Ennek pedig egyik legfőbb alappillére, hogy feldolgozzam saját gyermekkorom traumáit, és ne neki(k) kelljen azokért a dolgokért megbűnhődnie(ük), amiket én gyermekként elszenvedtem. Miért fontos feldolgozni a gyermekkor traumáit?
A fel nem dolgozott traumák minden esetben befolyásolják az életünket, saját gyermekkorunk traumái pedig elsősorban a gyerekünkkel való kapcsolatunkban (és a párkapcsolatunkban) ütközhetnek ki. Előfordulhat, hogy ha nem vagyunk tudatosak, ugyanazokba a hibákba fogunk belebotlani, mint saját szüleink.
Megeshet az is, hogy a másik végletbe esünk, amikor annyira kínosan ügyelünk, hogy ne kövessük el szüleink hibáját, hogy folyamatosan arra figyelünk, hogyan ne csináljuk. Így válhatunk elhanyagolt gyermekből saját csemeténket agyonkényeztető szülőkké, olyan gyerekből, aki folyamatos elvárásokba ütközött, mindent megengedő szülővé. Persze ez sok esetben jobb az előző állapotnál, azonban miért ne törekedhetnénk a tökéletesre?
A folytatásért kattints a Meddő vagyok caféblogra!