Ki látott már toporzékoló gyerkőcöt a boltban? Mit gondoltok ilyenkor?
Neveletlen? Akaratos? Esetleg, hogy a szülő hibája a jelenet? Vagy csak nyűgös a kicsi?
Lehet, hogy nem tetszik, de mikor egy felnőtt hisztériázik, akkor sincs különbség, leszámítva, hogy nevetségessé és még komolytalanná is teszi magát.
Két felnőtt, egyenrangú fél vitázni szokott. A vita hevében azonban az egyik fél gyakran úgy ítéli meg, hogy ide hiszti kell! Majd az hat!
Fontos tudni azonban, hogy innentől a gyermek és a szülő harca van porondon. Így egyenrangúságról szó sincs!
Érdemes rajta elgondolkodni, hogy a kapcsolatban kinek van “nagyobb” szüksége az effajta jelenetekre?
Gyerek és szülő szerepbe csúsznak bele a felek. Vagyis míg az egyik fél érzelmi zsarolással igyekszik elérni a célját, a másik szülői hatalmat gyakorol.
Kedvenc kérdéseim egyike:
Ki nyomja meg kinek a gombját?
Mondjuk a nőnek szüksége arra, hogy gyermeki énjét így élje meg – esetleg a tanult mintái között ez az egyetlen konfliktuskezelési módszer. Vagy a férfi érzi úgy, hogy csak így tudja kordában tartani és kezelni a kedvest és a helyzetet. Itt ez még tovább bomlik az uralkodási vágyra, önbizalomhiányra és hosszan lehetne sorolni a háttérokokat…
Olvass tovább a Tündérpor blogon!