Gyermekkorod óta tudod, hogy élsportolónak készülsz?
Egyáltalán nem. Kisgyermekként kövér voltam, és majdnem mindig négyest kaptam testnevelésből. Szegények voltunk, mert szüleimnek egy hatfős családot kellett eltartaniuk. Egyedüli leánygyermekként rám maradt minden házimunka, ezért menekülésként elkezdtem minél több szakkörre és sportfoglalkozásra járni. Így lettem gimnazistaként tájfutó.
Volt bármi, ami igazán segített a célok elérésében?
Mindig volt célom, és állandóan azon voltam, hogy ezeket elérjem. Egészen a betegségem kezdetéig számos sikert könyvelhetek el. Az ELTE matematika-fizika szak elvégzése alatt számos nemzetközi tájfutó versenyen szerepeltem, majd megnyertem a világbajnokságot is. Azt hiszem, leginkább az segített, hogy igazán tudtam akarni! És általában mindent alárendeltem a céljaim elérésének, beleértve az anyagiakat is.
Mennyire volt megterhelő számodra pénzügyileg, hogy elérd az álmaidat?
Nagyon. Persze akkoriban én önző élsportolóként nem fordítottam semmi másra figyelmet, csak a célok elérésére. Soha nem jutott eszembe a jövőbeni “öregasszony” pénztelensége. Ha tettem el pénzt, akkor sem az idős éveimre gondoltam, hanem a “ha tartalék van, akkor biztonság is van” elképzeléssel gyűjtögettem. Ez tört teljesen össze bennem, és változott meg a betegségemmel és azzal, hogy többé már nem voltam élsportoló.
Szerinted mennyire fontos a nagy álmok mellett a pénzügyi jövőre is gondolni?
Fontos, hogy a jövőjére is gondoljon az ember, még akkor is, amikor nagyot álmodik. És sosem tudni, hogy mikor jön a krach, mint az én esetemben is, és marad a volt élsportoló, akinek már másként kell dolgoznia a megélhetésért. De ebben nagyon sokat segített, hogy volt egy kis tartalék pénzem az alatt a két év alatt, amíg a betegségem tartott! Aztán ezt követően, amikor újra dolgoztam, átalakítottam az életmódomat. Elkezdtem tudatosan kezelni a pénzügyeimet és a jövőre is gondolni. Hiszen a nyugdíjas éveimre is készülnöm kell.
Mennyire igaz szerinted, hogy a nők jobban kezelik a család pénzügyeit?
Szerintem nagyon. Általában a nő a család egészséges életmód karmestere, a család többi tagja pedig minket követ. A nők jobbak a pénzügyekben, a takarékoskodásban, és jobban törekednek a biztonságra is. Ennek ellenére az én családomban ez kivételesen máshogyan van: a férjem, Feledy Péter kezeli a családi kasszát. De abban, hogy ezt “sikeresen teszi”, nekem is nagy szerepem van.
Mit tanácsolnál annak, aki most vág bele az álmai megvalósításába, mikor kezdjen el megtakarítani?
A “hivatalos” válaszom az, hogy mielőbb, akár már gyermekkorban – persze ekkor még elsősorban a szülők felelőssége, hogy ezt a gyermek megtanulja. Valójában azonban úgy gondolom, hogy az első munkahelyi fizetésből kezdjünk el félretenni, akár egészen kis összeget. Hiszen lehet boldog az ember kisebb lakásban, kisebb kiadásokkal, okos gazdálkodással is. Jó érzés az a tudat, hogy van már kis tartalékom, ha bármilyen váratlan helyzet történne, vagy félre tudom tenni a későbbi nyugdíjas évekre! Ez elősegítheti a jobb közérzetet is. Érdemes, akár lemondások árán is megtakarítani, nem kell mindent elérni akarni már fiatalon. A sportolás és a megtakarítás úgyis élethosszig tart.
“Mindenkinek különböző álmai vannak – könnyebben vagy nehezebben megvalósíthatóak. Egy biztos: a tudatosság nemcsak a célok elérésében, hanem a pénzügyekben is nagyon fontos. A jövő bizonytalanságából adódó kockázatokat érdemes a rendszeres megtakarítással csökkentetni. Pénzügyeink tudatos kezelésében és rendszeres nyomon követésében pedig segítséget nyújtanak a szakemberek, illetve a megtakarítás-tervezési alkalmazások is” – mondta el Nyitra Győző, az OTP Bank igazgatója.