“Tudom magamról, hogy néha hajlamos vagyok a pesszimizmusra, de ha az online párkeresésről van szó, már meg sem próbálok optimistán hozzáállni a dologhoz. Azt hiszem, végre felfogtam, hogyan működnek az emberek a soha véget nem érő közösségi oldalak világában, és hogy őszinte legyek, egyáltalán nem tetszik, amit látok. Úgyhogy örökre végeztem az online párkereső oldalakkal.
1. Végeztem a törékeny párkapcsolatokkal (ha egyáltalán lehet ezeket párkapcsolatnak nevezni), amelyeknek nincs jövőjük. Nincs értelme írogatni nekem a tonnányi üzenetet, ha nem akarsz találkozni velem. Ez így csak verbális maszturbáció.
2. Végeztem azzal, hogy nem mondjuk ki a randi szót, hanem csak összefutunk egy kávéra. Nem arról van szó, hogy az első találkánk után már állítsd át a Facebookon a státuszodat, de tényleg belehalnál, ha kimondanád, hogy randevúra hívsz el, ahelyett hogy azt mondod, csak együtt lógunk?
3. Végeztem a felfújt egókkal, akiknek a legnagyobb bosszúja az, hogy törölnek Facebookon. A sértett férfiakkal, akik szerint rögtön ribanc vagyok, ha nem tetszenek nekem. Minek pazaroljam rátok a drága időmet?
4. Végeztem azzal a rengeteg cikkel, amit az arcomba tolnak, hogy hogyan kellene viselkednem, mit kellene csinálnom és mit nem ahhoz, hogy randira hívjanak. Minek ennyire komplikálni ezt az egyszerű társas műveletet, amikor legbelül mindenki tudja, ki tetszik neki és ki nem, kivel akar randizni és kivel nem.
5. Végeztem azzal, hogy a férfiak megbántva érzik magukat, ha visszautasítja őket egy nő, és ezért félnek kezdeményezni. Nevetséges. Megmondom, hogy a valóságban hogyan néz ez ki: a férfi kezdeményez a nő felé, ha a nőnek nem tetszik, akkor udvariasan visszautasítja, majd mindketten továbblépnek. Ilyen egyszerű és oda-vissza működik. Semmi ijesztő nincs abban, hogy tudasd valakivel, hogy érdekel.
6. Végeztem azzal az egész szemlélettel, hogy a társadalom bénának és szánalmasnak bélyegzi azt, aki kitárja a szívét és bevallja a másiknak, hogy tetszik neki. A nő megmondja a férfinek, hogy kedveli, aki visszautasítja a közeledését. És akkor mi van? Semmi. Te meg sem próbáltad, úgyhogy sosem tudod meg, lehetne-e köztetek valami. Minél előbb tudod a választ, annál korábban tudsz továbblépni.
7. Végeztem azokkal a férfiakkal, akik azt hiszik, nem lehetnek szomorúak, ha valaki lepattintja őket, mert ami sosem volt a tiéd, azt nem veszítheted el. Nem igaz. Lehetsz dühös, mérges és szomorú, sőt még udvariasan magyarázatot is kérhetsz, miért szakítanak veled. Valószínűleg úgysem kapsz értelmes választ rá.
8. Végeztem a játszmázással. Rögtön válaszoltam az sms-edre, mert kedvellek, határozottan érdekelsz te és a mondanivalód. Nem érzem azt, hogy várnom kellene 20 percet, mielőtt visszaírok, még akkor is, ha nem vagyok épp elfoglalt.
9. Végeztem az összes olyan emberrel, akik a fent említett dolgokat csinálják, pedig ők is belefáradtak már, hogy folyton megjátsszák magukat. Ezért lépek ki, mondok fel és hagyom ott az egész online párkeresést.
Ha valaki keresne, itt leszek, élvezem az életemet, amíg valaki erre nem jár és társamul nem szegődik egy sokkal valóságosabb világban.”