A szüleim korosztálya halad a korral. Legalábbis többnyire igyekeznek. Megtanulták kezelni a számítógépet, sokan az érintőképernyős mobillal is elboldogulnak. Kénytelenek, bár nem szeretik. Az én generációm ugyan nem a számítógépes világba született, de tökéletesen alkalmazkodott, az utánunk érkezők pedig már ebbe is születnek bele. A technikai forradalom gyermekei villámgyorsan tanulják és alkalmazzák mindennapi életükben a legújabb, modern vívmányokat.
Értik és használják a közösségi médiát, a gépek mindenféle funkcióját. De nem értik az érzelmeket, nem tudják, mi a szerelem! Elfelejtik, hogy ők nem gépek, s nem vagyunk egy virtuális játékban. A szüleink és nagyszüleink még tudták, mik az érzelmek, a szavak, a társas kapcsolatok. Mi lassan elfelejtjük.
A folytatásért kattints Kiss Emese caféblogjára!