen földönfutó lettem, család nélkül. Ami velem történt, csakis az én hibám, nem gondoltam volna, hogy a saját gyerekem hátba támad. Egy albérletben gondolkozhatok arról, miért nem kötöttünk szerződést.”

Mit mond a jogász?
“Éva tartási szerződést köthetett volna lányával, így az ingatlan a fiatal házaspár tulajdonába kerül, de az írás alapján az eltartó az eltartott körülményeinek, valamint szükségleteinek megfelelő ellátására, illetve gondozására köteles (élelmiszerrel való ellátás, gondozás, ápolás élete végéig) – mondja Dr. Garancsy Georgina jogi szakértő. Ezt a fajta szerződést ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A szerződést az ügyvéd benyújtja a földhivatalhoz, mely által az ingatlan tulajdoni lapján rögzítésre kerül a tartási jog.

Fontos tudni, hogy tartási jogot egész ingatlanra, egész tulajdoni illetőségre vagy ezek eszmei hányadára is be lehet jegyezni. Ugyan nem kötelező tartalmi elem, de célszerű az eltartott javára – a tartási jogon túl – holtig tartó haszonélvezeti jogot is kikötni a szerződésben, ami biztosítja számára, hogy élete végéig használhassa és birtokolhassa az átruházott ingatlanát, esetleg annak részét.

A tartási szerződésen kívül a hölgy életjáradéki szerződést is köthetett volna, amelyben egy meghatározott havi összeget kell részére fizetni (esetleg más helyettesíthető dolgot szolgáltatni). Az írásba foglalt szerződésben szerepelnie kell annak, hogy kik a szerződő felek, a tartás módjának, mértékének, valamint a tartásért cserébe nyújtott ellenszolgáltatásnak is (ez jellemzően az ingatlan tulajdonjogának átruházása). További feltétel, hogy ne álljon fenn a szerződő felek lényeges körülményben való tévedése, megtévesztés, jogellenes fenyegetés, valamint a feltűnő értékaránytalanság, és maga a szerződés ne legyen színlelt vagy jó erkölcsbe ütköző. Ezek azok a kritériumok, amelyek, ha megvannak egy szerződésben, azt már nemigen lehet megtámadni”

Eszter előrelátó volt

Teljesen más történet Eszteré, aki Budapesten él együtt családjával, és ellátásra szoruló özvegy apja is beköltözött hozzájuk. A papának Eszteren kívül még két gyermeke van, az egyik 200 kilométerre tőle, a másik pedig Budapesten lakik. Közös megegyezéssel került a legkisebb lányhoz az apuka, hiszen végzettsége szerint ápolónő, így ő tud a legjobban törődni vele. Édesapjára mindig felnézett, és jó kapcsolatuk volt, így természetesnek tartotta, hogy ő és családja gondozza majd: mosdatták, főztek rá, ruházták.

Eszteren kívül a másik két felnőtt gyermeke évente ha egyszer látogatta meg az apjukat, sosem hívták őt telefonon, egyszer sem kérdezték meg a családtól, kell-e valamit segíteni vagy anyagilag beszállni a kiadásokba. Eszter viszont előrelátó volt, tudta, hogy még mielőtt bármi történne édesapjával, érdemes tartási szerződést kötni, hiszen kinézte volna testvéreiből, hogy édesapjuk halála után megjelennek az ajtóban a részüket követelve. A tartási szerződés megkötésével az apa ingatlanának tulajdonjoga átszállt Eszterre, így az apa többi gyermeke nem követelheti meg nem érdemelt részét.

Mit mond a jogász?
“A későbbi vitás helyzetek, esetleges pereskedés elkerülése érdekében célszerű tájékoztatni a többi testvért is a szerződés megkötésének szándékáról, de ez nem törvényi kötelezettség. Tekintettel arra, hogy a tartási szerződés az eltartott és az eltartó között jön létre, annak megkötését harmadik személy (pl. testvér) nem akadályozhatja meg, sőt az eltartott életében tartási vagy életjáradéki szerződéssel átruházott ingatlan a későbbi öröklés során sem fog a hagyatékhoz, illetve a köteles rész alapjához tartozni. Azonban attól függetlenül, hogy a szerződés létrejöttét nem akadályozhatja meg, a testvér a létrejött szerződést megtámadhatja.”

Más esetek megoldása: ha a szülő fél, hogy utcára kerül

Természetesen a családon belüli viszályok más okból is elmérgesedhetnek: amikor a szülő nem hajlandó aláírni az eltartási szerződést, mert fél, hogy gyerekei még halála előtt utcára teszik. A jogi szakértő szerint ebben az esetben mindenképpen javasolt szerződésben rögzíteni a tartás helyét, és az eltartott haszonélvezeti jogát kikötni az ingatlanon. Továbbá a szülő a holtig tartó haszonélvezeti jog rögzítésével az ingatlant a haláláig tarthatja birtokában, valamint használhatja is.

Ha a gyerek mégsem törődik a szülővel:

De mi történik abban az esetben, amikor megvan a tartási szerződés a két fél között, de a gyermek nem tartja be a megállapodást, és alig törődik a szülővel? “Amennyiben a fiatalok kötelezettséget vállalnak szüleik eltartására, és azt nem tartják be, úgy szerződésszegés következik be. Megtámadásra az eltartott és az jogosult, akinek a megtámadáshoz jogi érdeke fűződik, vagyis a testvér is. Az eredményes bizonyítás esetén a szerződés a megkötésének időpontjától kezdve érvénytelenné válik. De bizonyos körülmények fennállása esetén kérhető a bíróságtól a szerződés életjáradéki szerződéssé módosítása is.”

Kötelességünk segíteni szüleinket, de van kivétel

A közelmúltban az Alaptörvénybe emelték a szülők eltartásáról szóló kötelezettséget, ez kimondja, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. “A tartás mértékére és módjára vonatkozóan elsősorban a szülő és a gyermek megállapodása az irányadó. A mértéket az eltartott szükségletei és az eltartó teljesítőképessége határozza meg. A tartás lehet természetbeli, azaz saját otthonán belül nyújtott, vagy rendszeres pénzbeli formájú. Abban az esetben nem kötelezhető valaki szülőtartásra, ha az adott személy saját gyermekei, házastársa vagy éppen élettársa tartását nem tudná biztosítani a szülőtartás miatt, de ok lehet a szülő érdemtelensége is” – fejti ki Dr. Garancsy Georgina jogi szakértő.