Gondolataik, melyeket időnként megosztanak velünk, mégis annyira kiforrottak, lényegre törőek, hogy sokszor mi sem tudnánk tisztábban fogalmazni. A gyermekek szavai, érzései kellemes meglepetésként hatnak ránk, felnőttekre, mert ők olyan dolgokat is könnyeden kimondanak, melyeket mi talán nem tudnánk ennyire tisztán és egyszerűen szavakba foglalni.
Egy rádióműsorban hallottam a következő szösszenetet, egy 9 éves kislányt kérdeztek a szeretetről.
Sikerült elcsípnem pár csodálatos gondolatot:
4 éves korom óta van egy szerelmem. Az óvodában mindig segített, ha elestem, nekem adta az uzsonnáját, ha látta, hogy éhes voltam. Most már iskolások vagyunk. Egymás mellett ülünk a padban. Néha hazakísér… olyankor nagyon jó nekem.
A folytatásért kattints az Ápolónő caféblogra!