Ha baj van, mellettük vagyunk és segítünk. Legalábbis e három esetben így történt. Olvasóink nem túl vidám történeteit adom közre. A szülői otthon szállodai komfort. Néha nem úgy mennek a dolgaink, ahogy azt mi elterveztük. Én éreztem, hogy a fiam házassága romokban hever. Keserű tény, amit érezni véltem évekkel ezelőtt. Vagy egy anya minden rosszat előre sejt?
Amikor az unokám megszületett, én voltam a legboldogabb nagymama és szülő, hogy végre a fiam révbe ért. A fiam ebben az időben külföldön dolgozott, hogy a családja anyagi helyzetét biztosítsa. Lemondva arról, hogy lássa piciny babája fejlődését, első lépéseit, vagy érezze az első kimondott szó súlyát… APA. Nem tudom, mennyit keresett, mert nem kérdeztem, de éreztem, nem keveset. Azt is láttam, hogy a menyecske nagyon szereti a pénzt, no nem élére rakni, vagy építeni, csinosítani otthonát, hanem két kézzel szórni, más kisgyermekes anyák irigykedését kiváltva.
A fiamnak néhány év után elege lett a külföldi munkavállalásból, és úgy döntött, hazaköltözik a családjához, hogy kislányát minden nap lássa és gondozásában is segítsen. Eltelt néhány év. Emlékszem, egy októberi délutánon a fiam felhívott telefonon, és közölte a kemény tényeket, hogy felesége összepakolt és elköltözött a gyerekkel. Szerintem meg sem próbálta marasztalni vagy kérlelni, hogy beszéljék meg az életüket, vagy próbálják újra. Ő is tudta, hogy a sok szótlanul eltöltött estének ez lesz a vége, a szabadjára engedett gyeplő nem a hosszú házasság titka.
A folytatásért kattints a Régiségeknek caféblogra!