Izgatottan ébredtünk ma reggel. Összepakoltunk, emberi formát öltöttünk, és már robogunk is Pestre. Az izgalomtól már arra sem emlékszem, hogy egyre vagy kettőre beszéltük meg a randevút. K. nem késett, nagyon pontos volt. Piros pont, mert utálom, ha valaki késik. Nem csalódtam, mert ugyanazzal az emberrel találkoztam, akivel hat hónapon át leveleztem.
Kicsit zavarban voltunk mindhárman, de mire beültünk egy kávézóba, szertefoszlottak a félelmeink. Megállás nélkül beszélgettünk. M. felszabadult volt, beszélt és kérdezett. Annyira örültem neki, mert a korábbi próbálkozások nem ilyenek voltak. De most úgy tűnt, hogy leendő gyermekünk apjával ülünk szemben.
A történet folytatásához kattints a SalvaDora blogra!