Abban a pillanatban, hogy elkötelezted magad, döntöttél. A döntés semmilyen külvilág előtt tett fogadalommal nem függ össze, nem függ össze csinnadrattás esküvővel és bármilyen egyház előtt tett holtomiglan-holtodiglan ígérettel. Ha kizárólag társadalmi elvárás, szülői nyomás vagy megfelelési kényszer motivál, a szavak, bármennyire szépek és hihetőek, erőtlenül hullanak majd a földre, erejüket és értelmüket veszítik majd, a hűségeskü ott marad, örökre beteljesületlenül.
A hűség döntés kérdése: abban a pillanatban születik meg, amikor elhatározod, hogy elkötelezed magad. Amikor elhatározod, hogy elég a bolyongásból, elég a cél nélküli menetelésből, amikor már úgy érzed, hogy a boldogságkeresés fárasztó és lelkileg megterhelő, mert minden állomáson ugyanazt kapod csak. Megpihensz, kapsz némi lelki és testi táplálékot, egyre csak fürkészed a másik arcát kíváncsian, talán ő lesz az, és így nem kell tovább vándorolnod a lelki sivárság kies, holdbéli táján. A hűség akkor születik meg, amikor elhatározod, hogy vele valóban megelégszel, és ezzel együtt önmagadhoz is hű maradsz. Az álmaidat nem adod fel, a vágyaidat kinyilatkoztatod, és az életet a maga teljességében éled meg. Amikor nincs kínzó hiányérzeted, amikor nem érzed úgy, hogy keresni kell, várni kell, és valahol máshol szomjat és éhséget csillapítani. Amikor már nem érzed úgy, hogy bizseregni kell és tüzelni, mert ez boostot adhat a kapcsolatnak, és ugyan már, semmi rossz nincs ebben… Igen, előfordul, hogy jobban szereted önmagadat a párodnál. De nem annyira, hogy szemet hunyj a hűtlensége fölött, sőt lelkesen bólogass és életigenelsz, hiszen annyira szereted, nem vonhatsz meg tőle semmi jót… Legyél az örömének elrontója? A párkapcsolati hűtlenség egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy a párom nélkülem szórakozik, megnéz egy jó filmet, elolvas egy könyvet vagy vacsorázik egy jót a társaságom nélkül. Ezek természetes dolgok, hiszen némi távollétre és szeparált élményekre is szükség van… A teljes cikket az Eszter élete blogon találod!