Ilyenek vagyunk mi, nyolcvanas években született nők, a PWC globális felmérése szerint:
Az idetartozók mintegy fele azt gondolja, munkahelyén a ranglétra legfelső fokát is elérheti, bár azzal tisztában vannak, hogy lehetőségeik még mindig elmaradnak a férfiakétól. A nyolcvanas években született nők fele a szakmai előmeneteli lehetőségeket tekinti a legvonzóbb munkáltatói tulajdonságnak. A legmagabiztosabbak a brazil, az indiai és a portugál nők, a legkevésbé magabiztosak a japán, a kazahsztáni és a német hölgyek. Az Y-generációhoz tartozó nők abban is úttörők, hogy a párkapcsolatban élők közül kétharmaduk legalább annyit vagy többet keres, mint a párja.
- Dédnagyanyáim sose kérték meg a férjeiket – a dédnagyapáimat –, hogy mosogassanak, netán vásároljanak helyettük, főzőkanalat férfi nem foghatott a kezében a konyhájukban. Én boldog vagyok, ha vacsorával várnak otthon, és szeretem, ha mosogatnak is helyettem.
Forrás: Fortepan / Veszprém Megyei Levéltár / Nemere Péter
- Nem volt kérdés, hogy otthon szülnek-e, vagy sem, mert otthon szültek, aztán pár nap múlva már kapáltak, szoptattak, ahogy azt illett. Én szerencsére dönthetek: otthon szülök vagy sem. És biztosan nem fogok két nap múlva kapálni.
- Dédanyáim azért sütöttek kenyeret – legalább 5-10 kilósakat –, hogy legyen a családnak mit enni. Én csak szórakozásból sütögetem a kenyereimet, amikor van időm és kedvem hozzá.
Forrás. Fortepan / Lissák Tivadar
- Mosógép, mosogatógép és még pár kellemes háztartási gépet nélkülöztek, belegondolni sem merek, mennyi időt töltöttek mosással és még a többi háztartási dologgal. Azt hiszem, erre kéne gondolnom, amikor nyavalygok a vasalás miatt.
- A dédnagyanyáim tették a dolgukat csendben: nevelték a gyerekeket, segítettek másokon, főztek, mostak, kapáltak, elláttak mindenkit a családban. Tették ezt tök fiatalon is, amikor én éppen azon gondolkoztam, hova menjek egyetemre, és hova is utazzak Európában, hogy megtaláljam önmagam…