Ilyen az első gyerekzsúr

cafeblog/rejtelmek | 2014. Július 03.
Egyik délután a fiam azzal fogadott a bölcsiben, hogy meghívta hozzánk néhány barátját bulizni. Bloggerünk beszámolója következik.

Első hallásra nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget a hírnek, azt gondoltam, hogy ez is csak olyan könnyen kezelhető fellángolás, mint a pónivásárlós történet, de aztán amikor szállingóztak ki a kislányok is a csoportszobából, és nagy komolyan tervezgették a részleteket, hogy konkrétan aznap legyen-e a buli, vagy esetleg egy későbbi időpontban, akkor már éreztem, hogy ez most nem tréfadolog, és hivatalosan is fel kell lépnem az ügy előremozdításának érdekében.

Szerencsére nem kellett azonnal megtartanunk a zsúrt, mert Kristóf tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy ő most sajnálatos módon bokros teendői miatt nem tarthat a vidám társasággal, ugyanis sürgősen fagyizóba és játszótérre kell mennie az apukájával, de kilátásba helyezett egy későbbi időpontot, amit esetleg be tud passzírozni feszes időbeosztásába, amit a gyerekek lelkesen fogadtak, és folytatták a tervezgetést.

Én pedig a szervezést… Ha már a fiam vette a bátorságot, hogy meghívja a csoporttársakat, igazán semmiség nekem is ugyanezt tennem a szüleikkel… Bár, bevallom őszintén, voltak kétségeim. Először is amiatt, hogy mégis kiket hívjunk meg. Mindkét csoportot, hiszen sokat vannak együtt? De hisz az rengeteg gyerek! Vagy csak a Friciét? Ott meg olyan sok a kis kétéves, alig ismerem őket.

Ráadásul most szembesültem először azzal, hogy olyan emberek fognak a házunkba jönni, akiket nem kimondottan én hívok meg, nem az én barátaim, de hát jobb is ezt ilyen korán elkezdeni, így még talán marad 10-15 évem felkészülni a kívánatos, vagy éppen a … khmmm… nézőponttól függően (ha értitek mire gondolok) nemkívánatos kislányok és kispasik érkezésére, akiket a gyerekeim fognak hazahordani nyilvánvalóan nagy ívben tojva anyjuk vagy apjuk személyes szimpátiájára…

Így tehát amennyiben a fiam meghívja a kis barátját, akinek az apukája folyton és meredten a bal könyökömet bámulja (a bal könyök itt egy… izé…metafora 🙂 , egyébként pedig bármilyen hasonlóság, netán egyezés valós személyekkel csupán a véletlen műve), akkor nekem kutya kötelességem jó képet vágni a balkönyök-fetisiszta apuka jelenlétéhez is, bölcsődés gyerekek mégsem érkezhetnek ugyanis szülői felügyelet nélkül.

A történet folytatását itt olvashatod!

Exit mobile version