Találkoztam olyan szülővel, aki bevallottan arra számít, hogy gyereke gondját viseli majd öreg napjaira, és biztosan vannak olyanok, akik titkon ugyanebben bíznak. Ahogyan sokan félretesznek, hogy ne szoruljanak majd senkire.
Szerdán volt az idősek világnapja, és az Idősügyi Tanács előtt a kormány újra meglebegtette: törvényben kellene szabályozni, hogy a gyerekek kötelesek gondoskodni idős szüleikről. Ez amúgy nem újdonság: már az Alaptörvényben is benne van a szülőtartási kötelezettség, vagyis hogy “a nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.”
A minimálbéreseknek nem fog menni
Vagyis a nehéz körülmények között élő időseknek eddig is volt lehetőségük arra, hogy akár peres úton vegyék rá vonakodó felnőtt gyerekeiket pénzbeli támogatásra. Idősotthoni térítési díj kifizetésére csak akkor lehet kötelezni a felnőtt gyereket, ha ez saját megélhetését nem veszélyezteti. A jogszabály szó szerint azt írja elő, hogy az a felnőtt gyerek kötelezhető fizetésre, “akinek családjában az egy főre jutó jövedelem a tartási kötelezettség teljesítése mellett meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének két és félszeresét”. A minimális öregségi nyugdíj jelenleg 28500 forint, vagyis az egy főre eső jövedelemnek legalább 71 250 forintnak kell lennie. Ha valaki egyedül él, és minimálbért kap, 101 500 forintból hogyan tudná kifizetni a legalább 65 ezer forintos ápolási díjat? A nettó minimálbér 66 483 forint.
Eleve érthetetlen
A felvetés azért sincs teljesen rendben, mert azért találták ki anno az állami nyugdíjrendszereket (és más segítő rendszereket), hogy átvegyék azokat a feladatokat, amelyek azelőtt a nagycsaládé voltak. Például az öregekről való gondoskodást. A fejlett világban többek között azért is születik kevesebb gyerek, mert a támaszra ilyen értelemben nincs szükség.
Nálunk a helyzet fordított
Szomorú, de igen gyakori eset, hogy sok idős szülő támogatja pénzzel a felnőtt gyerekét, mert munkanélküli, vagy mert minimálbérből él, és lehet, hogy még önálló lakása sincs. Az a felnőtt gyerek, aki mégis tud segíteni, az kutatások szerint természetbeni segítséget nyújt: leginkább házimunkával, az otthoni javításokban, szerelésekben bevásárlásban, hivatalos ügyek intézésében és a gyógyszerek kiváltásában.
Na és aki nem akar vagy nem tud gondoskodni?
Van, akinek viszont olyan rossz a kapcsolata apjával, anyjával, örül, hogy bezárhatta maga mögött a szülői ház ajtaját. Van, aki külföldre menekül felmenői elől. De akad olyan is, aki csak felnőttként találkozott valamelyik szülőjével, és semmilyen kötelék nem fűzi hozzá. Őket is kötelezni kellene, hogy azzal törődjenek, akire legszívesebben nem gondolnak?
Egyáltalán: milyen kötelessége, kötelezettsége van a gyereknek a szüleivel szemben?
A külföldi magyarok már most sem gondoskodnak a szüleikről
Leszámítva azt, ha küldenek haza pénzt. Merthogy az a több százezer ember, aki néhány év alatt elhagyta Magyarországot, nem itt fizet adót és járulékot, amiből pedig a ma és a holnap nyugdíjasaink nyugdíját kellene fizetni. A hvg.hu számításai szerint már most több heti nyugdíjjal rövidülünk meg.
Aki akarta, és tudta, eddig is támogatta idős szüleit. Milyen változást hozna az, ha büntetjük a “hálátlan” gyerekeket?