Anyagi csőd – “A vécébe vonulok el sírni, hogy a gyerekek ne lássák”

cafeblog/glutenmentesnaplo | 2015. November 27.
Van egy listám, amire felírom újra, újra és újra, mi mindent szeretnék. Másoknak apróság, nekem nem. Mindig csak terv marad, mindig csak álmodozom, mert pénzem sosem marad rá. Egyikre sem.

Botmixer, teafőző, normális poharak, konyhai robotgép, egy normális tűzhely, mert a mostanival kínszenvedés főzni, hiszen négy lángból csak egy működik a gáztűzhelyemen. A gyerekeknek ruhácskák, cipőcskék, sokkal több élmény, játszóház, majd egy éve nem voltam fodrásznál. Csak néhány dolog, ami szerepel a listámon. De a listáról eddig még egyszer sem tudtam kihúzni egy dolgot sem.

Mint tudjátok, teljes mértékkel és abszolút pozitív hozzáállással éltük túl a mi kálváriánkat és kezdtünk egy új életet. Mindig a jót keresem ebben az életben. Végre nincsenek súlyos tüneteik a gyerekeknek, végre nem folyik belőlük a kaki, mint a víz, végre nem rettegek attól, hogy a hasgörcstől és a fájdalomtól sírni fognak. Végre csak a nevetésről, az igazi gyermekkorról szólhat az életük.

A folytatásért kattints a Gluténmentes napló caféblogra!

Exit mobile version