Kedves Tanító néni!
Már tavasszal, a bemutatkozásunkkor mondtad, hogy mi, szülők tegeződjünk veled, a tanítóval. Azzal indokoltad, hogy így sokkal közvetlenebb lesz az együttműködésünk, és a gyerekek sem zavarodnak bele, hogy ki tegez és ki magáz téged. Mert ők tegezni fognak, és reményeid szerint jó barátságban leszel velük. Nekem ez határozottan tetszett. Jól érzem magam attól, hogy olyan kezekbe kerül a kislányom, ahol barátságosan fogadják.
Kérlek, hogy tarts ki, maradjon meg a lelkesedésed, kedvességed és szereteted a gyerekek felé.
Nagyon nagy szükségük van rá. Tudom, hogy neked az én kislányom csak egy a sok közül, és azt is tudom, hogy nem lehet harminc gyereknél azt elvárni, hogy mindegyikkel külön foglalkozz. Megértem, hogy nem jut annyi figyelem a gyerekekre az iskolában már, mint az oviban, egészen más rendszer, egészen más kötelességekkel. De szeretném, ha erre a harminc gyerekekre nem úgy néznél, mint egy nagy halmazra, hanem mint egyénekre.
Az én kislányomból egy van nekem, az ő lelke és élete a világon a legfontosabb számomra. Ahogy a többi gyereknek a szülője is ugyanígy van a saját gyermekével. Tudom, hogy nem kezelheted mindet a sajátodként, nem óvhatod őket úgy, mint a szülők, mégis arra kérlek, hogy ebben a hideg-rideg iskolarendszerben szeresd őket, amennyire csak tőled telik.
Aggódom az iskola miatt, mert folyamatosan olyanokat olvasok, hogy hogyan teszi tönkre az iskola a gyerekeinket, hogyan törnek meg lélekben, és hogyan válnak teljesítménykényszeres, szorongó gyerekekké. A mi gyerekeink még épphogy csak kiléptek az oviból, kérlek, hagyd őket még kicsit gyereknek lenni. Lehet, hogy a rendszer követelményei ezt nem engedik, nincs neked sem szabad kezed, tanterv van, nyomás alatt állsz, meg kell felelned az előírásoknak.
De a melegszívűséget, türelmet, empátiát és játékosságot nem vehetik el tőled a sok feléd támasztott elvárással.
Kérlek, ne az legyen az elsődleges szempontod, hogy le tudják írni a betűket már az első félév végére, hanem inkább az, hogy megszeressék az iskolát. Ne a tananyagot, hanem a tanulás szeretetét tanítsd meg nekik elsősorban. Mert ez számít, ha az életre készíted fel őket. Hallgasd meg őket, rajzolj velük, kapjanak ölelést, fejsimogatást és rengeteg dicséretet.
Kérlek, hogy ne letudandó kötelesség legyen neked a gyermekeink tanítása. Lásd, hogy a kis életük van a kezedben. Több időt töltenek majd veled, mint a szüleikkel, hihetetlen fontos az életük alakulásában a te személyed és hozzáállásod. Most kezdik majd megtanulni azt, hogyan kell boldogulniuk a nagybetűs életben. Most tanulják meg, hogyan védjék meg magukat és hogyan használják a megszerzett tudást. Amit most tőled kapnak emberileg, arra építkeznek majd életük során az iskolában. Kérlek, vigyázz az én kislányomra és minden gyermekre, aki most az osztályodba kerül, adj nekik jó útravalót az életre.
- Iskolakezdés: 30 divatos és praktikus gyerekruha és kiegészítő