Ki vigyázzon a gyerekre, ha beteg?

Már az is bőven elegendő stressz, hogy beteg a gyerek. A szülő aggódik, orvoshoz rohan vele, ápolja, sajnálja, babusgatja, kényezteti. Közben ráadásul ott dobol a másik fontos kérdés: tudnak helyettesíteni a munkahelyemen? Mit fog szólni a főnököm? Hogy oldjam meg, hogy mindenhol ott legyek?

Ideális esetben, ha a gyerek egy hétig beteg, néhány napot vigyáz rá az anya, néhányat az apa, esetleg még valamelyik nagyszülő beszáll a bébiszitterkedésbe. A szülők az SOS feladataikat otthonról végzik el, senki nem stresszel azon, hogy szabadságot kell kivennie, vagy hogy húzzák a szájukat a kollégái, amiért megint home office-ban dolgozik. De vajon mennyire gyakori ez az idealisztikus helyzet? Számos munkahelyen nem ismerik a rugalmas munkaidő fogalmát, vagy azért, mert nem haladnak a korral, vagy azért, mert a munkakör nem engedi. Nézzünk az inspiráció kedvéért egy jó példát.

A lényeg a vezető személye

“Itt 26-an dolgozunk, ebből három nő – mondja Mayer Viktória, a Webstar Csoport projektvezetője. – Sokaknak van gyermekük, többen nagycsaládosok, köztük a két vezető is. Nem véletlenül kaptuk meg többször a családbarát munkahely elismerést. Azt, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a munkát a magánélettel, ha beteg a gyerek, nem tekintjük kizárólag a nők problémájának. Már csak azért sem, mert nem mindig tudja egy nő ezt egyedül megoldani. Szükség esetén nálunk a dolgozók napközben is elmehetnek, hogy elvigyék a gyermeküket orvoshoz. Ha úgy adódik, hogy otthon kell vigyázni a gyermekekre, erre is van lehetőség, alkalmi távmunka formájában. Van törzsidőnk, de az azon kívül eső idővel a dolgozók szabadon gazdálkodnak. A munkaidőt csak heti szinten kell tartani. A napközben kiesett időt pótolhatják úgy, hogy másnap bejönnek korábban, vagy késő este befejezik a feladatokat. Tény, hogy könnyebb kisvállalkozásként ezt a rugalmasságot biztosítani.”

Viktória szerint mindez vezetői hozzáállás kérdése. “Az egyik vezetőnk havonta elbeszélget mindenkivel arról, hogy érzi magát, mennyire motivált, és ilyenkor szóba kerülhetnek a munka és magánélet egyensúlyának a kérdései is. Szerintem a vezetők empátiája, rugalmassága és bizalma határoz meg mindent – folytatja Mayer Viktória. – A mi vezetőink bíznak bennünk, és tudják, hogy nem élünk ezzel vissza. A háttérben ugyanakkor nem csak a bizalom van. Itt nagyon fontosak az emberek, fontos, hogy jól érezzék magukat, hogy hosszú távon meg tudjuk őket tartani. Jellemzően fiatalok jönnek hozzánk, akik a programozói szakma csínját-bínját itt tanulják meg. Nem mindegy számunkra, hogy meddig maradnak.”

Egy sor munkakör persze alkalmatlan a rugalmas munkavégzésre. Azok, akik például a kereskedelemben, egészségügyben vagy oktatásban dolgoznak, nem is álmodhatnak arról, hogy a gyerekük betegsége esetén össze tudják egyeztetni a munkát a magánélettel. Számukra marad a két klasszikus megoldás: a nagyszülői segítség vagy otthon maradni a szabadság terhére.

De vajon azoknál a cégeknél, amik simán működhetnének úgy, mint a Webstar, mennyire tipikus a rugalmas hozzáállás?

Közös ügy

“A mai magyar társadalomban még mindig elsősorban a nők feladatának tekintik a gyereknevelés egész kérdését, így a megbetegedett gyerekek ellátását is, pedig ez nagyon diszkriminatív – mondja Kánya Kinga, a JÓL-LÉT Alapítvány projektmenedzsere. – Közös felelősségvállalásra van szükség a család, a munkáltató és a nő között. A munkavégzést érintő rugalmasság a munkáltató felelőssége, a családon belüli munkamegosztás mindkét szülőé, és ugyanilyen fontos, hogy a nők tudatosítsák magukban, hogy nem kell egyedül megoldaniuk minden, gyerekneveléssel kapcsolatos kérdést. Ideális esetben a munkáltató tehát egyaránt motiválja férfi és nő munkavállalóit arra, hogy megosszák a szülői teendőket. Szerencsére egyre több cég gondolkodik atipikus munkaidőben, rugalmas munkaidőt vagy alkalmilag távmunkát engednek a munkavállalóknak. Fontos lenne, hogy a repertoár szélesedjen, persze nemcsak a nők, hanem a családos férfiak számára is.” Kánya Kinga azt mondja, ez nem függ attól, hogy mekkora létszámú cégről beszélünk, hiszen szemléletről van szó. “Természetesen nem minden férfi teheti meg, hogy ugyanannyira kivegye a részét a gyereknevelésből, mint a párja. A megoldások keresésében azonban partnernek kell lennie, nem szerencsés, ha egyedül az jut eszébe, hogy legfeljebb a felesége kivesz szabadságot.”

Jól hangzik mindez? Persze. Elvárható lenne emberi jogi szempontból, hogy így is működjön a lehető legtöbb munkahely? Naná. A biztató példák ellenére azonban hosszú lesz az út. Mindenekelőtt nem mindegy, hogy mi nők hogyan is gondolkodunk a kérdésről.