A szakértők szerint az, hogy a gyermekünk hányadik a testvérek sorában, meghatározhatja a későbbiekben akár azt is, hogy milyen hobbit választ, hogyan tanul, és mennyi lesz a jövedelme felnőtt korában. Frank Sulloway, a Born to Rebel: Birth Order, Family Dynamics, and Creative Lives könyv szerzője szerint természetesen nem a születési sorrend az egyetlen tényező abban, hogy milyenné válik a gyermek, de jobban megérthetjük a kis lelkét és személyiségét, ha figyelembe vesszük, hogy hol helyezkedik el a családban.
Az elsőszülött
Erősségei
Az elsőszülöttek vannak abban a helyzetben, hogy egy ideig csak ők voltak a szülők figyelmének középpontjában. Több idő jut nekik arra, hogy válaszoljanak a kérdéseikre vagy hogy olvassanak nekik, hiszen ők az elsők a születési sorrendben. A későbbi teljesítményükre ez az osztatlan figyelem nagy hatással lehet: az elsőszülöttek általában jobban teljesítenek az IQ teszteken és többet is tanulnak, mint testvéreik. A felmérések szerint pedig felnőttként fizetésben is lekörözik a testvéreiket.
Nehézségek
A sikernek ára van: az elsőszülöttek hajlamosak arra, hogy önmaguk legnagyobb hajcsárai legyenek, egy kis kudarc már a világ végét jelenti számukra, ezért nem szeretnek kilépni a komfortzónájukból. Maximalisták és nagy elvárásokat támasztanak önmagukkal szemben, ami miatt olykor rugalmatlannak tűnhetnek.
Az elsőszülötteknek gyakran több felelősséget kell vállalniuk gyerekkorukban otthon – akár a házimunkában, akár a kisebb testvérek körüli teendőkben –, ezért könnyen átveszik a hatalmat különböző társas helyzetekben. Hajlamosak kilépni a gyerek szerepéből és olykor emlékeztetni kell őket, hogy nem ők a szülők, nem kell mindenkiért aggódniuk a családban.
Hogyan támogathatjuk?
Amellett, hogy kapnak dicséretet a jó teljesítményükért, tudniuk kell azt is, hogy rendben van, ha hibáznak vagy kudarcot vallanak valamiben. Meséljük el nekik a saját kudarcainkat gyerekkorunkból, amivel tudatosítjuk bennük, hogy nem mindig történnek úgy a dolgok, ahogy azt eltervezzük. Mindig hangsúlyozzuk ki, hogy a kudarcra szükségünk volt ahhoz, hogy fejlődjünk valamiben. Hibázni szabad, sőt olykor kifejezetten hasznos.
A legkisebb
Erősségek
A legkisebbek általában szert tesznek arra a képességre, hogy különleges módokon hívják fel magukra a figyelmet. Ennek érdekében gyakran elbűvölőek, szociálisabbak, alkalmazkodóbbak és kompromisszumkészek. Kalandvágyóbbak, a szabad lelkű legkisebbek nyitottak az extrém élményekre, és könnyebben kipróbálják magukat kockázatos helyzetekben.
Nehézségek
Jól ismerik azt az érzést, hogy “nem fontos, amit csinálok”, hiszen mire ők odaérnek a születési sorrendben, addigra már a nagyobb testvérek mindent megmutattak a szülőknek: megtanultak járni, beszélni, olvasni, biciklizni. Ezért a szülők teljesen természetes módon már nem veszik körül őket egy-egy mutatványnál olyan nagy rajongással, mint a nagy testvéreket anno.
Már babaként megtanulják, hogy hogyan tudják befolyásolni a környezetüket, hogy az legyen, amit ők akarnak. A legkisebbek fegyelmezése általában a legnehezebb feladat egy családban, a szülők az ő esetükben már lazábban kezelik a szabályokat, elvárásokat és korlátokat, ami miatt úgy érezhetik a nagyobbak, hogy a kicsinek mindent szabad, amit nekik nem.
Hogyan támogathatjuk?
Ha túl sokáig kezeljük kicsinek, akkor akár olyan felnőtt is válhat belőle, aki másoktól függ, és nem tud helyt állni a nagyvilágban egyedül. Ezért semmiképpen sem szabad alábecsülnünk a legkisebb gyereket és kímélni azért, mert “ő még túl kicsi.” Ezt a túl kicsiséget például előszeretettel lobogtatják, amikor valamilyen házimunkában kellene segíteniük. Pedig már egy kétéves is el tudja pakolni a játékait, nem kell kevesebbet elvárni tőlük, mint a nagyoktól, legyen olyan feladatuk, ami a korukhoz illik. Az otthon felállított szabályok minden gyerekre ugyanúgy vonatkozzanak, a legkisebbre is, ha nem akarunk káoszba fulladva élni.
A középső
Erősségek
A középső gyerekek remekül tudnak úszni az árral és gyorsan reagálnak az adott helyzetekre. Meg kell tanulniuk lavírozni a két testvér között, folyamatos tárgyalásban és alkudozásban vannak velük, hogy valahogy talpon maradjanak. Nem meglepő, hogy a középső gyerekekből lesznek a legbarátságosabb felnőttek.
Mivel ők kevesebb figyelmet kapnak a szülőktől, mint a testvéreik, ezért a középsők erősebben kötődnek a barátaikhoz, és könnyebben leválnak a szülőkről. Általában ők az elsők a testvérek közül, akik ottalvós bulira vállalkoznak, vagy elmennek egy hétre táborozni a szülők nélkül.
Nehézségek
A középsők voltak egy ideig a legkisebbek, de aztán letaszította őket a kényeztetés trónjáról a kistestvér. Általában kevesebb figyelmet kapnak, mint az úttörő elsőszülöttek és a cuki legkisebbek, ezért érezhetik úgy, hogy az ő szükségleteiket és vágyaikat figyelmen kívül hagyja a család. Nehéz pozíció az övék, azt gondolják sokszor magukban, hogy őket nem becsüli meg senki. Van alapja az érzéseiknek: egy kutatásban a háromgyerekes családok harmadában a szülők elismerték, hogy kevesebb figyelmet fordítanak a középső gyermekükre, mint a nagyra vagy a kicsire.
Hogyan támogathatjuk?
Találjunk módot arra, hogy ha kis dolgokban is, de kerüljön a középső gyermek is néha reflektorfénybe. A középsők legnagyobb panasza az szokott lenni, hogy úgy érzik, senki sem hallgatja meg őket a családban. Nem kell nagy dolgokra gondolni, kis gesztusokkal – mint az, hogy ő választhatja ki a családi filmet, amit néz mindenki este – már biztosíthatjuk nekik az érzést, hogy ők is ugyanannyira számítanak nekünk, mint a testvéreik. Figyeljünk az egyensúlyra, hogy ne essenek a legtöbb helyzetben áldozatul annak, amit a nagyobbik akar vagy amire a kicsinek szüksége van. És persze ölelgessük meg minél gyakrabban mindegyik gyerekünket, mindegy, hányadik a sorban.