Szülés utáni depresszió – apánál

Ha szülés utáni depresszióról beszélünk, mindig nőkre gondolunk. Pedig férfiak is kerülhetnek mélypontra azután, hogy gyermekük születik. És higgyétek el, ez még csak azzal sem függ össze feltétlen, hogy mennyire várták a kicsit.

Egy ismerősünk, András élete például egy nem tervezett kisbaba vállalásával tört ketté. A családi hagyományok szerint és nyomására feleségül vette terhes barátnőjét. A baba érkezésekor környezete döbbenten látta, hogy az egykori életvidám, huszonegy éves fiú szinte ronccsá vált a gyorsan jött változások alatt. Senki nem mondta ki, de a barátai és kollégái pontosan tudták, hogy nem akarta ezt a családalapítást.

Mi sem gondoltunk volna ilyen arányra, de utánanéztünk: szülés után a nők 80 százaléka küzd kisebb-nagyobb depressziós tünetekkel, minden tizedik pedig diagnosztizálható gyermekágyi depresszióval is. A jelenséget a tudósok sokáig jelentős részben hormonális problémaként tartották számon.

Baby Blues vagy igazi depresszió?

A szülés utáni három-négy napban a nők szervezetében az ösztrogénszint század-ezredrészére esik vissza, illetve a hormonális hullámvasút mellett bizonyos enzimek is megjelennek, melyek kiválthatják a hangulatingadozást. Ez azonban még nem a depresszió, ezt “baby-bluesnak” nevezik, és közvetlenül a szülést követő állapot. Ez nem érinti a férfiakat.

Gyermekágyi depresszióról akkor beszélhetünk, ha a rossz hangulat a szülést követő második hét után sem múlik el, de az is előfordulhat, hogy a szülés után három-hat hónappal kezdődik csak igazán a depresszív időszak. Megmagyarázhatatlan szomorúság, hangulatváltozások, düh, alvásproblémák. Ha a szülés utáni első évben a negatív gondolatok legalább két hétig minden egyes nap jellemzőek valakire, akkor a szakértők szerint az illető jó eséllyel gyermekágyi depresszióban szenved. (A baby bluestól és a gyerekágyi depressziótól is fontos megkülönböztetni a gyerekágyi pszichózist, ami súlyos pszichiátriai betegség. Ez a kórkép feltétlenül mielőbbi orvosi kezelést igényel, nehogy tragédia legyen belőle!)

Bosszantó, hogy nálunk ez is ilyen későn kerül elő, miközben a világ legfontosabb orvosi folyóiratában, a Lancetben már 2005-ben arról értekeztek, hogy bizony az apákat is sújthatja a jelenség.) Na jó, annyira nem csodálkozunk, hiszen Magyarországon szinte minden, védekezéssel, fogantatással, szüléssel és gyermekneveléssel járó kérdés “az anyát érinti” ugyebár.) 26 ezer szülő közül az apák mintegy négy százalékánál jelentkeztek ilyen tünetek. A tudósok is megdöbbentek: ilyesmiről sosem hallottak korábban.

András példája elég sajátos volt, de Laci hozzáállása már ismerősebb lehet nektek is, hiszen elég sok pasinál megfigyelhető. Ő nem vett részt túl lelkesen a fia körüli teendőkben. Elvárta, hogy hagyják aludni, ne terheljék, amennyire csak lehetett, a régi életét élte, a gyerek gondozását teljes egészében a feleségére hagyta. Annán a családja észlelte a depresszió tüneteit, de Anna maga makacsul elutasította a gondolatot, hogy bármi problémája lenne. Laci ezalatt a munkájába temetkezett. De hogy ő lenne depressziós? Ez fel sem merült.

A depressziós apák az átlagosnál kevesebbet törődnek és érintkeznek a gyerekeikkel, sokkal gyakrabban alkalmaznak testi fenyítést, és sokan közülük egyszerűen nem is vesznek tudomást a gyermekeikről. Pedig nyilvánvaló: a szülők depressziója hátrányosan hat a gyerekek fejlődésére, különösen ebben a kulcsfontosságú korai időszakban. Több segítséget kell adjunk a fiatal apáknak – mondja a Northwestern Egyetem témával foglalkozó kutatója. Hogy pontosan mire gondol, azt nem fejtette ki. Mi el tudnánk képzelni itthon például csoportterápiát vagy személyre szóló tanácsadást. Bármit, csak elérhető legyen.

Érdekes, hogy míg az anyák kezeletlen gyermekágyi depressziója gyerekük nemétől függetlenül negatívan hat gyermekeik érzelmi és kognitív viselkedésére, addig az apák depressziós tünetei elsősorban a fiúgyerekek viselkedési problémáiként öltöttek testet évekkel később.
Nagyon fontos lenne tehát, hogy a gyermekágyi depresszióra ne női bajként tekintsünk! Az újdonsült szülőpár mindkét tagjának ajánlatos segítséget kérnie, ha úgy veszik észre, hogy egyszerű fáradtságnál és kialvatlanságnál nagyobb gonddal küzdenek.

Mitől lesz lelki beteg az apa?

Többnyire nem a férfi kel fel szoptatni az újszülöttet. Nem ő az első, aki rohan a babához, ha sír.  Akkor miért fordul elő, hogy a baba születése után öngyilkossági gondolatok kínozzák?

Lehetséges, hogy maga az élethelyzet hirtelen változása okozza a tüneteket? Egy átfogó, húsz éven át tartó depressziókutatásban több mint tizenötezer férfit vizsgáltak, és azt találták, hogy azon fiatal apák között, akik együtt éltek a gyermekeikkel azok első öt évében, 68 százalékkal gyakoribb volt a depressziós tünetek előfordulása. A nem a családjukkal élő férfiaknál semmilyen változást nem találtak.

A kutatók szerint a fiatal apák helyzetét azt is ronthatja, ha párjuk is depressziós. Azok az apák két és félszer gyakrabban számoltak be depressziós tünetekről, akiknek a párjuk is hasonló helyzetben találta magát szülés után.
Elképzelhető hogy a túlterheltség, az alváshiány, az ijedtség, a hirtelen rájuk szakadó felelősség és elvárások nyomására alakulnak ki a betegség tünetei. Sőt, a kutatók a hormonális változásokat sem zárják ki. Hát igen, ez nem könnyű helyzet, még depresszió nélkül sem:

Péter ma már nagycsaládos, boldog apa. Ő úgy emlékszik vissza, hogy az első gyerekük születésekor a legjobban az alváshiány viselte meg: “A gyerek(ek)hez az első napoktól kezdve én is felkeltem. Úgy éreztem, ebből is ki kell vennem a részemet, ezért amikor felébredt a baba, mindig én vittem őt oda a feleségemhez, ennél fogva az alváshiány egyformán érintett minket. Mondhatni – részben – egy cipőben jártunk. Szerencsére a depresszió mindkettőnket elkerült, de főleg az első gyereknél, amikor teljesen ismeretlen helyzetben találtuk magunkat, roppant megterhelő volt az, hogy a régi életünk átalakult.”